Kinézet:

Az előtted álló nő 155 cm magas, vékony, izmos testalkatú, világos szőke hajú lány, ránézésre talán a huszas éveinek nagyon az elején járhat. Törékenynek tűnik, de valójában nagyon is ügyes és rendkívül fürge. Tekintete játékos és huncut.Szeme színe a viharos tenger színeit idézi. Napfényben vakító kék, borúsabb időben haragos kékes zöld. Arca nem a legszebb, de biztosan akadna, akinek nem lenne szebb senki másé. Kedvesek a vonásai, bájos összességében. Ajkai teltek, csibészes mosoly játszik rajta leggyakrabban, s fel-felvillannak szájában tökéletes fogai hangos nevetésekor, mint a legszebb gyöngyök, amiket kalandjai során megkaparintott. Ruházatára a kényelem jellemző. Főképpen fekete, nem testhez simuló pamutvászon nadrágot, laza fehér inget visel, amit kiegészít egy hosszú ujjatlan mellyény. Kezén bőrből készült sötétbarna szegecsekkel díszített úgynevezett kalóz kesztyűt visel. Lábán kopottasabb fekete bőrcsizma, az újat mindig a vállára dobva hordja, még sosem volt a lábán, és senki nem tudja, miért ott cipeli, s nem a lábán. Mellkasa előtt keresztben bőr öv, melyet összefűzött a derekán lévő szintén bőrből készült övvel. A keresztbepánton helyezkednek el apróbb fegyverei, mint dobócsillagok, dobótűk, apróbb dobótőrök. Derék szíján jobbról, merthogy balkezes, egyetlen egy kardja. Egyedülálló jellemzője a hosszú pengének, hogy extra széles a tövénél és hirtelen keskenyedik a hegyéig. Ez a felépítés lehetővé teszi a sikeres blokkolást, akár a legnehezebb fegyverekkel szemben is, mindazonáltal elég könnyű és fürge marad a villámgyors szúrásokhoz. Hossza durván 102 cm. Maga a penge 85 cm, a penge szélessége 64 mm, a markolat hossza 17 cm.Tömege 75 dekagramm. https://livewallpapers4free.com/beautiful-cute-girl-with-blue-eyes-animated-theme/

Jellem:

Jellemzően vidám természetű, lételeme az élni és élni hagyni felfogás. Persze ez foglalkozását tekintve nem mindig jön össze. Főképp, hogy nem a jó modoráról híres. Nagyon könnyen fel tud dühíteni másokat beszólásaival, és kötekedéseivel, amit ő csupán jó heccnek tart csak. Őt már nehezebb felbosszantani. Ha valaki ezzel próbálkozik, csípősen és cinikusan teszi bolonddá az illetőt, ezzel is csak olajat öntve a tűzre. Könnyen rávehető bármiféle akcióra, ha abból busás hasznot remélhet. Az italt szereti ez a csepp nő, és nagyon is jól bírja. A legerősebb tömény szesz is úgy csúszik le a torkán, mint üde hűs hegyi patak tiszta forrású vize. Míg mások már elaludtak, neki csak akkor jön el a kellemesen becsiccsentett állapot. Ilyenkor már énekelni is elkezd. Nagyon szép hangosan tud énekelni. Szépen. Na jó, hangosan, de annál porosabban, merthogy akkor már táncra is perdül és nem kímél senkit, mert belekarol akárkibe, a legrusnyább pofájú ork sem számít, ha egyszer elkapja a táncos kedve. Részegen még soha senki nem látta. Rebesgetik, a gyomra helyén szivacs van. Jó szívű teremtés egyébként, míg nem arról van szó, hogy a sajátjából kelljen odaadni az utolsót. Annyira azért nem. Első mindig önmaga, ezt jól megtanulta a tengereken. De a barátaiért a tűzbe menne, és akár meg is halna értük. És ez érdekes ellentét, mert hisz élete csak egy van. “Bátor kis cickány ez a lány. Van benne kurázsi.” Mondogatták is mindig róla a cimborái. Beszéde kitanultságra utal, ám olyan ordenáréságokra képes, ami ritkán látott napvilágot bármerre is tekint a hallgatósága és olyankor még tájszólása is előbukkan, ami fokozza azt az érzetet, hogy egy butykos bunkóval van dolga az embernek.

Előtörténet:

Története nem túl magasztos. Apja egy iszákos vén morgós lókötő volt, aki gyakorta ütötte vágta a családját. Anyjától se sok jót kapott. Talán mert az is ivott. Gyakran kergette el a háztól a gyerekeit, akik bizony voltak szép számban. Hanzel, merthogy ez a neve, hetedik a sorban, de mögötte még jöttek öten. A kis Opal már kölyökként gyakran járta a dokkokat a kikötőben. Sokszor zúzódások tarkították kicsiny testét, szeme alatt gyakran voltak monoklik, haja mindig kócos, arca mindig szutykos volt. Imádta a tenger sós illatát, sokat kuporgott a parton a lábát lógatva, és koldulva természetesen. Egy alkalommal egy díszes tarka-barka ruhába öltözött magas és vidám ember lépett hozzá oda, aki megszánta. Tele volt aggatva az illető füle karikával, oldalán kard, fején vörös kendő, szájában aranyfogú vigyor. - Ahoy, kölyök! Mit lógatod itt az orrod? Miért nem a libákat őrzöd apádnak? - Őrizze az öreg ördög! - dunnyogta a retkes kinézetű kislány, akiről akkor senki nem mondta volna meg, hogy a szebbik nemhez tartozik. - Hohó! Ne legyél már ilyen megátalkodott, te! Látom ám én a szemeden, vágyódol ki a tengerre. Apád meg agyonüt, ha hazamégy! Mi? Jól gondolom? Hát mondok én neked valamit kiskomám! - és leült az óriás a csöpp mellé. - Nem kell otthon apádnak a te éhes szád! Gyere velem, és világokat látsz mellettem! Van egy hajóm, csodaszép, Igaz Gyöngy a neve. Otthonodul szolgál, ha nem félsz a víztől. És nem félsz attól, hogy nem látod viszont a szüleidet. Meg aztán kemény ám a tengerészek élete. Hát még a kalózoké! - hahotázott nagyot az óriás.- Hunter Hades a nevem kölyök. Hány éves vagy, mondd meg nekem! Vajon érett vagy már a padló sikáláshoz? - kócolta össze a lányka haját, aki azonnal rájött, itt a lehetősége. Most, vagy soha! -Jack vagyok, uram! Nem félek én semmitől, és kiválóan tudok padlót sikálni. Nincsen hőbb vágyam, mint a tengeren hajózni, és padlót sikálni, uram! Szolgálatodra jelentkezem! Éppen 10 éves vagyok ma! Vigyen magával, hadd legyen boldog a születésnapom! Az óriás felnevetett a kölyök lelkesedésén. - Gyere csak velem! Apád helyett apád leszek, de mindig hallgatnod kell rám, különben a cápák közé vetlek! - nyomott egy barackot a lány fejére. Elszegődött tehát tengerésznek egy kalózhajóra. Ügyessége, gyorsasága és huncutsága miatt Cickánynak kezdték becézni. Rá is szolgált. Szerette ezt az életet, nem ment volna vissza semmi pénzért. Hunter Hades büszke tekintettel nézte mindig a kicsiny, ám de annál ügyesebb és szívének kedves “fiút”. Már azt is elhatározta, a hajót is neki adja. Mondogatta is mindig, mikor részeg tivornyáik alkalmával szentimentálissá kezdett válni: - Jack-é lesz az Igaz Gyöngy! Teltek az évek. Hanzel titkolta kilétét, hiszen ha megtudják a többiek, hogy ő lány, abban a pillanatban kitört volna a lázadás, és őt meglincselik az ostoba babonáik miatt. De nem maradhatott örökre titokban. Egészen későn, már volt 17 éves, amikor nagylánnyá érett, és az első tiszt kiadta a parancsot: -Jack, árbockosárba! - a lány gyorsabb és ügyesebb volt valamennyiüknél, de ezúttal elvétette. Lába beletekeredett a kötézetbe, keze mellényúlt. Talán tényleg igazak a babonák, és a nők csak szerencsétlenséget hoznak a hajón. Mindenesetre “Jack” nem tudott megállni, csak fékezni tudta némileg a zuhanását, Hunter Hades végignézte a jelenetet, és magában imádkozott, hogy a kölyöknek semmi baja ne legyen. Amikor a fedélzeten kötött ki, rohant oda azonnal, hogy lássa, komoly-e a baj. A baj ugyan nem volt komoly, de inge leszakad, és a hét éves titokra fény derült. Nőiességének bimbózó bizonyítéka ott tanúskodott Jack, a kalóz ellen, aki annyi lánynak és asszonynak bókolt már egy-egy kikötőben, a csaplárosnék kedvence...S most kiderült, ő is csak egy közülük. Már késő volt, mikor összehúzta magán az inget, aki csak látta mind meghökkenve nézte az igazságot. Zúgolódás támadt. Hunter is meghökkent ugyan, de szívéből a szeretetet nem lehetett ilyen gyorsan kitörölni. Felkapta a kölyköt, és a kapitányi fülkébe vitte, majd rázárta az ajtót. - Erről még beszélünk, fiam!- majd visszament a többiekhez, és így szólt: - Ha csak egyetlen rossz szót hallok bármelyikőtöktől is, annak a belét kiontom! Érthető vótam? Jack, az én lányom! Tudtam, ha megtudjátok, hogy nem fiú, nem fogadjátok el. De ismeritek őt, a vízbe, a tűzbe menne értetek, és ti is ő érte. Mi változott most? Csak jobban kellene tisztelnetek. - végül a zúgolódás egyetértő morajjá csendesedett.-Éljen Jack! -kiáltotta valaki a sorok közt, majd egyre több felől hangzott fel a kiáltás. - Büszke vagyok rátok, fiaim! - mosolyodott el az óriás Hunter, és visszatért a kabinjába a lányhoz. Terpeszben állt meg az immár felöltözött lány előtt. - Hallod ezt? Kölyök? - vigyorodott el a kapitány. - Azt hiszem, ma ünnepelnünk kell. Lett egy lányom! Gyere ide, te kis mocskos! - tárta szét a karját, Hanzel pedig odaugrott a szoros ölelésbe. Hunter fejében lezajlott ismét a nap, mikor megismerte a kölyköt,az évek, amiket együtt kalandoztak át és ringatni kezdte karjában a vékonyka lányt, akinél bátrabbat nem ismert, és egy könnycseppet morzsolt el az ujjai közt. - Gyere, adok neked valamit, ha már így alakult. Tiéd a hajóm, de adok még valamit neked kislányom... hmm, de furcsa ezt mondani. Van itt nekem, amit őrzök már rég. Azt hiszem, ez téged illet kis Cickányom. - asztala fiókjából egy míves ékszerdobozkát vett elő, abból pedig előkerült egy könnycsepp alakú opál medalion ezüst láncon. - Ez a feleségemé volt! Úgy illik, hogy a lányom kapja meg, és a lányom kapjon tőlem nevet is. Opal legyen a neved. Nem tudom, mi volt a neved ezelőtt, de az olyan apa és anya, akinek a lánya inkább választja a tengert a családja helyett, nem érdemli meg, hogy ilyen gyerekük legyen, és az ő nevüket vigye tovább. - majd felcsatolta fogadott lányára a láncot, s adott a homlokára egy atyai csókot. Még boldog két évük volt, mikor az öreg Hunter Hades örökre lehunyta szemét és az Örök Vizeken evezett tovább immáron. Így született meg Opal Hanzel kapitány, a Cickány. A nyakék: https://img.vivantiscdn.net/photos/w600_h600_fN/s/_orig/SL/silvego-stribrny-privesek-clarissa-se-swiss-blue-topaz-a-brilliance-zirconia-jjj1267pw_14897031115938.jpg

Egyéb információk:

Ügyességén, gyorsaságán túl kiválóan céloz, ha elvéti a dobását, annak biztosan mindig valami külső oka van. Könnyű kardját is kiválóan forgatja, ha éppen arra van szükség, legtöbbször jól is védekezik - "apja" erre gondot fordított - de nem kenyere a harc, csak ha végképp nem megy másképp. Semmiféle extra képessége nincs, nagyon is esendő ember.

Bónusz tárgyak és felszerelések:

  Mik ezek, és hogyan tehetsz szert rájuk?
A jutalomtárgyakat a mesélő karakterek osztják ki egy-egy kaland végén, ha úgy ítélik meg, hogy a játékosok ügyesen oldották meg a rájuk váró nehézségeket, rejtélyeket, vagy logikai fejtörőket. Természetesen nem minden mesélő oszt jutalmat a kalandja végén (erről tájékozódhatsz a mesélő adatlapján is), és nem is kötelező tárgyakkal jutalmazni a kalandorokat.

Amennyiben a mesélő úgy ítéli meg, hogy jutalomban részesülsz, beküldi a tárgyat és annak leírását, az pedig bekerül a karakterlapod „Bónusz tárgyak és felszerelések” részébe, így számodra is láthatóvá válik, mivel is rendelkezel pontosan.

A tárgyak használata és eldobása
A jutalomtárgyaknál nincs megkötve a mesélő keze: az ő fantáziájára van bízva, hogy miféle tárgyat kapsz, és az meddig használható. Arra viszont szigorúan megkérünk, hogyha egy tárgyat kijátszottál és mondjuk egyszer használatos volt (pl. egy láthatatlanná tévő varázsital), azt töröld a karakterlapodról.