Uriel de Saintclair
[Aranyifjú]
Nem: Férfi 
Faj: Vámpír
Azonosító: #357

Kinézet:

-Neme?
-Férfi
-Kora?
-Kortalan
-Hogyan? -Emeli fel a fejét a rendfenntartók hadparancsnoka, miközben beosztottja már reszket mellette. Ő még nem vette észre, amit a fiatalabb kollégája már lát. S hogy mit lát? Amit nem kellene látnia senkinek, mert ha látja, az talán az utolsó életében.
A meghatározhatatlan korú férfit valójában nagyon is egyértelműen le lehet írni. 187 cm magas, szálkás izomzattal rendelkezik, széles váll, keskeny csípő,mint egy atléta. Hosszú egyenes szálú ében fekete haja lapockája közepéig ér, amit többnyire két oldalról felfogva visel. Arca több mint szép. Előkelő őseinek hála, nemesi arcvonásokat örökölt. Fiatalnak tűnik, ám valójában vén a lelke. Szeme színe kék, keletiesen húzott formájú, tekintete gőgös,máskor fáradt. Arca hibátlan és tökéletes formájú. Bőre nagyon világos. Szemöldöke egyenes, orra szintén, és vékony. Érzéki szája mindig fagyos, ami érzelem mentes külsőt kölcsönöz arcának. Jobb fülében ékszert visel, egy vörös rubin függ kis foglalatban. Ruházatát illetően kedveli a vöröset és a feketét. Minőségi darabokat ölt magára, s hanyag eleganciával hordja egyedi ruháit. Különös ismertetőjegye nincs. Jobb kezének gyűrűs ujján egy ovális fekete obszidián ékköves míves gyűrűt. A gyűrű köve lehetővé teszi a megszabadulást a régi szerelmektől, és változás idején támogatást biztosít. Mozgása alapállapotában kimért, kapkodásmentes.
https://w0.peakpx.com/wallpaper/123/790/HD-wallpaper-vampire-fighter-game-black-man-blood-brunette-boy-fantasy-beauty-ring-blue.jpg

Miután az igazoltatás véget ért, a kortalan férfi elégedetten távozik a helyszínről, a rendfenntartók még sokáig ott maradnak. Egészen reggelig, mikor is arcukra fagyott rémülettel talál rájuk a váltás. Holtan.

Jellem:

Jelleme: felettébb büszke, és öntelt. Magának való, és kegyetlen, amit jól palástol, mert érdektelennek látszik mindig. Lelkének korcs maradványába semmi nem égett bele, csak vérszomj, és túlélési ösztön. Nincs is semmi, ami hatna rá. Talán csak a halálakor beleégett érzelem.
Könnyen maga felé tud fordítani bárkit, akinek gyengébb az akarata, mint az övé, uralma alá hajtja, és kihasználja őket.
Humora fanyar. Jellemzően cinikus, szarkasztikus, ritkábban ironikus. Eléggé egocentrikus.
Társaságban nem igen tolakodik, inkább egy csendes megfigyelőé a helyzete, annak ellenére, hogy vonzza a tekinteteket.
Kitűnő kardforgató hírében volt még életében, s meg is őrizte a kardját, amely inkább csak díszes kiegészítője viselőjének, habár az éles nyelvek ,könnyedén nyalogatják meg irányítása alatt bárki testét, aki kihívója lenne.
Beszédmodora olyan, mint egész kinézete és jelleme: hideg.
Álcája az udvariasság, és barátságosság látszata, ha épp úgy tartja úri kedve. Azonban nem lehet biztos benne senki, ez a valódi arca-e. Összességében kinézete és jelleme egy vonzó ám de lélektelen ember, s ugyanezért taszító is egyben az érzékenyebbek számára.

Előtörténet:

Uriel főnemesi családba született, egyetlen gyermekként. Apja Anthony de Saintclair, határvédelemmel megbízott nemes, akit tetteiért a király kitüntetett, így lett márki. Uriel későn született, az öreg margrave 52 éves, míg anyja 22 éves szülők gyermekeként. A rossz nyelvek szerint érdek házasság volt, hisz a lány elszegényedett, egyszerű nemesi család sarja volt, csupán szépsége és fiatalsága volt minden érdeme. Valójában igaz szerelem volt a két ember közt, a hatalmas korkülönbség ellenére is. Anyja belehalt a szülésbe, apjának ezután már csak a fia maradt, akire pazarolhatta minden szeretetét. Alaposan el is kényeztette egyetlen fiát. Nem tudott olyat mondani a gyermek, majd később ifjú Uriel, amit apja azonnal ne teljesített volna. Vívni tanult, lovagolni, nyelveket, természetismereteket és persze táncolni is. Kiváló sportoló hírében állt, futásban nem volt senki méltó ellenfele. Gyermekként és ifjúként sok barátot szerzett, akikkel fiatal felnőttként később együtt szórakoztak át éjszakákat s élték az arany ifjak felhőtlen életét.
Lakhelye, ahol gyermekként felcseperedett, a városon kívül esett, egy vidéki kastélyban. Apja büszke volt fiára. Felnőtt fiának bált rendezett azon a bizonyos estén. 21 éves születésnapjára meghívott több mint száz vendéget, hogy méltón megünnepeljék a fiát, aki sikeresen bejutott a híres egyetemre, ahol az artes után folytathatta orvosi tanulmányait. Nem volt lázadó, de miért is lázadt volna? Hiszen jól élhetett, szeretetben és gazdagságban. Egyetlen dolog volt, ami legbelül mardosta, az isten hit. Apja vallásos volt, bőven támogatta az egyházat. Uriel pont ezért is választotta a távoli egyetemet, mely az egyháztól független, és komoly tanítási szabadsággal bírtak. Várta nagyon, hogy nemzetek fiaival találkozhasson, még további szabadságát kiélvezve.
A bálon barátaival jól szórakoztak, táncoltak, mulattak. Különösen egy lánnyal törődött, akit azelőtt soha nem látott, de annyira szépnek találta, hogy képtelen volt többé egy percre is elmozdulni mellőle. Ez lett a veszte az ifjúnak. Sétáltak a gyönyörű kertben, élvezték a virágok édes és bódító illatát. Fel sem tűnt neki, hogy senki nincs a fiatal lánnyal, senki nem vigyáz rá, senki sem törődik a jó erkölcseivel. Annyira kellemesnek találta a lány társaságát, úgy érezte, soha nem akar tőle többé elválni. Bohó és naiv ifjúi hévvel kérte meg, legyen társa egy életre. A lány ekkor felnevetett, s így szólt:
- Igen, én is pontosan ezt akarom. A tiéd lenni egy életre, s te pedig az enyém!
Az ifjú nem értette miért lett a lány hirtelen ilyen hideg és gúnyos. Megbántottan, fájdalmasan tekintett a a fiatalnak tűnő szörnyeteg szemébe. Felismerte, mivel áll szemben, de már késő volt. A lány erősen tartotta karjai közt:
-Olyan régen figyellek már gyönyörű és ifjú Saintclair. Vártam, mikor érsz felnőtté, vártam ezt az éjszakát, mikor végre magammal vihetlek. Már gyermekként is nagyon bájos voltál, és kedvemre való ifjúvá értél. Vétek volna tovább várnom! Nem lehetsz öreg, nem hagyhatom, hogy az idő feleméssze tökéletes mivoltodat! Birtokba veszlek, és újjá teremtelek. Ne félj, nem hagylak magadra soha többé!
S ami ezután történt az már történelem. Teremtőjével együtt járták a világot. Szabad lett, amit nem bánt meg. Nem bánta, hogy élete más mederben folytatódott tovább. Csak apját sajnálta, aki az eset után hamarosan belehalt a bánatba, hogy fia eltűnt.
Mestere, a szép lány valóban hű volt ígéretéhez, soha nem hagyta el. Viszont a mese is véget ér egyszer, és bizony az élőholt is meghalhat.
Egy különösen vad és véres éjszakai orgia után egy falusi csűr padlásán pihenték ki éjszakai tombolásukat, nevetgéltek, semmi okuk nem volt a félelemre. A hosszú évszázad nekik csak egy pillanat volt, amit egymás társaságában töltöttek, s ez óvatlanná tette a párt. Rajtuk ütöttek az elhagyatott csűrben, ahová akkor nappalra menedékre húzták magukát. A parasztok tudták, hogy mit tegyenek, a hajnal után érkeztek, esélyük együtt nem volt, s mielőtt Uriel bármit is tehetett volna gyönyörű szerelme már döntött is. Megbénította a fiút, elrejtette, majd kirontott. Eszelősen tépte, marcangolta akit csak ért, de a felkelő nap hamar végzett vele. Az összegyűlt csőcselék őrjöngött, azt hitték vége, megszabadultak a rémségtől. Hazamentek, és nyugodtan hajtották éjszakai álomra fejüket. Kár volt. Uriel kiírtotta a falut akkor éjjel, és végleg megcsömörlött. Véget nem érőnek tűnt a lakosság kiirtása, de undoron és gyűlöleten kívül semmit nem érzett. Még közel sem volt a napfelkelte, mikorra végzett. Tetőtől talpig véresen ment a kikötőbe, ahol felszállt potyautasként egy hajóra. Nem érdekelte hol fog kikötni, nem érdekelte mi fog már vele történni. Az út viszonylag hosszú volt a kereskedő hajó fedélzetén, de kibírta. A hajósok nem is tudták, mekkora szerencséjük volt. A hajó Anwarion kikötőjébe futott be, s így érkezett meg a rémség is az itteni lakosok életébe.

Egyéb információk:

Képességei: Vitae-mágia, vérmágia használata, fájdalom tűrés, legendás életerő, mivel fájdalmat nem érez. Falmászás függőleges felületen nem okoz gondot.
Üzlete neve: Martel. Ékszerekkel, díszfegyverekkel és egyéb értékálló különlegességekkel kereskedik.




Szolgája (ghoul) Alkrat, aki egyben egyetlen barátja, nappal segíti urát és cserébe vérével eteti.