![]() |
Uriel de Saintclair [Az arany ifjú] |
Nem: Férfi Faj: Vámpír Azonosító: #357 |
-Neme? -Férfi -Kora? -Kortalan -Hogyan? -Emeli fel a fejét a rendfenntartók hadparancsnoka,miközben beosztottja már reszket mellette.Ő még nem vette észre,amit a fiatalabb beosztottja már lát.S hogy mit lát?Amit nem kellene látnia senkinek,mert ha látja,az talán az utolsó életében. A meghatározhatatlan korú férfit valójában nagyon is egyértelműen le lehet írni. 187 cm magas, szálkás izomzattal rendelkezik, széles váll, keskeny csípő,mint egy atléta. Hosszú egyenes szálú ében fekete haja lapockája közepéig ér, amit többnyire két oldalról felfogva visel.Arca több mint szép. Előkelő őseinek hála, nemesi arcvonásokat örökölt. Fiatalnak tűnik, de valójában vén a lelke.Szeme színe kék,keletiesen húzott formájú, tekintete gőgös,máskor fáradt. Arca hibátlan és tökéletes formájú. Bőre nagyon világos.Szemöldöke egyenes, orra szintén, és vékony. Érzéki szája mindig fagyos, ami érzelem mentes külsőt kölcsönöz arcának. Fülei kissé hegyesek, de emberi fülek, s jobb fülében ékszert visel, egy vörös rubin függ kis foglalatban.Ruházatát illetően kedveli a vöröset és a feketét. Minőségi darabokat visel, s hanyag eleganciával hordja egyedi ruháit. Különös ismertetőjegye nincs. Ékszert visel: jobb kezének gyűrűs ujján egy ovális fekete obszidián ékköves míves gyűrűt.A gyűrű köve lehetővé teszi a megszabadulást a régi szerelmektől, és változás idején támogatást biztosít. Mozgása alapállapotában kimért, kapkodásmentes. https://w0.peakpx.com/wallpaper/123/790/HD-wallpaper-vampire-fighter-game-black-man-blood-brunette-boy-fantasy-beauty-ring-blue.jpg Miután az igazoltatás véget ért,a kortalan férfi elégedetten távozik a helyszínről,a rendfenntartók még sokáig ott maradnak. Egészen reggelig, mikor is arcukra fagyott rémülettel talál rájuk a váltás. Holtan.
Jelleme: felettébb büszke, és öntelt. Magának való, és kegyetlen,amit jól palástol, mert érdektelennek látszik mindig.Lelkének korcs mardaványába semmi nem égett bele,csak vérszomj, és túlélési ösztön. Nincs is semmi, ami hatna rá.Talán csak a halálakor beleégett érzelem. Könnyen maga felé tud fordítani bárkit, akinek gyengébb az akarata, mint az övé, uralma alá hajtja, és kihasználja őket. Humora fanyar. Jellemzően cinikus, szarkasztikus, ritkábban ironikus. Eléggé egocentrikus. Társaságban nem igen tolakodik, inkább egy csendes megfigyelőé a helyzete,annak ellenére,hogy vonzza a tekinteteket. Kitűnő kardforgató hírében volt még életében, s meg is őrizte a kardját, amey inkább csak díszes kiegészítője viselőjének,habár az éles nyelvek,könnyedén nyalogatják meg irányítása alatt bárki testét, aki kihívója lenne. Beszédmodora olyan,mint egész kinézete és jelleme:hideg. Álcája az udvariasság,és barátságosság látszata, ha épp úgy tartja úri kedve. Azonban nem lehet biztos benne senki, hogy ez a valódi arca-e. Összességében kinézete és jelleme egy vonzó ám de rideg ember, s ugyanezért taszító is egyben az érzékenyebbek számára.
Uriel főnemesi családba született, egyetlen gyermekként. Apja Anthony de Saintclair, határvédelemmel megbízott nemes, akit tetteiért a király kitüntetett, így lett márki. Uriel későn született, az öreg margrave 52 éves, míg anyja 22 éves szülők gyermekeként. A rossz nyelvek szerint érdek házasság volt, hisz a lány elszegényedett, egyszerű nemesi család sarja volt, csupán szépsége és fiatalsága volt minden érdeme. Valójában igaz szerelem volt a két ember közt, a hatalmas korkülönbség ellenére is. Anyja belehalt a szülésbe, apjának ezután már csak a fia maradt, akire pazarolhatta minden szeretetét. Alaposan el is kényeztette egyetlen fiát.Nem tudott olyat mondani a gyermek, majd később ifjú Uriel, amit apja azonnal ne teljesített volna. Vívni tanult, lovagolni, latint, természetismereteket és persze táncolni is. Kiváló sportoló hírében állt, futásban nem volt senki méltó ellenfele. Gyermekként és ifjúként sok barátot szerzett, akikkel fiatal felnőttként később együtt szórakoztak át éjszakákat s élték az arany ifjak felhőtlen életét. Lakhelye, ahol gyermekként felcseperedett, a városon kívül esett, egy vidéki kastélyban. Apja büszke volt fiára. Felnőtt fiának bált rendezett azon a bizonyos estén. 21 éves születés napjára meghívott több mint száz vendéget, hogy méltón megünnepeljék a fiát, aki sikeresen bejutott a híres egyetmere, ahol az artes után folytathatta orvosi tanulmányait. Nem volt lázadó, de miért is lázadt volna? Hiszen jól élhetett, szeretetben és gazdagságban. Egyetlen dolog volt, ami legbelül mardosta, az isten hit. Apja vallásos volt, bőven támogatta az egyházat, pont ezért is választotta a távoli egyetemet, mely az egyháztól független, éskomoly tanítási szabadsággal bírtak. Várta nagyon, hogy nemzetek fiaival találkozhasson, még további szabadságát kiélvezve. A bálon barátaival jól szórakoztak, táncoltak, mulattak. Különösen egy lánnyal törődött, akit azelőtt soha nem látott, de annyira szépnek találta, hogy képtelen volt többé egy percre is elmozdulni mellőle. Ez lett a veszte az ifjúnak. Sétáltak a gyönyörű kertben, élvezték a virágok édes és bódító illatát. Fel sem tűnt neki, hogy senki nincs a fiatal lánnyal, senki nem vigyáz rá, senki sem törődik a jó erkölcseivel. Annyira kellemesnek találta a lány társaságát, úgy érezte, soha nem akar tőle többé elválni. Bohó és naiv ifjúi hévvel kérte meg, legyen társa egy életre. A lány ekkor felnevetett, s így szólt: - Igen, én is pontosan ezt akarom. A tiéd lenni egy életre, s te pedig az enyém! Az ifjú nem értette miért lett a lány hirtelen ilyen hideg és gúnyos. Megbántottan, fájdalmasan tekintett a a fiatalnak tűnő szörnyeteg szemébe. Felismerte, mivel áll szemben, de már késő volt. A lány erősen tartotta karjai közt: -Olyan régen figyellek már gyönyörű és ifjú Saintclair. Vártam, mikor érsz felnőtté, vártam ezt az éjszakát, mikor végre magammal vihetlek. Már gyermekként is nagyon bájos voltál, és kedvemre való ifjúvá értél. Vétek volna tovább várnom! Nem lehetsz öreg, nem hagyhatom, hogy az idő feleméssze tökéletes mivoltodat! Birtokba veszlek, és újjá teremtelek. Ne félj, nem hagylak magadra soha többé! S ami ezután történt az már történelem. Teremtőjével együtt járták a világot. Szabad lett, amit nem bánt meg. Nem bánta, hogy élete más mederben folytatódott tovább. Csak apját sajnálta, aki, az eset után hamarosan belehalt a bánatba, hogy fia eltűnt. Mestere, a szép lány valóban hű volt ígéretéhez, soha nem hagyta el. Viszont a mese is véget ér egyszer, és bizony az élőholt is meghalhat. Egy különösen vad és véres éjszakai orgia után egy falusi csűr padlásán pihenték ki éjszakai tombolásukat, nevetgéltek, semmi okuk nem volt a félelemre. A hosszú évszázad nekik csak egy pillanat volt, amit egymás társaságában töltöttek, s ez óvatlanná tette a párt. Rajtuk ütöttek az elhagyatott csűrben, ahová akkor nappalra menedékre húzták magukát. A parasztok tudták, hogy mit tegyenek, a hajnal után érkeztek, esélyük együtt nem volt, s mielőtt Uriel bármit is tehetett volna gyönyörű szerelme már döntött is. Megbénította a fiút, elrejtette, majd kirontott. Eszelősen tépte, marcangolta akit csak ért, de a felkelő nap hamar végzett vele. Az összegyűlt csőcselék örjöngött, azt hitték vége, megszabadultak a rémségtől. Hazamentek, és nyugodtan hajtották éjszakai álomra fejüket. Kár volt. Uriel kiírtotta a falut akkor éjjel, és végleg megcsömörött. Véget nem érőnek tűnt a lakosság kiirtása, de undoron és gyűlöleten kívül semmit nem érzett. Még közel sem volt a napfelkelte,mikorra végzett.Tetőtől talpig véresen ment a kikötőbe, ahol felszállt potyautasként egy hajóra. Nem érdekelte hol fog kikötni, nem érdekelte mi fog már vele történni. Az út viszonylag hosszú volt a kereskedő hajó fedélzetén, de kibírta. A hajósok nemis tudták, mekkora szerencséjük volt. A hajó Anwarion kikötőjébe futott be, s így érkezett meg a rémség is az itteni lakosok életébe.
Képességei: Vitae-mágia használata, fájdalom tűrés, legendás életerő, mivel fájdalmat nem érez. Falmászás függőleges felületen nem okoz gondot. Bővebben a Vitae mágiáról: magát az életet jelenti a vámpír számára. Ez biztosítja az élőholt megmaradását. Maga a vámpírrá válás teszi lehetővé,hogy ezt a mágiát használhassa. A Vitae-mágiának is, mint minden tanulható mágiának különböző szintjei vannak, amik elsajátítása időbe telik. A Vitae mágia forrása a vér. Pontosabban a vámpírok teste által átalakított vérből nyert mágikus esszencia, a vitae. A képzettségben való jártasság kettős előnnyel jár: egyrészt minél magasabb fokon járatos benne az alkalmazó, annál bonyolultabb varázslatok elsajátítására van lehetősége, másrészt a testében levő vitaenek annál inkább az ura, azaz annál nagyobb részét tudja akaratlagosan felhasználni. Nem vámpírok is képesek lehetnek a képzettség megtanulására, ezek legtöbbször a vámpírok halandó ember csatlósai. Náluk csak aktív vitae van, és nem ismernek egyetlen varázslatot sem automatikusan. A vámpírtól kapott vitae (az megitatja az illetőt saját vérével) hajnalig marad az csatlósban, utána lebomlik. A csatlós azonban 15% eséllyel függővé válik (minden alkalommal dobni kell rá), azaz szenvedni kezd, ha hetente egyszer legalább nem kap a mágikus nedűből. Aki függővé vált, annak a lelke menthetetlenül elveszett. Amire a karakter képes a következők: Bestia szava a bestiához A vámpír egy konkrét dologra utasíthat egy látótávolságon belül levő farkast, vagy max 5 denevért.Normál esetben az állatok teljesítik a parancsot, majd folytatják azt, amit előzőleg csináltak. Csak átlagos állatokra hat, és ha az állat elméjét védik ilyen típusú behatások ellen,az mentális mágiaellenállást tehet a varázslat ellen. A vér hívogató szava Egy tudatalatti késztetést plántál az áldozatba, hogy menjen a vámpír jelenlegi tartózkodási helyére(csak irány, és kb. távolság). Csak olyan személylehet a célpontja, akit a vámpír egyszer már sikeresen befolyásolt Vitae-mágiával A pórok akaratának porba tiprása Egy konkrét utasítást adhat egy látótávolságon belül található embernek. Érdekes módon a varázs csak emberekre hat. Életadó csók a pornak Az alkalmazó egy általa kiszívott áldozatból teremthet teljes értékű vámpírt. Az így létrejött bestia fölött nincs közvetlen uralma alkotójának. Kúszó nedű Vérgyűjtő mágia. Rendkívül látványos: a keletkező sebekből a vámpír szájába szivárog minden kiontott vér. Ezzel a vámpír feltöltheti magát. Babonázó tekintet Felerősíti a vámpír befolyásoló-képességeit: az asztrális és mentális varázslatai plusz 5 ponttal megnőnek (kockadobón). Rettegés Az alkalmazó félelmet kelthet egy kiválasztott személyben. A rettegés az illető csontjáig hatol, és képtelen megfontoltan cselekedni: 6 körig vagy dermedten áll (50%) vagy menekülésbe fog (50%). Prédát kereső tekintet Képessé teszi alkalmazóját az élőlények teste által kibocsátott hősugarak érzékelésére, durván 25 láb (7,62m) távolságon belül, így biztosítva tökéletes látást a sötétben. Enyhítő erők megidézése Önmagára alkalmazott gyógyító varázslat. Ilyenkor semmilyen más tevékenységre nem képes,csak a regenerálódásra,ami sérülésenként egy kört vesz igénybe. Súlyosabb sebekre több kört kell igény bevenni.Nagyon végzetes sérüléseknél is alkalmazható a mágia, ha maradt még benne Vitae. Élet-amulett Leírás: A tárgy mentális parancsra, és vitae feláldozása árán hőképet „produkál” viselője számára. Rendkívül ritka csecsebecse