Kinézet:

Egy alacsonyabb, nemesi kiállású fiatal férfi. Kora épphogy megütötte a húszat, erről gyermeteg, vékony vonásai árulkodnak. Az égiek nem áldották meg a magasság mámoros csodájával, hiszen alig súrolja a 175 centimétert. Alkata szálkás ám délceg, minden mozdulata elegáns, szinte előre megtervezett. Hangja lágy és kellemes, suttogás szerű. Bőre hófehér, hiszen sosem volt rászorulva arra hogy a napon dolgozzék. Orcáján halovány szeplők sorakoznak, de azt csak a legjobb szeműek vehetik észre. Haja fekete mint az éj, itt-ott halovány barnás színekkel keverve. Tekintete semmitmondó, sosem tükröz semmilyen érzelmet. Sem haragot vagy boldogságot, sem szomorúságot vagy megbocsájtást. Ha azt mondják hogy a szem a lélek tükre, az övé üres és korom fekete, akárcsak a szivárványhártya. Még a pupillákat is alig lehet kiszűrni. Viselete fehér ing, fekete kabáttal, ha olyanja van még nyakkendőt is magára teker. Ha nem, az csak unottan szétcsúszva lóg a nyakában. Ékszerként fekete gyöngy fülbevalót visel mind a két fülében, illetve a bal gyűrűsujján egy szintén fekete gyűrűt, melynek közepében egy méregzöld drágakő díszeleg. Ránézni nem bűn és nem is tilos, de ha valaki sokáig legelteti rajta a szemét, bizony elfogja egy aprócska szédülés, rosszabb esetben rosszullét és hányinger. Aki nem olyan érzékeny a mágiára, hanem vasmarokkal uralja, ha csendben figyel még a kristály suttogását is hallja. Hogy mit, azt nem érteni, de a hang.. kísérteni fogja néhány éjszakán át. Mint a két kézfején tetoválás díszeleg, mely családi címer (csak éppen nem a vérszerinti családjáé.) Olyan, mint egy tulajdonjogi billog, egy címer pecsét hogy mindenki tudja, hová is tartozik a fiú.

Jellem:

Könnyen feledhető fajta. Bár intelligens és viszonylag sok dologhoz ért, remek stratéga ám félelem érzet hiányában túl merész, mégsem hagy nyomot senkiben. Mindig kedves (mégha a mimikáján vagy hanglejtésén nem is észrevehető) , előzékeny és tisztelettudó. Megtanulta, mire milyen reakciót kell kiváltania, vagy milyen helyzetben mit kell mondania hogy kifejezze szimpátiáját a beszélgetőpartnerével. Pont ezért elég manipulatív is, ő maga pedig racionális gondolkodású. Érdekek fűzik emberekhez és helyekhez, nem pedig érzelmek ezek pedig megkönnyítik mindennemű kapcsolat megszakítását ha eljött az idő.

Előtörténet:

Szegény családból származó fiú, a legkisebb utódként jött a világra. Őt megelőzte négy nővére és három bátyja is, kik közül a legidősebb akkor volt tizennyolc éves. Lucius érkezése csak teher volt a családnak, hiszen volt bőven éhes száj amit etetni kellett. Aki tudott bérbe dolgozott már gyermek kora óta a farmokon, kovácsműhelyekben, a lányok pedig himeztek és varrtak, takarítottak nemesi birtokokon. A szülők úgy döntöttek, a legfiatalabbat rabszolgának eladják majd. Helyes és életvidám kölyök volt, bíztak benne ha megnő apja erejét és tudását örökli majd így jó hasznot hoz majd valamelyik családnak és sok aranyat kérhetnek el érte. A fiú hamar, már öt évesen új gazdára talált, egy idős férfi mellett. Rengeteg gyermeket vásárolt, voltak köztük akik az idősebb kort is megérték nála, de a legtöbbjük korán "elhasználódott". Ha pedig még bírták a testi és lelki megterhelést, már túlságosan "kiöregedtek" a vénember legpiszkosabb vágyainak kielégítésére. Azok, akik elérték a tizenéves kort, rendszerint maguk vetettek véget az életüknek, vagy pedig tovább árusították őket bányászoknak.. arra még jók voltak. Lucius szerencsétlenségére sokáig maradt a gazdánál fiatalos vonásainak és vékony, apróbb testalkatának hála. A felszabadulást egy a környéken portyázó Ork hordának köszönhette. Úgy rohantak végig a városon mintha csak egy pocsolyán szaladtak volna át. Akik elmenekültek életben maradtak, akik ott ragadtak az orkok vacsorájaként vagy áldozataiként végezték. Az öreg már nem tudott futni, ám a gyerkőcök annál gyorsabban. Hatan élték túl a támadást, s mindannyian Székvárosba menekültek. Az utcán éltek, koldultak és loptak, többször álltak a főtéren korbácsütéseket tűrve. Volt kinek a keze bánta az életbenmaradásuk egyetlen módját. Fordulópontot egy alkimista mester meglopása hozta az életébe, aki szállásért és élelemért cserébe kísérletezni kezdett a hat fiatalon. A professzor olyan kristályt fedezett fel, amely egy különleges kötéssel képes eltárolni a legkülönbözőbb emberfeletti képességeket és egy pecséttel egyszerű halandóba zárni azokat. Ehhez nincsen másra szükség, mint egy kevés DNS mintára, legyen az haj, bőr, vér vagy nyál. Viszont amire nem gondolt, hogy a kő nem csak ad, hanem el is vesz. Mindenki elveszít valamit az emberségéből. Volt aki hallást, látást, végtagot, Lucius pedig az érzelmeit és fájdalomérzetét áldozta fel. Már csak egyetlen fájdalmat érez, azt pedig a gyűrű okozza és nincs az a lencse, vagy gyógyszer mely ezt enyhíthetné. Minden gyermek ereje a gyűrűben rejlik, melyet soha nem tudnak már levenni, fizikailag képtelenek rá. Még más alkimista sem tudja megtörni a kötést, amely már összeforrt a testükkel. Van aki már több ilyen kristállyal is rendelkezik, ám az ár is nagyobb melyet fizetnek érte. Ekkor kapta meg a címert ábrázoló tetoválását is, mely mindenkinél egyforma és egyet jelent: Önnön áldozat. A mintája egy kör, melybe egy saját farkába harapó sárkányt mákászoltak. A klán létezéséről szinte senki nem tud, csak azok akik tagjai. Néha jönnek új gyermekek, kiken ugyanúgy tovább kísérleteznek melynek mostmár Lucius az egyik vezetője a gazdája mellett. A tagok feladata az ásványok és olyan mágikus képességgel rendelkezők felkutatása, kinek erejét felhasználhatják hogy magukat erősebbé tegyék. Minden fiatalhoz tartozik egy állat is, kikről az "utónevüket" kapták. Az állatok mindig a közelükben vannak valahol, segítve a munkájukat. Megérzik a kristályok jelenlétét, és azokon keresztül képesek gazdájukhoz szólni segítve őket az elvesztett hiányosságok pótlására. Vier, a holló az érzelmek helyes felismerésében, a veszélyes helyzetek figyelmeztetésében és sérülések esetén jelent.

Egyéb információk:

Képességét tekintve viszonylag egyszerű, ám nagyon is sokrétű és hasznos. Nincs másra szüksége hozzá, mint egy darab papírfecnire és egy pennára, vagy krétára. Ha nincsen más, igazából bármi megteszi amivel nyomot tud hagyni valamilyen felületen. Bot a földre karcolva, kavics, akár a saját vére ha másra nincsen lehetősége. Minden, melyet lerajzol életre kel. Legyen az fegyver, kulcs, állat vagy valami ijesztően groteszk lény. Vannak határai, nyilván egy sárkányba, vagy hatalmas hegyi trollba már beletörne a bicskája de kisebb lényeket gond nélkül vethet papírra. Ételeket és italokat, vagy magát a tüzet, vizet nem tudja életre kelteni, de farönköt és gyújtóst dobozt igen, ami már majdnem ugyanaz. Pont ez miatt hasznos tagja a klánnak, mindenre van egy megoldása, egy rajza egy tárgyról amire pont szükség van. Az egyetlen erőssége a képességnek, hogy a fegyverek jóvalta élesebbek, sokkal strapabíróbbak, és bizony még egy fakardnak megrajzolt eszköz is képes átvágni a páncélt, így nem hihetsz teljesen a szemednek, milyen fegyver is áll veled szemben. Ezek néhány óra, vagy a harc vége múltán eltűnek és csak tinta maszat marad a helyén vagy éppen a kezedben. Ugyanígy képes őket bármikor eltűntetni. Mivel ez az erőssége, a fegyveres és pusztakezi harcokban ha nem is kiváló, de kevés ellenfele akad még Székváros környékén is. Vívó tőrt használ leggyakrabban, apró vékony és könnyű penge, mellyel gyors csapásokat csaphat ellenfelére (már ha igazán volna). Ezen felül otthonos a növénytanban, a sötét alkímiában is, örömmel kísérletezik (ha kell állatokon) az újabb különlegességek felfedezésének érdekében.

Bónusz tárgyak és felszerelések:

  Mik ezek, és hogyan tehetsz szert rájuk?
A jutalomtárgyakat a mesélő karakterek osztják ki egy-egy kaland végén, ha úgy ítélik meg, hogy a játékosok ügyesen oldották meg a rájuk váró nehézségeket, rejtélyeket, vagy logikai fejtörőket. Természetesen nem minden mesélő oszt jutalmat a kalandja végén (erről tájékozódhatsz a mesélő adatlapján is), és nem is kötelező tárgyakkal jutalmazni a kalandorokat.

Amennyiben a mesélő úgy ítéli meg, hogy jutalomban részesülsz, beküldi a tárgyat és annak leírását, az pedig bekerül a karakterlapod „Bónusz tárgyak és felszerelések” részébe, így számodra is láthatóvá válik, mivel is rendelkezel pontosan.

A tárgyak használata és eldobása
A jutalomtárgyaknál nincs megkötve a mesélő keze: az ő fantáziájára van bízva, hogy miféle tárgyat kapsz, és az meddig használható. Arra viszont szigorúan megkérünk, hogyha egy tárgyat kijátszottál és mondjuk egyszer használatos volt (pl. egy láthatatlanná tévő varázsital), azt töröld a karakterlapodról.