![]() |
Baldur Olfus [Öreg medve] |
Nem: Férfi Faj: Alakváltó Azonosító: #354 |
Első ránézésre is megmondható róla, hogy nem egy apró termetű ember. Igen nagy darab, 202 cm magas és a 140 kilójával még jó súlyban is van. Combnyi vastag izmos karok, lapát tenyér, kolbász ujjak, vastag tönk nyak, széles vállak, a hátán fát lehet hasogatni. Noha van egy kis pocakja, ám kövérnek semmiképpen sem mondható. Összességében nagyon is izmos, robusztus, erőteljes testalkata van. Amolyan mackós, szó szerint. Testét számos heg és seb borítja. A bal lapockáján egy billog "díszeleg", melynek mintája egy egymást keresztező háromágú szigony és egy kard. Fiatalabb korában sütötték bele a bőrébe. Hosszú lapockáig érő sötétbarna haja és szintén hosszabb szakálla van, szeme színe szintén barna. Cserzett arcán látszik, hogy már nem mai legény, ötven esztendősnek néz ki, és valójában is annyi idős. Öltözete egyszerű, de strapabíró, többnyire barna és fekete színű ruhákból állnak, melyek erdőjáráshoz és kétkezi munkákhoz is kiválóak. Mindig bő nadrágot visel, de erre meg van az oka, különösen akkor mikor alakot vált. Csizmája nagyon jó minőségű, bőrből készült lábbeli.
Noha az arckifejezése és dörmögő mély hangja alapján sokszor egy morcos embernek gondolják, de valójában egy jámbor lélek. Türelmes és bölcs. Szeret egyedül lenni, kicsit magának való. De ugyanakkor meglepően jó beszélgetőpartner is, ha akad társasága. Legtöbbször nyugodt és segítőkész. Az igazságtalanságot nagyon nem szereti, ilyenkor kőkeményen megmondja a magáét. Nehéz felmérgesíteni, de ha sikerül, akkor az illető jobban teszi ha gyorsan odébb áll. Mert ilyenkor a medve nem játék! Szeret jókat enni. A jó sört, bort és pálinkát nem veti meg, de nem egy nagy ívó.
Az ő története az Oldmund Fejedelemségben kezdődött. Ott egy alakváltók által alapított és lakott kis faluban született. Az édesapja csizmadia volt, az anyja pedig szövőnő, volt két öccse is. Kezdetben egy átlagos és békés életet éltek. Azonban egyszer történt, hogy a falut rablóbanditák támadták meg. A falut felgyújtották, a szüleit megölték, őt és a testvéreit pedig elhurcolták rabszolgának. Baldur ekkor tizenhét esztendős volt. Mindhárom testvért máshová vitték. A két öccse közül az egyik bányarab lett, míg a másik pedig gályarab. Nem tudni, hogy azóta mi lett velük, talán már nem is élnek. Baldurt azonban a Davokar Szultánátusba vitték, gladiátornak. Ekkor égették a billogot is a bőrébe. Kiképezték őt harcra, harcolt emberi formában és medve formában is. Sikeres gladiátornak számított az arénákban, egyszer sem tudták őt legyőzni. Hat esztendőn keresztül élt így, míg egyszer csak, ugyan nagy nehézségek árán, de sikerült megszöknie. Szerencsére nem tudták elfogni, így sikeresen átjutott az Arekar Fejedelemség területére, ott egy-két hónapig koldusként tengődött, míg egy kaszárnyához nem került. Ott egy zsoldoscsapat befogadta őt, öt esztendőn keresztül velük volt. Sok helyen harcolt. Mikor már elég sok pénzt összegyűjtött, kilépett a brigádból és úgy döntött, hogy a maga útját járja. Időközben sok helyen járt, többféle mesterséget is kitanult, sokféle munkát elvállalt. Volt már favágó, halász, erdőőr, ács, árokásó, napszámos földeken. Ugyanakkor régen az apja műhelyében sokat segédkezett a bőrök előkészítésében, így ez a mesterség állt hozzá a legközelebb, Anwarion földjén el is kezdett dolgozni egy bőrműves céh műhelyében, ahol bőrvérteket készítettek. Jó pár évet ledolgozott ott is, egészen addig míg a műhely egy nagy városi tűzvészben el nem pusztult. Anwarionon belül vándorolni kezdett, hallott pletykákat a kúriáról, úgy döntött, hogy megpróbál ott szerencsét.
Baldur egy alakváltó. Egy hatalmas sötétbarna, már-már fekete bundájú medve alakját veszi fel átalakuláskor, amely két lábon állva a 3 méteres magasságot is eléri. Szaglása, hallása kiváló (még emberi formában is). Emberi formában is komoly testi erővel rendelkezik, erős mint a bivaly, szorítóereje páratlan. Termetéhez képest egyáltalán nem mondható lassúnak. Nem egy kifinomult magasan képzett pusztakezes harcművészmester, de azért a gladiátoriskolában megtanították az ökölharc és a birkózás fortélyaira, birkózásban szinte verhetetlen. A fegyverekhez is ért, az ütő-zúzófegyverek azok amik kimondottan passzolnak hozzá. Egy háromszög formájú vasalt szélű fapajzsot, egy egykezes tüskésbuzogányt valamint egy kétkezes csatabárdot szokott használni harc közben. Vértezetként egy fémsisakot, egy láncinget, a láncingre rá pedig egy maga által készített pikkelyes bőrmellvértet szokott viselni, mindezt kiegészítve a szintén maga által készített, bőrből készült alkar- és lábszárvértezettel. De mivel nagyon ritkán harcol, ezért ritkán is lehet őt látni fegyverrel és vértezetben. Többféle mesterséghez is ért vagy volt hozzá valamilyen szinte köze, de elsősorban bőrművesnek, tímárnak mondja magát. Ugyanakkor ért a fafaragáshoz, ácsmunkákhoz, földműveléshez, állattartáshoz is. Meg tud javítani rossz bútorokat, a szekérnek a törött kerekét és még sok hasonló dolgot. Főzni is remekül tud mindenfélét. Unalmában szokott a pánsípján is játszani. Rendelkezik egy jól megépített és jól berendezett lakószekérrel, valamint két termetes igáslóval is. Vándorlásai során ezzel utazik, és ebben is lakik.