Jean Batiste
[A bolond szakács]
Nem: Férfi 
Faj: Ember
Azonosító: #334

Kinézet:

Átlagos termetű nagyjából 175-178 centiméteres magassággal büszkélkedő, vékony testalkatú, fehér bőrű kortalan férfi, aki ezt a nevet viseli. Kortalan mert egyaránt nézhetik koravén, húszas éveit taposó kiégett tanítványnak, vagy átlagos harmincas pincérnek, de az igazság az, hogy Jean már a negyvenen is túl van csak az idő egyszerűen nem fog külsején. Bár termete nem daliás azonban a vékony alkata miatt is inkább kinéz langalétának, mint sok más nála jóval magasabb ember. Arca hosszúkás, jól és alaposan borotvált, frizuráját borbély mesterrel készítteti. Szinte mindig rövidre vágatja a haját, amely egyenes szálú és sötétbarna, de különben sem lenne kényelmes viselet számára a hosszabb haj a szakács sapka alatt. Viszont azt a sapkát igazán előkelően tudja viselni amúgy úriasan féloldalra döntve. A ruházata sem túl szokványos: egyedi hanyag eleganciával hordja a séfek megszokott fehér köpenyét, de gallérját magasba tűri, felöltőjét pedig visszahajtja. És hogy teljes legyen a képzavar: a fehér ingjén drágaköveket utánzó gombok vannak felvarrva végig, a köpenyén ráadásul kétsorosan, szakasztott pont mint a magasabb rangú katonai egyenruhákon, így az még elegánsabbá és extravagánsabbá teszi megjelenését. Amilyen a külleme pont olyan a jelleme is! Arcán legtöbbször nagyvonalú, elnéző, de joviális mosoly terpeszkedik enyhe cinkos csillogással, mint aki felülről szemléli csupán az élet ügyes-bajos dolgait. Ugyanakkor ha éppen munkában van - és szinte minden szabadidejét is a munkájának szenteli - ehhez társul egy kissé alázatos és készségességet sugalló tartás amivel a vendégek felé fordul. A testtartása és mozgása könnyed és légies, még a legnagyobb erőfeszítéseket is úgy hajtja végre mintha azt csak szórakozásból tenné.

Jellem:

Bár az élet sokszor megpróbálta őt mégis meg tudta őrizni jó természetét. Alapjában véve bohém és életvidám, barátságos szinte mindenkivel, jó humorú és jókedélyű valamint segítőkész majd minden helyzetben. Nyugodt, a hirtelen haragot még hírből sem ismeri, de szerencsére nem is sértődékeny és főleg nem haragtartó, ha mégis valaki megbántaná. Felbosszantani pedig gyakorlatilag lehetetlen. Mindent szívből imád, amelyben az élet finomsága tükröződik. Rajong a különleges ételekért, italokért, imádja a szép nőket, a stílusos öltözködést és az ilyen embereket, a divatot, az előkelő helyeket, tehát szinte mindent ami elemelkedik a szürke hétköznapok síkjától. Kétségkívül remek ízlése van csak néha még ezt is túlzásba viszi. Ugyanakkor jó modorú az etikettet és társasági szabályokat ismeri, és ilyen közegben otthonosan mozog. Egyébként is igazi társasági ember és kiváló beszélgetőpartner, néha talán egy kicsit túlontúl indiszkrét vagy bizalmaskodó, de szórakoztató és eredeti figura az biztos, akinek a különcsége és furcsa akcentusa mögött hatalmas szív rejlik.

Előtörténet:

Messzi királyság szülötte ő, a családja Anwariont még hírből sem ismeri. Szegény családból származik, ahol édesapjának és édesanyjának tíz éhes szájat kellett etetnie. Mondanunk sem kell milyen nehezen értették meg a kis Jean szülei, amikor semelyik tisztességes mesterséghez nem volt tehetsége ( vagy kedve – de ezt ő alaposan titkolta ) és hogy fiuknak valamely más életpályát tervezett a sors. Az viszont hamarosan kiderült, Jeannak kiváló ízlése van és ennek a legnagyobb hasznát a szülei a konyhában látták. Hamarosan nekiláttak kitaníttatni a fiút, aki úgy érezte megtalálta a szakácsmesterségben mindazt amire egész életében vágyott. Tanulóként és inasként is kitűnt a többiek közül, valóságos kedvence lett a tanárainak és mestereinek. Mindig és mindenhol az első sorban volt, ahol különleges ízeket és szokatlan ételeket óhajtottak a kedves vendégek és a megrendelők. Szülei legnagyobb örömére üstökösként ívelt felfelé a pályája, és hamarosan már a királyi udvarban találta magát, mint…mint mosogatófiú. Azonban ez a megtorpanás csak időleges volt tehetségét itt is hamar kiszimatolták, és újra hamar a leveses fazekak és sülttes tálak között találta magát. Azonban ahogy máskor és máshol is lenni szokott, úgy itt sem tarthatott örökké az idill. Történt ugyanis, hogy a kancelláriának volt hivatott ételt készíteni a konyha melyben tüsténtkedett. Ismeretes volt akkor már az udvarban a merész ízekről és pikáns ételekről és ezúttal, Jean sajnos alaposan túllőtt a célon. Olyan fogást szolgát fel a prominens vendégeknek, amelytől majd mindegyiküknek középsúlyos gyomorrontása lett. Az íze kiváló volt ugyan az ételnek, és nem túlozunk ha azt mondjuk rá hogy mennyei volt, ámde olyannyira megterhelte a gyomrot hogy nem győztek a vendégek az úri latrinára járni az elfogyasztása után. Az előkelőségek valósággal megverekedtek egymással azért, hogy ki juthat be előbb az árnyékszékre. És sajnos sokan nem jutottak be időben oda… Egy ilyen incidensnek hamar híre megy így nem csoda, hogy már az aznap délutánt Jean az udvari tömlöcben töltötte. Hiába hajtogatta az igazát többé nem foglalkoztak vele. A rögtönzött tárgyalásán is csak annyit sikerült kieszközölnie, hogy végtére elkerülte a kötelet. A vád: a királyi méltóságok előre kitervelt megmérgezése volt, súlyosbítva azzal a dörgedelmes indokkal hogy: Jean el is akarta tenni láb alól a kiváltságos embereket. Így már eléggé kézenfekvő, miért került végül egy börtönhajóra. Eleinte ő is húzta a gályát a társaival együtt, azonban gyorsan rájöttek a fogvatartói, hogy okosabb inkább a főzéssel megbízni a gyenge fizikumú fáradékony rabot. Ugyan az alapanyagok és a környezet cseppet sem hasonlított vágyálmaira, de visszakerülhetett végre a kondérok és ízek világába. Lord Isenaar figyelt fel a tehetséges séfre egy hajóút alkalmával, amikor is „kibérelték „ ezt a hajót a gályarabokkal együtt hogy Aurora kisasszonyt a rettegett kalóz, Byron Skyes karmai közül kiszabadítsák. A lordnak az út során olyannyira a szívéhez, de főleg a gyomrához nőtt a bohém szakács, hogy szabadságát ha nem is túl legitim módon de súlyos aranyakért utóbb megváltotta és az emberét magához vette. Gondolván akkor a jó lord, hogy az Anwarion-beli Vörös Kakas fogadó eléggé eldugott hely, és itt már biztosan senkinek nem szúr szemet a néhai rab, Jeant Ralenta asszony gondjaira bízta. Így azóta teljesít csaknem állandó szolgálatot a híres fogadóban a zömök fogadósné vigyázó tekintete előtt, és látja el finomabbnál-finomabb ételekkel a neves és névtelen vendégeket. Néha kap csak Ralentától egy nyaklevest soron kívül (amely természetesen nem szerepel az étlapon) így a további balesetek jobbára elkerülhetők azóta.

Egyéb információk:

Képességek: Azon túl, hogy nagyszerű szakács nem igen rendelkezik kiemelkedő tulajdonságokkal. Fegyvere a jóízlése, amivel le tudja fegyverezni az éhes támadókat. Ha pedig egy rövid tőrt adnának kezébe azzal is marhaszeleteket kezdene vágni, sem mint az ellen életére törjön. Jean nem igazi játékos karakter, akkor találkozhatnak vele a kalandorok ha meglátogatják a Vörös Kakas fogadót, illetve ritkán részt vehet egyes kalandokban is.

Bónusz tárgyak és felszerelések:
  Mik ezek, és hogyan tehetsz szert rájuk?
A jutalomtárgyakat a mesélő karakterek osztják ki egy-egy kaland végén, ha úgy ítélik meg, hogy a játékosok ügyesen oldották meg a rájuk váró nehézségeket, rejtélyeket, vagy logikai fejtörőket. Természetesen nem minden mesélő oszt jutalmat a kalandja végén (erről tájékozódhatsz a mesélő adatlapján is), és nem is kötelező tárgyakkal jutalmazni a kalandorokat.

Amennyiben a mesélő úgy ítéli meg, hogy jutalomban részesülsz, beküldi a tárgyat és annak leírását, az pedig bekerül a karakterlapod „Bónusz tárgyak és felszerelések” részébe, így számodra is láthatóvá válik, mivel is rendelkezel pontosan.

A tárgyak használata és eldobása
A jutalomtárgyaknál nincs megkötve a mesélő keze: az ő fantáziájára van bízva, hogy miféle tárgyat kapsz, és az meddig használható. Arra viszont szigorúan megkérünk, hogyha egy tárgyat kijátszottál és mondjuk egyszer használatos volt (pl. egy láthatatlanná tévő varázsital), azt töröld a karakterlapodról.