![]() |
Alexi Skoll [Fenrir Agyara] |
Nem: Férfi Faj: Lykan Azonosító: #332 |
193cm magas, melyhez kiegyensúlyozott szálkás izomzat dukál.Szeme vörös színben ragyog, jobb szemén egy vágás található, bőre világos szinte majdnem fehér, haja vérvörös és hátközépig ér. Hosszú térdig érő kapucnis kabátot, egy szűk testhezálló fekete bőrnadrágot és egy közép hosszú fekete csizmát visel. Fegyvere egy rövid pengéjű kard amelyet magánál hord. Bestiális alakja egy két méter magas vérvörös farkas, narancssárga szemekkel.
Jelleme: Végtelenül higgadt és magának való, ritkán barátkozik de akit egyszer megkedvel, amellett mindig kiáll. Nehezen lehet felidegesíteni, amennyire szótlan, másokkal nem törődőmnek tűnik ugyan annyira jó szívű is. Ha harcra kerül a sor, ő az első aki neki indul a dolognak. Neve skollofold, a skandináv mitológiából származik, egy farkas amely üldözi a Napot. A név a farkasok rendíthetetlen elszántságát jelzi, és azt, hogy még a lehetetlen célok elérésében sem csüggednek el.
A Lykan farkasként születik és úgy is hal meg, így a családot náluk alomnak hívják. Egy szülő általában 5-8 porontyot hoz a világra, akik néhány éves korig maradnak csak velük. Bár a szülők örök társai egymásnak, mégsem jelent számukra a család semmit. Amint elérik a tíz éves kort a gyermekek, s megtanulták irányítani átalakulásukat azonnal kikerülnek a családi fészekből (ha van). Nem járnak tömegesen, mindegyikük magányosan éli le az életét. Néhányuk beházasodik halandó családba, van akinek lesz akkora szerencséje hogy fajtárssal sodorja össze az élet és tovább bővítheti a családot de ez igen ritka. Pont ez miatt alacsony a populációjuk is, mivel lykan csak azonos fajjal képes a szaporodásra. Minden más esetben a gyermek halva születik. Céltalanok és öntörvényűek, igazi szabad lelkek akik arra mennek amerre az ár sodorja őket.
A Lykant mint fajt rengetegen összekeverik a még távolról sem hasonló vérfarkasokkal. Az első és legmeghatározóbb különbség a formájuk, mely a fenevadaknál emberszerű és két lábon jár, addig az ő fajtájánál egy közel két méter magas bugris négy lábon, azaz egy hatalmasra nőtt farkas kutya. A második legfontosabb pont az átalakulásuk menete. Míg a vérfarkasok impulzívak és nem ők, hanem külső tényezők (mint a telihold, harag, halálfélelem) befolyásolják, addig a lykanok teljes harmóniában élnek lelkük másik felével és bármikor képesek előhívni azt. Ezért mondják őket spirituális lelkeknek, akik sosem határolódnak másik felüktől. Farkasként nem lesznek vérengző, megállíthatatlan fenevadak, emberként pedig sosem lesznek érzékeny, védtelen mimózák. A legtöbben az ősi sámánokkal kötik össze fajuk kialakulását melyben van is ráció, ugyanis felmenőik szoros összeköttetésben álltak a természettel és az elveszett lelkekkel. Táplálkozási szokásaik nem térnek el az egyszerű emberekétől, viszont akár háromszorosát is képesek elfogyasztani az átlagos mennyiségnek. Élettartamuk valamivel több mint duplája a halandóknál, tehát maximum kettőszáz évet képesek megélni, s ez idő alatt külsöjük változatlanul fiatal marad. Semmilyen mágikus képességgel nem rendelkeznek, cserébe mind a két formájuk irdatlanul strapabíró. Erősek, gyorsak, fegyverek nehezen fognak rajtuk. Bőrük maga olyan mint egy páncél így lenge ruhán kívül nem viselnek védelmet. Szaglásuk és hallásuk példátlan, minden érzékszervük a maximumot súrolja. Regenerációs képességük is sokkal jobb mint az embereké, így ha meg is sérülnek hamar helyre jönnek. Gyors emésztésüknek köszönhetően méreg nem öli meg őket, ám az alkoholt és tudatmódosító szereket nehezebben viselik mint a halandók. Hamar eléri a kívánt hatást igaz olyan gyorsan ki is megy belőlük. Az egyetlen módja egy lykan elpusztításának a gerinc eltávolítása. Farkas formájának bundájáért vadásszák a fajt, így az a kevés egyedszám is napról napra csökken.