Zelgadis
[A sivatagi báró]
Nem: Férfi 
Faj: Dwelf
Azonosító: #330

Kinézet:

Furcsa egy szerzet ő, annyi szent. Langalétának biztos nem nevezhető a 156 centis magasságával. Alacsony termete ellenére igen szélesek a vállai, és keskeny a csípője, bár ez a bő ruhák miatt nem annyira látható. A combja és alkarja vaskos. A tenyere szokatlanul nagy, ujjai vastagok, nagyobb mint egy jól megtermett ember férfinak. Testalkata izmos és erős, átmenet a robusztus és a szálkás, hajlékony között. Mivel félig elf, félig törp, azaz dwelf, így mindkét faj előnye keveredik benne. A robusztusság és a kecsesség egyvelege. Magasabb a törpöknél, alacsonyabb az elfeknél. Az emberek nagy többsége, vagy szimplán egy alacsony embernek nézi, vagy fél-törpnek. Ha valamilyen módon meglátják a hegyes füleit, akkor alacsony fél-elfnek vagy fél-gnómnak gondolják őt. Testén, különösen a hátán, mellkasán és felkarjain hegek látszódnak. Bőre enyhén napbarnított. Fülei ugyan hegyesek, de nem annyira hegyes, és nem annyira hosszú, mint egy elfnek. A füleit vagy a hajával, vagy a turbánjával, de szinte mindig takarja. Szakálla van, de nem akkora, mint egy törpnek. Az elf vérnek köszönhetően egy jóképű, harmincöt és negyvenév közötti férfit láthatunk magunk előtt. De ennél jóval idősebb, elmúlt már száztíz éves. Szemei barna színűek, hosszú lapockáig érő mogyoróbarna haját lófarokban hordja. Ám ez sem látszik, mert szinte mindig egy zöld színű turbán (tagelmust) van a fején. Ruházata a sivatagi népekre jellemző, strapabíró és bő homokszínű ruházat.

Jellem:

Ravasz, mint a róka. Türelmes és kíváncsi fickó. Igazi hidegvérű fickó, nem nagyon ijed meg semmitől sem. Tud jól bánni a szavakkal, ha a szükség úgy hozza, azonban, ezzel ritkán él. Nem veti meg a jó nőket, és a minőségi dohányt sem. Alkoholt azonban soha sem iszik. Eléggé anyagias. Pénz beszél, kutya ugat és ő tartja magát ehhez. Barátkozni nem könnyű vele, keveseket fogad be a bizalmába. De ha valakinek sikerül megbarátkoznia vele, akkor az illető egy olyan barátra lel, akiért Zelgadis tűzve teszi a kezét.

Előtörténet:

Az ő története száztizenkét évvel ezelőtt kezdődött. Mindkét szülője zsoldos volt. Egy zsoldos csapatban harcoltak, anyja egy száműzött erdei elf volt, a csapat íjásza és felderítője, az apja pedig egy törp, aki pajzzsal és csatabárddal aprította az ellenséget. A közös munkák során, ahogy telt-múlt az idő, a harcostársakból szerelmesek, később pedig házastársak lettek. A házasság után a zsoldos karriert félre tették, egy apró erdei faluban éltek békésen. Apja kovácsként, az anyja pedig vadászként dolgozott. Később megszületett Zelgadis is, akinek kezdetben békés és nyugodt gyermekkora volt. Mindkét szülője tanította arra, amire csak tudta. Mikor elkezdett cseperedni, hol anyjának segített a vadászatban, hol apjának a kovácsmunkákban. Húsz esztendős korában egy szekérrel járta a vidéket, ahol az apja által készített szerszámokat és fegyvereket, valamint az anyja által előkészített szőrméket árulta, mint afféle utazó kereskedő. Történt, hogy több hétre utazott el, messzebbre. Ez idő alatt pedig a kis erdei falut orkhorda támadta meg. Mikor hazatért, csak a leégett falut látta és a szülei holttestét. Mivel senkije és semmije nem volt már, így amije volt, szerencsét próbált a világban. A szülein bosszút akart állni, hiszen idő közben megtudta, hogy melyik orktörzs támadta meg őket. Csatlakozott is egy zsoldoscsapathoz, ahol fejlesztette a harci tudását, és harci tapasztalatokat is szerzett, pár év múlva a bosszúja sikeresen beteljesült. Ezután kilépett a zsoldosseregből, és utazni kezdett, járta a világot. Eljutott távoli vidékekre is. Egyszer egy sivatagon kellett átkelnie, de a homokviharban majdnem ott hagyta a fogát, ám egy sivatagi nomádtörzs megmentette őt. Zelgadis megbarátkozott velük és közel ötven évig köztük élt, ez idő alatt megtanulta a sivatagi túlélés, sivatagi harcmodor csínját-bínját. Kiképezték mágiára is, ami ugyan nem ment neki könnyen, de nem adta fel. Ezt a tudást később kamatoztatta mint zsoldos, fejvadász, kém és felderítő. A sivatag egyik legerősebb és legveszélyesebb harcosa lett. Így alakult ki a ragadvány neve is "A sivatagi báró". Bármilyen feladatot és küldetést kapott, ő elvégezte azt. Az Oldmund Fejedelemség és az Arokar fejedelemség között vívott öt éves háborúban is részt vett. Az általa alapított zsoldosbrigád az egyik legeredményesebb volt. De ahogy teltek az évek, és beköszöntött egy hosszabb békésebb időszak, úgy munka sem volt, a brigád is feloszlott. A sivatagban karavánokat kísért mint fegyveres kísérő. De voltak időszakok, mikor visszatért a korábbi mesterségéhez, mint kovács vagy kereskedő. Ám mivel soha sem tudott megülni a fenekén, újfent utazásba kezdett. Mostanában Anwarion földjén tartózkodik, és hallotta a pletykákat a kúriáról. Nem igazán hisz a mendemondáknak, inkább maga deríti ki.

Egyéb információk:

A termete ellenére a testi ereje nagy, ez az ellenfelei számára sokszor megtévesztő. Erős és szívós, mint egy törp, fürge és hajlékony, mint egy elf. Ügyes kovács, jó vadász, ért a kereskedéshez is. A méreg- és méregelleni szerek keverését muszáj volt megtanulnia, hiszen a sivatag tele van mérges kígyókkal és skorpiókkal, ahogyan az erdők is mérgező növényekkel és gombákkal, ezt a tudást részben az anyjától, részben a sivatagi népektől sajátította el. Kiváló fegyverforgató, de a pusztakezes kézitusa sem áll távol tőle. A kémkedés, lopakodás, álcázás fortélyait is jól ismeri. Fegyverei: Két handzsár (szablya), egy íj és egy tegeznyi nyílvessző, fúvócső és hozzávaló kis nyilakkal (ezek bevannak kenve különféle anyagokkal, valamelyik halálos méreggel, valamelyik csak bénítóméreggel, de van olyan is, ami altató vagy hallucinogén anyaggal van bekenve). Azonban a fő fegyverei egy közepes vasalt szélű fából készült, körpajzs és egy harci fokos. Páncélzata egy bőrvértezet, amire bronzból készült pikkelyek vannak ráerősítve. MÁGIATUDÁS: A legjobban a homokmágiához ért, képes nagy mennyiségű homokot előteremteni, azt mozgatni, manipulálni és irányítani. A másik mágiája a tűzmágia, ehhez annyira nem ért, mint a homokmágiához, de azért tisztességesen oda tud pörkölni, ha kell. A harmadik pedig a láthatatlanság, de erre csak rövid ideig képes, nagyjából tíz percig. Magán kívül még egy személyt is képes láthatatlanná tenni, de ennek a személynek fognia kell Zelgadis kezét folyamatosan, ráadásul csak öt percig tart a hatás. A hátasállata egy igen nagy dromedár (egypúpú teve), melynek neve Bedir. Jól beidomított okos állat, nagy teherbírással.

Bónusz tárgyak és felszerelések:
  Mik ezek, és hogyan tehetsz szert rájuk?
A jutalomtárgyakat a mesélő karakterek osztják ki egy-egy kaland végén, ha úgy ítélik meg, hogy a játékosok ügyesen oldották meg a rájuk váró nehézségeket, rejtélyeket, vagy logikai fejtörőket. Természetesen nem minden mesélő oszt jutalmat a kalandja végén (erről tájékozódhatsz a mesélő adatlapján is), és nem is kötelező tárgyakkal jutalmazni a kalandorokat.

Amennyiben a mesélő úgy ítéli meg, hogy jutalomban részesülsz, beküldi a tárgyat és annak leírását, az pedig bekerül a karakterlapod „Bónusz tárgyak és felszerelések” részébe, így számodra is láthatóvá válik, mivel is rendelkezel pontosan.

A tárgyak használata és eldobása
A jutalomtárgyaknál nincs megkötve a mesélő keze: az ő fantáziájára van bízva, hogy miféle tárgyat kapsz, és az meddig használható. Arra viszont szigorúan megkérünk, hogyha egy tárgyat kijátszottál és mondjuk egyszer használatos volt (pl. egy láthatatlanná tévő varázsital), azt töröld a karakterlapodról.