Marcus Draegan
Nem: Férfi 
Faj: Vámpír
Azonosító: #313

Kinézet:

Egy átlagos külső, egy átlagon felüli kisugárzással. Habár a barna váll fölé érő mogyoró barna haj, az alacsonyan ülő, dús, egyenes szemöldök, a már majdnem feketébe hajlóan barna szemek és az ápolt szakáll egyáltalán nem kiemelkedő, még is van a vonásaiban valami kellemes jóképűség. Férfiasan keretes az arca, az orra egyenes, az ajkai vékonyak. Nincs sebhely az arcán, ám a tenyerein a bőrkeményedések jelzik, hogy nem hivatalnoki munkája van. Termetre a 180 és 190 között van, és habár széles a válla és rendkívül erős, ez a bőre alatt haloványan felsejlő izmoknak kevésbé tudható be. Nyáron len és vászony ruhákat hord, télen bőrt és szőrmét. Kinézete akkor változik meg igazán, ha éhes lesz, vagy vérszemet kap. Akkor íriszeinek sötétje világító vörös lesz, szeme fehérje pedig elfeketedik. Fogai közül szemfogai és az első kisörlői hegyesebbek és valamivel hosszabbak: de egyáltalán nem feltűnően. Hangja kellemes, kissé talán rekedtes bariton. Kiállása határozott, nyitott, már-már kihívó. Hátán pallos és rövid kard, köpenye alatt éles tőr. Bal keze kisujján rubintból faragott sárkányfejes, arany foglalatos pecsét gyűrű

Jellem:

Alapvetően nyitottnak tűnik, mert könnyen elegyedik beszélgetésekbe és szívesen cserél tapasztalatokat, de önmagáról még is keveset szokott megosztani mélyebben. Szereti irányítani azokat a szituációkat, amiket hozzá kötnek, amin pedig nem tud alakítani, abból kimarad. Semleges, szereti egy lépés távolságból nézni a dolgokat, és akkor szólni bármihez, ha a véleményét kérdezik. Néha túl nyers tud lenni a modora, akár bicskanyitogatóan önfejű és makacs, de általában nem kíván rosszat senkinek. Az élni és élni hagyni elven él. Nem veti meg a jó borokat és a nők társaságát, bár ő aztán nem válogat nemek között, ha rövidtávú szeretőkről van szó... Már pedig mindig azokról van szó.

Előtörténet:

Már ekként született. Elzártan, magasan a hegyekben, egy olyan közösség tagjai között, akik fanatikusan tekintettek fel családjára. A Draegan név lassan tört utat magának a köztudatba, mint drágakövekkel foglalkozó nemes család híresültek el, de a mélyebb dolgokról csak az igazán közeli emberek tudtak. Akik pedig az információ birtokába jutottak, azoknak nem volt döntési joguk: vagy szolgáltak, vagy hirtelen eltűntek, tragikusan meghaltak. A Draegan család titka sok száz éven keresztül megmaradt a fanatikusoknak hála, akik már majdnem istenként tekintettek a családra hatalmuk, hosszú életük, bölcsességük és önmegtartóztatásuk miatt. De minden jó véget ér... Főleg, ha az aktuális utód nem kívánja folytatni a családi hagyományt, és helyette világot akar látni. Marcus gyerekkora óta a kisvárosban élt. Majdnem mindenkit névről ismert, szinte már a város összes repedésének számát is meg tudta volna mondani, annyi ideje volt számolgatni őket, ugyan is más feladata nem volt: tanulni és meghúzni magát. Lázadó fiatalként nehezebbé tette szülei életét, és összezavarta a bárányokat. Evett, amiből akart, tekintet nélkül az akaratra. A kapcsolata kezdett megromlani a családjával. Ő volt a kukacos alma a fán, a fekete bárány a fehérek között. Persze, szolgáltatta is rá az indokokat szüntelen, mert korlátozták szabadságát, és emiatt ő egyre inkább rászokott a vérre, egyre gyakrabban, egyre többet akart, még ha nem is lett volna szüksége rá. Végül mikor többeket is életveszélyesen megharapott, majd hetykén a családja elé állt, döntés született azok részéről. A hegy mélyére száműzték egy kőkoporsóba a vértől függő vadat, mert megölni még se akarták az akkor még egyetlen fiúkat. Több száz év fogságában van ideje kijózanodni és egy kicsit meg is őrülni még egy vámpírnak is. Így hát az első tette szabadlábon a bosszú volt. Anyját, és az azóta született húgát hagyta csak életben, majd távozott otthonából, hogy felfedezze a világot, amelyet óvni akartak tőle. Sokfelé sokféle alakkal találkozott, és tanult. Lassan, de benőtt a feje lágya, a vadászok miatt pedig inkább meghúzni szokta magát, mint kitárulkozni.

Egyéb információk:

A Draegan család egyike azoknak a vámpírcsaládoknak, amelyek az erejüket nem félholtságukból kapják, hanem mágikus felmenőik okán, éppen ezért bizonyos vámpírcsaládok leszármazottaival gyermeket képesek nemzeni. Továbbá emiatt van az, hogy - ha allergiás is rá hosszútávon -, nem pusztul el a napsugaraktól. Táplálni a vér táplálja, attól lesz erős és egészséges, bár megenni képes mást is - fokhagymás ételeket különösen szereti -, az nem enyhíti gyomra korgását. A vér azonban függővé is tudja tenni. Minél erősebb mágikus hatalommal rendelkezik a donor, annál erősebben hat rá is. Eleinte képes lehet kordában tartani, de egy igazán különleges alany esetén már a második alkalommal függés és indokolatlan agresszió alakulhat ki: megvadulhat éhségében, amely veszélyes szituációkhoz vezethet. Az ereje és gyorsasága alapvetően felülmúlja egy emberét, ahogy az érzékelése is erősebb. Érzékei kifejezetten élesek, ha koncentrál egy vár másik feléből meghallja az egér szívdobogását, vagy a széllel érkező egy csepp vér illatát is megérzi. Sérti, égeti bőrét az ezüst, az ezüst tükrökben nem látszódik a tükörképe, de köszöni, jól elalszik a puha ágyon is. Habár alapvetően gyorsan gyógyul, a vérivás felgyorsíthatja ezt a folyamatot. Nem, vagy igen nehezen tud megbetegedni, de egyáltalán nem halhatatlan. Képes rövid időre ködként réseken átkúszni, beinvitálják vagy sem. Habár van bűvölésre képessége, általában nincs szükség arra, hogy használja, egyébként is el szokta csavarni mások fejét. Ha elég erős állapotban van, képes egy szörnyeteg képét felvenni. Még soha nem látta magát úgy, de a leírások alapján egy embernél is nagyobbra nőtt denevér és gyík keveréke. Habár semmi köze nincs hozzá, valaha sárkányhoz hasonlították őket, innen a család neve és címére. Ebben az alakban állatiasabb, röpképes, gyorsabb erősebb és halálosabb. Hátránya, hogy ha felveszi az alakot, roppant nehéz rávennie magát, hogy visszaváltozzon, mert ösztönből fakadóan érzi jobban magát így.

Bónusz tárgyak és felszerelések:
  Mik ezek, és hogyan tehetsz szert rájuk?
A jutalomtárgyakat a mesélő karakterek osztják ki egy-egy kaland végén, ha úgy ítélik meg, hogy a játékosok ügyesen oldották meg a rájuk váró nehézségeket, rejtélyeket, vagy logikai fejtörőket. Természetesen nem minden mesélő oszt jutalmat a kalandja végén (erről tájékozódhatsz a mesélő adatlapján is), és nem is kötelező tárgyakkal jutalmazni a kalandorokat.

Amennyiben a mesélő úgy ítéli meg, hogy jutalomban részesülsz, beküldi a tárgyat és annak leírását, az pedig bekerül a karakterlapod „Bónusz tárgyak és felszerelések” részébe, így számodra is láthatóvá válik, mivel is rendelkezel pontosan.

A tárgyak használata és eldobása
A jutalomtárgyaknál nincs megkötve a mesélő keze: az ő fantáziájára van bízva, hogy miféle tárgyat kapsz, és az meddig használható. Arra viszont szigorúan megkérünk, hogyha egy tárgyat kijátszottál és mondjuk egyszer használatos volt (pl. egy láthatatlanná tévő varázsital), azt töröld a karakterlapodról.