Rhagduz Targrash
[A Kegyes]
Nem: Férfi 
Faj: Ember
Azonosító: #296

Kinézet:

Hegyi ember. Hallotta ezt sokszor a falubeliek szájából, ahogyan elhaladt mellettük. Persze legtöbbször a háta mögött halkan súgták, hiszen közel két méteren túli magassága, robusztus - izmos termete igencsak tekintélyt parancsolóan kitűnt közülük. Hátán korbácsolás nyomai melyek mára már behegedtek. Valójában 217 cm, és úgy 87 - 90 kg súlyú. Kreol bőre alatt, az izmok összhangban történő mozdulása, széles válla, enyhén ívelt dagadó mellizomzata kockás hasizma, nagyon népszerűvé tette mindenfelé hölgyek körében. Persze a férfiak is felfigyeltek adottságaira. Sötétbarna szemeivel sokszor kérdőn tekint másokra, ilyenkor úgy tűnhet mintha prédájára vadászna, akár egy tigris. Sötétbarna haja úgy omlik le izmos vállaira, mint a vízesés a kemény sziklákra. Arca vonásai férfiasak, határozott jellemről árulkodnak, aki mindig tudja mit miért tesz. Fülei bár nem hegyesek, mégis jelzik másságának nyomait. Szemöldöke ívelt, végén kicsit dúsabb. Kőrszakállát elől egy copfban összefonva viseli. Tetoválása nincs, de idővel szeretne egyet. Fogai fehérek, ápolja akárcsak körmeit, haját vagy szakállát. Igényesen elkészített bőrvértet visel, amihez alkarvédő - lábszárvédő is társul. Lábán puha szarvasbőr csizma van, vállvédője óriás teknőspáncélból készült. Bal oldalán egy díszes hosszú kard helyezkedik a hüvelyében. Jobbján egy hosszútőr, hátán bölénybőrből készült tegez és zsák van, egy hosszú íj is átvetve vállán. A tegez húsz íjvesszőt tárol. Bőr övén három kis bőrerszény van,

Jellem:

Általában barátságos és segítőkész, de néha szigorúan néz másokra csak úgy szórakozásból. Nem kenyere a beszéd, de ha meglát egy csinos hölgyet, bizony bárdokat - versírókat megszégyenítő módon tud különféle hirtelen ötlettől vezérelve rögtönözve bókolni. Szereti a szép verseket, dallamokat. Segítőkészsége nagyban függ attól, kinek kell szívességet tennie. Őszinte, becsületes. Nem bánt másokat és nincs benne faji megkülönböztetés. Tiszteli az életet, az ellenfeleit ha harcra kerül sor, soha nem becstelen a harcban. Magányos típus, nem bízik senkiben, a vagyon - pénz nem motiválja. Ha segít, azt önzetlenül teszi. Nem feltétlen célja az egyedüllét, inkább csak kalandozó harcosként, nehezen tud megállapodni.

Előtörténet:

Sokszor próbált emlékezni gyermekkorára, de mindig ugyanaddig a pillanatképig jutott. Sötét felhők takarták el az eget, szülei arcát nézve látta félelmüket. Körülöttük az emberek jajveszékelése - halálsikolya egybekeveredett a felfelé szálló fekete füsttel, melyet a felgyújtott faházak - szalmatetők ropogása égbe emelt. Syelanthos szigetén született a nagy háború alatt, mikor az ember nagy hajókkal érkezvén kijelentette igényét a szigetre. Apja elf volt, míg anyja egy barbár, amazon törzs tagja. A közös ellenség miatt összefogva harcoltak sokáig, A szigeten éltek más fajok is egymással harmóniában, ám az ember megjelenése véget vetett a békének. Nyugat felől időközben vad ork hordák is megjelentek fosztogatva a kisebb falvakat. Teljesen lehetetlenné téve a béketárgyalásokat a népek között, elkerülhetetlenné téve a háborút. Persze, ha mindez nem történik meg akkor ő maga sem született volna meg. Hiszen Apja súlyos sérülése miatt, Anyja védelmére kelt s egy közeli táborba segítve ápolta. A háború sokáig tartott, minden nép súlyos veszteségeket szenvedett. Az emberek folyamatosan hajókkal érkezve, szinte végeláthatatlanul átgázoltak mindenen céljaik elérése miatt. Csaknem a fél sziget lakossága odalett. Eközben szülei között szerelem szövődött, s kilenc hónap múlva megszületett. Bármennyire is csodálatos egy gyermek születése, a háború démonai beárnyékolták azt. Igaz néhány év azért megadatott számára szüleivel, mikor is az a bizonyos pillanat elérkezett. Talán szerencse talán a sors keze, hogy a szülőfaluját lerohanó vad ork törzset, mely a férfiakat legyilkolta az asszonyokat - gyerekeket elhurcolta, éppen azok ölték le akik kirobbantották a háborút. Az emberek. Még hét éves sem volt, rabszolga lett. Láncra verve elhurcolták számtalan rabszolgapiacra, de fiatal kora miatt senki nem fizette meg az árát. Így az emberek seregeinek szolgája lett. Fát gyűjtött a közeli erdőből, vizet hordott a szomjas katonáknak. Sokszor belerúgtak, sértegették. Néhány katona le akarta vágni fülét, de fürge mozgásának köszönhetően ráugrott és átharapta a torkát. Nem ölték meg, de megkorbácsolták kora ellenére. Egy fekete bőrű alvezér védte meg, később ápolta sebeit. Neki köszönhetően, mert titkon tanította az egykezes hosszú kard és hosszú tőr használatára együtt. Bár szüleitől kapott nevet itt rabszolgaként jelentőségét vesztette. Teltek az évek, rabszolgaként az emberek kőbányáiban dolgoztatták. Lelke erősödött, teste - izomzata acélossá vált. Hála segítőjének olyan mesteri szinten sajátította el a hosszú kard és hosszú tőr használatát, hogy tanítója egy nap arra kérte, képviselje őt egy kihívásban. Az egyik hadúr megirigyelte gazdagságát, el akarta venni minden vagyonát a párbajjal. A vesztes ugyanis mindent elveszít beleértve az életét is. Mikor közölték a hadúrral hogy ő küzd ellene, a legjobb harcosát jelölte ki maga helyett. A harc mindössze fél percig tartott, mikor is több szúrással a testén, egy határozott mozdulattal levágta ellenfele fejét. A hadúr látva harcosa elbukását, bosszút esküdött. Egy este katonáival lerohanta a palotát ahol tanítójával élt. Mindenkit megöltek, majd rá fogták, menekülnie kellett. A hegyekbe húzódott, ahol több szökött rabszolgával is találkozott. Velük tartva a hegyeken át, eljutottak egy kikötőbe ahol hajóra szállva elhagyták a szigetet. Sajnos út közben viharba kerültek, kalózok támadtak rájuk. Kihalászták a tengerből és ismét rabszolgapiacon találta magát. Itt már felnőtt férfiként, látva testi adottságait többen is meg akarták venni. Ám végül egy gladiátorképző kereskedő vitte el. Azonnal képezni kezdték kétkezes szúró lándzsával, hosszú íjjal, pajzshasználatra tanították. Adottságainak köszönhetően gyorsan tanult, magas szinten elsajátította minden fegyver használatát. Tíz évig harcolt az arénában képviselve gazdáját. Szálláshelyén megismert egy japán kovácsmestert és egy szerzetest. Mindkettővel közeli barátságot kötött, legfőképpen azért mert rendszerint ők hárman voltak az arénaharc túlélői gazdájuk csapatából. Soha nem hagyott túlélőt, mások által megsebesített - megszégyenült de életben hagyott gladiátoroknak megadta a kegyelem döfést. Ezért a Kegyes becenevet adták neki. A szerzetes megtanította a gyors reflexek kifejlesztésére, pusztakezes harcra, támadás és védekezésre, lefegyverzésre. Edzette testét hogy hajlékonyabb lehessen, hiszen a küzdelemben hasznos. Egy alkalommal győzelmük után gazdájuk jutalmazni akarta őket. Azt kérte hogy engedje meg a kovácsmesternek, hogy kovácsoljon neki egy hosszú kardot és egy tőrt. Minden szükséges hozzávalót hozatott a kereskedő, a kovácsmester pedig elkészítette a kért fegyvereket. Az azt követő aréna harcban mindkét társa elesett, egy ork harcossal szemben, akit ezért szó szerint a felismerhetetlenségig összeszurkált és szétkaszabolt - megcsonkított. Ezt látva a tömeg, hisztérikus őrjöngés közepette éljenezte és a Rhagduz Targrash nevet kiáltották rá. Ami ork nyelven Félvér démont jelent. A harc után visszatért a szálláshelyére, ahol már várta az ork harcos gazdája több katonával. Bosszút akart állni rajta, sajnos nem tudta hogy pusztakézzel ugyanolyan halálos mint fegyverrel a kezében. Mindenkit megölt, a legjobb bőrvértet felvéve, fegyvereit összeszedve megszökött. Bár megpróbálták megállítani, de ennek további hét katona látta kárát. A kikötőbe az első hajóra felszállt, a másik kereskedőtől elvett erszényében volt némi érme. Az egyik matróz mesélt neki egy helyről, ahová a hajó is tart. Anwarion, ott biztonságba lenne és új életet kezdhetne. A hajófenékbe ment, lekuporodott és meditálni kezdett. Hamarosan talán békére lelhet. Talán..

Egyéb információk:

Pusztakezes harcban magas szinten képzett, pusztakezes támadás - védekezés - lefegyverzés. Gyors reflexei vannak, hajlékony. Kétkezes szúró lándzsával, hosszú íjjal, hosszú kard és hosszú tőrrel kiválóan harcol.

Bónusz tárgyak és felszerelések:
  Mik ezek, és hogyan tehetsz szert rájuk?
A jutalomtárgyakat a mesélő karakterek osztják ki egy-egy kaland végén, ha úgy ítélik meg, hogy a játékosok ügyesen oldották meg a rájuk váró nehézségeket, rejtélyeket, vagy logikai fejtörőket. Természetesen nem minden mesélő oszt jutalmat a kalandja végén (erről tájékozódhatsz a mesélő adatlapján is), és nem is kötelező tárgyakkal jutalmazni a kalandorokat.

Amennyiben a mesélő úgy ítéli meg, hogy jutalomban részesülsz, beküldi a tárgyat és annak leírását, az pedig bekerül a karakterlapod „Bónusz tárgyak és felszerelések” részébe, így számodra is láthatóvá válik, mivel is rendelkezel pontosan.

A tárgyak használata és eldobása
A jutalomtárgyaknál nincs megkötve a mesélő keze: az ő fantáziájára van bízva, hogy miféle tárgyat kapsz, és az meddig használható. Arra viszont szigorúan megkérünk, hogyha egy tárgyat kijátszottál és mondjuk egyszer használatos volt (pl. egy láthatatlanná tévő varázsital), azt töröld a karakterlapodról.