Gelmir Suunrn
[helyi hálómester]
Nem: Férfi 
Faj: elf
Azonosító: #286

Kinézet:

Amikor valaki befordul egy sikátor sarkán és rápillant egy nagyjából két méter magas, jóvágású, kortalan, keskeny arcú, fekete hajú, fehér bőrű, karcsú elf férfit láthat, hogyha túllát azokon a borzalmas, hosszú fekete póklábakon. A lábak módosult törzséből sarjadnak elő, ami szemből megmaradt emberinek, de a hátát merev kitinváz borítja, amiből ezek az ízelt rémlábak nőnek. Bal irányba négy lába ered, ezek egyike a karjának módosulata, a láb egyik ízületében fel is fedezhető a kézfejének kitinbe olvadt maradéka mozgatható ujjakkal. Jobb oldalán a vállát kitinpáncél fedi, az egyik lába viszont letört ezért csak három sokízületes végtaggal rendelkezik, amiből egyik szintén a karja, csakhogy a jobb keze nem őrizte meg formáját, inkább egy három-végződéses végtaggá vált. A lábai egyenként legalább két méter hosszúak, fürge, mint egy pók, felmászik a falakra és a mennyezetre is, rohanás, nekiiramodás közben elfteste összegörnyed, a térdeit felhúzza a testéhez, hogy bele ne gabalyodjon a póklábaiba a két elfláb és ki ne gáncsolja magát. Egyébként két lábon is tud járni, olyankor a pókvégtagokat felemeli, mintha ölelést akarna osztani a világnak. Még ha az ízületeknél a lehető legkisebbre össze is hajtja a plusz tagjait akkor is nagyon nehéz elrejtenie őket egy nagy köpeny alatt. A szemei világítóan sárgák, a két klasszikus között egy harmadik, szemhéjtalan, kicsi kerek pókszem ül, ami kíváncsian pásztázza a környezetét. Elfeketült ajkai mosolygósak, de ha kinyitja a száját egy pár táplálkozást segítő tapogató és erős csáprágó bukkan elő belőle. Öltözéke egy fekete, bőr nadrág és csizma, már mindkettő igen elnyűtt állapotban, amiket szükség esetén póklábainak végével vesz le és húz fel igen ügyesen. Ruhájának díszes hímzése alapján egyértelműen varázslómester volt valaha, csak azok engedhették meg maguknak az ennyire nem praktikus ruhadarabokat.

Jellem:

A tény, hogy a legtöbb földi halandó szemében szörnyeteggé lett zárkózottá tette. Már nem olyan gőgös és arrogáns, mint egykor volt, elvégre már nem ő az, aki leereszkedik beszélgetni másokhoz, hanem örülhet, ha megállnak neki legalább annyi időre, hogy megfontolják: nem kell a fáklya és a vasvilla ahhoz, hogy elkergessék. Éber, kíváncsi, tudásvágyó mágus szellemét elpihenteti ez az idő és lekötik a túlélés apró szépségei, a pókfélék örömei és az egyszerű szemlélődés. Rossz szokásként felvette a csáprágóinak csattogtatását és a kitinkarmainak húzogatását csikorgó felületeken.

Előtörténet:

Nagyjából háromszáz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Anwarion olyan elfjei közé tartozik, akik hagyományosan óvják és oltalmazzák ezt a kis ellentmondásos emberi birodalmat jó ideje már. Egész neveltetése ennek megfelelően emberbaráttá tette, mágikus tanulmányait is úgy folytatta, hogy azokat a készségeket sajátította el, aminek később jó hasznát látta a birodalom védelmében. Elégedett volt a sorsával, sosem magányos, mert emberrel és elffel is szót értett. A Felföldektől Tengermellékig bebarangolta a világot és még azon is túl, mágikus tanulmányokat folytatott olyan mestereknél, akik nemzetségileg ugyan ellenségnek számítottak, ám a misztikus tudás birtokosai egymást néha nem aszerint mérik, melyik országból érkeztek, hanem inkább képességeik szerint. Jó teljesítményének köszönhetően a titkosszolgálat elfje lett, néhány évtized alatt pedig vezető pozícióba került. Ekkor érte utol minden túlságosan büszke férfi veszte. Egy sértődékeny hajlamú varázslónőtől szerzett információkat intimebb kapcsolatukat felhasználva, aztán hagyta el őt, amikor tudomására jutott, hogy nem az anwar nép barátja, ám nem gondoskodott róla, mert nem tekintette veszélyesnek magára nézve. A nő átkozódása azonban koránt sem volt olyan ártalmatlan, mint hitte és megfogant rajta az a rész, hogy "váljék Gelmir Suunrn hasonlatossá a pókhoz, aminek mintájára hálóit és praktikáit szövi". Néhány hét alatt eluralkodott rajta a kitinváz és kinőttek a lábai, a folyamatot mágus szövetségeseinek segítségével is csak megállítani sikerült, visszafordítani nem. Természetesen menekülnie kellett, mert irtózatot ébresztett a legbátrabbak szívében is. Mindennek már jó negyven éve, azóta a sötételfeknél próbált szerencsét, azonban barlangjaik mélyén olyan kegyetlen és vérszomjas pókistennőt imádnak, akihez hiába a testi hasonlatossága, másmilyen mentalitásának hála oda sem illeszkedett be. A vándorlás, az unalom, a kíváncsiság végül visszavitték Anwarion földjére és térölelő lépteivel a kúria felé vette az irányt, hogy keressen magának egy kellemes, sötét, árnyékos sarkot.

Egyéb információk:

Az átváltozásának hála szert tett néhány nem emberi képességre és szokásra. Hosszú póklábait érzékeny sörték borítják, amik érzékelik a hangot, a rezgést, a légmozgásokat, a környezetének nyomásingadozását. Harmadik szeme ami szemhéjtalan és a kettő között nőtt olyan, mint az ugrópókoké, érzékeli az UV tartományt. A marása mérget juttat az áldozataiba ami a vándorpók mérgéhez hasonló, izomrángásokat, fájdalmas görcsöket, kínzó erekciót és végül fulladásos halált okoz ellenszérum hiányában. Csak folyékony táplálékot képes magához venni, ezért a rendes pókokhoz hasonlóan feloldja a prédáinak belső szerveit és aztán azt szürcsöli fel, bár a csáprágói elég erősek ahhoz, hogy a húst feltépjék. Hosszú ideig elvan táplálék nélkül. Az alkata ellenére meglepően nagyot tud ugrani mind póklábairól mind elflábairól rugaszkodva, a mozgása kecsesen megkomponált, több évtizedes gyakorlás eredménye, már viszonylag ritkán botlik el. Könnyedén felmászik minden falfelületre ami elbírja a súlyát, ami valamivel jelentősebb, mint amilyennek kinéz. A kitin ami a lábait és a hátát borítja rendkívül szilárd, ütésálló, hagyományos fegyverekkel nehéz kárt tenni benne, lúgok, savak és a tűz nem kezdi ki. Csak a legtömörebb alkimista savak amik oldják megfelelő hőmérsékleti körülmények között. A lábai póktestvéreihez hasonlóan folyamatosan nőnek, bár észrevehetetlen a változás a kitinváz nem növekszik vele, ezért vedlenie kell. Olyan napokon meglehetősen mogorva és zárkózott, amíg végül megreped rajta a héj. Nem egységesen hullajtja le a vázát, hanem lábanként. Hálót is sző, egyre nagyobb kedvvel és egyre szebb alakzatokat képes megalkotni. A szövőmirigyei háti páncéljának derék alatti részén helyezkednek el, pókselyme elég erős ahhoz, hogy nagyobb állatokat, szarvasokat, lovakat és akár emberi lényeket és csapdába ejtsen vele, bár ez utóbbiakat élve szokta kiszabadítani ha a hálójába keverednek, ritkán kap érte köszönetet, noha szándékosan nem ölt meg senkit pók-kora óta, önvédelemből is csak ritkán pusztított. Mindezen testi képességein túl valaha nagyhatalmú varázsló volt, azonban a kezeinek és beszédképességének elvesztésével már nem képes gyakorolni a hatalmát, mindazonáltal a varázsereje nem veszett el. A gondolatokkal létrehozható egyszerűbb varázslatok megmaradtak neki, valamint képes bármikor telepatikus kapcsolatba lépni olyanokkal, akiket lát. Póklábaival elég ügyesen rajzol és vés rúnákat is, de egy rendesebb varázslótanonc mellett is szégyenkezne jelenleg.

Bónusz tárgyak és felszerelések:
  Mik ezek, és hogyan tehetsz szert rájuk?
A jutalomtárgyakat a mesélő karakterek osztják ki egy-egy kaland végén, ha úgy ítélik meg, hogy a játékosok ügyesen oldották meg a rájuk váró nehézségeket, rejtélyeket, vagy logikai fejtörőket. Természetesen nem minden mesélő oszt jutalmat a kalandja végén (erről tájékozódhatsz a mesélő adatlapján is), és nem is kötelező tárgyakkal jutalmazni a kalandorokat.

Amennyiben a mesélő úgy ítéli meg, hogy jutalomban részesülsz, beküldi a tárgyat és annak leírását, az pedig bekerül a karakterlapod „Bónusz tárgyak és felszerelések” részébe, így számodra is láthatóvá válik, mivel is rendelkezel pontosan.

A tárgyak használata és eldobása
A jutalomtárgyaknál nincs megkötve a mesélő keze: az ő fantáziájára van bízva, hogy miféle tárgyat kapsz, és az meddig használható. Arra viszont szigorúan megkérünk, hogyha egy tárgyat kijátszottál és mondjuk egyszer használatos volt (pl. egy láthatatlanná tévő varázsital), azt töröld a karakterlapodról.