Tieng Hou Wong
[A Lekvár Buddha]
Nem: Férfi 
Faj: Ember
Azonosító: #281

Kinézet:

Nagyjából 170 cm magas, erős és vállas testalkatú izmos férfi, aki már megélt harminc telet. Szeme színe barna, haja eredetileg fekete lenne, ám szinte mindig kopasz. Keleti vonású férfi. A fejbőrébe - mint minden szerzetesnek - hat pötty van beleégetve, ezek tömjénégetés nyomai. Alapvetően jóképűnek mondható. Fején egy fekete kendőt visel, ami afféle átmenet a turbán és a fejkendő között. Homokszínű ujjatlan ingén egy barna mellényt visel. Bő és strapabíró nadrágban jár, mely sötét barna színű és egy piros övvel egészíti ki. Öklein a bütykök nagyobbak az átlagnál és erősen kopottak, mindig bandázst visel. Ujjai igen vastagok, megnyúltak és szintén kopottak. A kézfeje tele van bőrkeményedéssel. Hátára egy ying-yang és felette egy harci beállást felvett vicsorgó majom van tetoválva. A bal felkarján egy kard okozta hosszabb vágás látható, egy heg. Alkarján és sípcsontján egy vaskos és nehéz bronzdarabot visel. Azt hihetné az ember először, hogy ez valamiféle páncélzat, holott valójában elsősorban csak afféle edzőeszköz, súlyok.

Jellem:

Legtöbbször csendes, magának való, tipikus magányos farkas. Ha nagyon muszáj, akkor tud csapatban is dolgozni. Szeret elmélkedni a dolgokon. Óvatos és megfontolt fickó. Bátor, de nem vakmerő. Harcban nem adja magát könnyen, ugyanakkor ha kell akkor visszavonul vagy elmenekül. Kíváncsi természetű aki a tudást keresi. Mérsékelten segítőkész. Szereti az állatokat. Edzésmániás, sokszor túl is hajtja magát.

Előtörténet:

Tieng a messzi Keleten látta meg a napvilágot. Az édesanyja belehalt a szülésben, így őt sohasem ismerhette. Édesapja egy kisváros kocsmájának tulajdonosa volt. Egyedül nevelte egy szem fiát. A fiú gyermekkora nem telt valami boldogan. Apja sokáig gyászolta a feleségét, igyekezett gyerekének mindent megadni amit csak tudott. Viszont a rengeteg munka miatt nem tudott elég időt szánni a fiára. A fiú magányos volt, barátai sem nagyon voltak. Az erdőszéli elhagyatott romok között csavargott, az ott lévő majmokat figyelte. Tieng egyedül ott tudott nevetni és jókedvű lenni. Egyszer aztán történt, mikor 6 éves volt, hogy éppen hazafelé ment látta, hogy nagy dulakodás megy a kocsma előtt. Az egyik bokor mögött félve figyelte az eseményeket. Egy helyi bandavezér és annak emberei püfölték az apját, amiért az nem fizetett valamiféle állítólagos védelmipénzt. Az apját agyonverték, a kocsmát és a mellette lévő házukat pedig felgyújtották. Magát Tienget is keresték a banditák, vele is végezni akartak. Ám ő sírva elrohant, elmenekült az erdőbe és elbújt. Végig kellett néznie ahogyan végeznek az apjával és felégetik a házukat. A fiúban a gyász mellett elkezdett érlelődni két másik érzés is. A harag és a bosszú. A szörnyű cselekménysorozat beleégett a szemébe és az agyába, jól megjegyezte az elkövetők arcát, párnak a nevét is megjegyezte. Legalábbis azokét, akiké akkor elhangzottak. Mivel a rajta lévő ruháján kívül szó szerint nem volt semmije sem, és az egyetlen valakije, az apja is meghalt, egyedül maradt. Árván az erdőt, és az ott lévő elhagyatott romokat járta és lakta be. Azonban annyira nem is volt egyedül, hiszen az ő kis barátai, pár tucatnyi majom mindig ott volt. Velük töltötte az ideje nagy részét, sőt velük is élt. A kisfiú folyton követte őket, így kénytelen volt megtanulni jól fára mászni. A mászó és ugró képessége itt fejlődött ki. Jóformán gyümölcsökön élt. Némelykor éjszakánként beosont a városba és lopott magának rendesebb ételt is. Beosont az ablakon az éttermek konyhájába és elvett onnan pár dolgot. Szerencsére soha sem bukott le. Ugyanis a kis barátai elterelték sokszor az emberek figyelmét. A majmokkal való együttlét és játék volt életének egyik legszebb időszakai, afféle vigasztalás is, ez segített neki túltenni az apja halálán. Egy évig így is élt, afféle erdei ember(majom)ként. Az egyik fán maga tákolt össze egy kunyhószerűséget és ott aludt. Történt egyszer, hogy az egyik erdei ösvényen megpillantott egy szerzetest aki éppen meditált az egyik fa alatt. Tieng pedig odalopakodott és megpróbálta elcsórni a szerzetes tarisznyájában lévő ételt, ám ez nem sikerült neki. Volt kettőjük között némi kergetőzés. A szerzetes felfigyelt arra, hogy mennyire jól és ügyesen mozog az elvadult fiú. Tetszett neki az is, hogy mennyire közvetlen kapcsolatban van az állatokkal. Úgy döntött, hogy odaadja a kis srácnak az elemózsiát. A gyors ebéd után beszélgetni kezdtek, hősünk elmesélte a szomorú történetét. A szerzetes, akit történetesen Ryuen-nek hívtak úgy döntött, hogy magához veszi az elárvult gyerkőcöt. A kolostornak amúgy is szüksége volt, újabb tanítványokra. Tieng eleinte nem nagyon szeretett volna a pappal együtt menni, ám amikor az említette a kolostori életnek azt a részét, hogy harcművészeti edzések is vannak. Akkor neki újból bevillant az a szörnyű kép, az apja meggyilkolása és a lángoló otthonuk. Bár a majmoktól nem szívesen szeretett volna megválni, azonban a célja és az elhatározása erős volt. Így a Ryuennel tartott. A kolostor azonban messze volt, így már nem tudott találkozni a kis barátaival. Megkezdődött a fiú szerzetesi élete, életének egy teljesen új szakasza. Nem csak az írást-olvasást és számtant tanulta meg, hanem a bölcseleteket, gyógynövény ismeretet és sok egyéb más dolgot is. A kolostor ahová került a Hét Állat Temploma volt, a hét állat a következőek voltak; imádkozósáska, daru, tigris, leopárd, kígyó, sas és skorpió. A harcművészetek hét különféle állatstílusát oktatták. Hamarosan megkezdődött a kemény kiképzése. Kőkemény fizikális edzések. Pusztakezes és fegyveres harcmodorok gyakorlása. Csupasz ököllel püfölte a cölöpöket és a gyakorlóbábúkat, deszka- és téglatörés ököllel, tenyérrel, ujjakkal és fejjel. Nehéz ólompapucsban vízhordás egy 600 fokból álló lépcsőn felfelé és még sok egyéb más kegyetlen edzésmódszer. Kezdetben nehezen bírta az edzéseket, de ahogyan teltek az évek, úgy cseperedett fel a fiú és lett egyre jobb és erősebb. Ryuen a leopárd stílus mestere volt. Kezdetben hősünk mind a hét állatformát tanulta. Amennyiben a hét állatstílus közül az egyikhez nagyobb tehetsége van, mint a másik hathoz, akkor arra a stílusra specializálódna rá. Ez volt a szabály a kolostorban. Az ifjú szerzetes, viszont akárhogy is igyekezett, valamiért egyik stílus sem ment neki annyira jól. Mindegyiket egy jó közepes szinten tudta, kiemelkedő tudása viszont egyikből sem volt. Eljött az idő, mikor 18 éves korában vizsgáznia kellett, be kellett mutatnia a főapát előtt a harcművészeti tudását. Az első vizsgáján a négy küzdelemből mindössze csak egyet nyert és hármat pedig veszített. A közvetlen tanítója Ryuen sem értette, hogy miért nem megy a srácnak a pusztakezes harc. Tieng engedélyt kért a főapáttól, hogy négy hónapra félrevonuljon a hegyekbe egyedül edzeni. Az engedélyt megkapta, az ifjú fel is ment a hegyre, sokat meditált és gyakorolta a tanult formákat, még tekercseket is felvitt, mint tananyagot. Azonban a gyakorlás ellenére nem érzett rá a dolgokra. Nem érzett rá a benne rejlő hét állat egyikére sem. De érzett magában egy másik állatot, a nyolcadik állatot. Ez volt a majom. Megfigyelte a hegyi majmok viselkedését, és a rivalizálásuk során lévő küzdelmüket. Tieng megpróbálta leutánozni őket, kőkeményen edzett és rendkívüli szorgalommal dolgozott az új formán. Ígéretéhez híven négy hónap múlva lejött a hegyről, és bejelentette, hogy egy újabb és általa kifejlesztett stílust használva szeretne ismét vizsgázni. Eleinte erősen kételkedtek a mesterek és helyből el akarták utasítani ezt, hiszen a hét állat templomában nem lehet egy nyolcadik állatformával küzdeni. Ryuen, azonban megemlítette, hogy mikor először találkozott Tienggel, akkor a fiú a majmok között élt egy évig, így ez lehet a benne rejlő állat. A főapát ugyan nehezen, de belegyezett a vizsgába. Azonban rendhagyó módon négy helyett hat küzdelmet kellett vívnia hősünknek. A hatból ötöt meg is nyert. Szinte mindenki meglepődött a fiú mozgásán és szokatlan harci módszerein. A hatodik küzdelmet viszont elvesztette, hiszen egy tapasztalt Sáska stílusú mester ellen kellett harcolnia. A főapát, a rendfőnökök és a többi mester tanakodtak, hogy mi legyen a fiúval. Mert az új stílusával ugyan helytállt, viszont a nyolcadik állat bevezetése felrúgná az eddigi több százéves hagyományokat, valamint az ifjú szerzetes túl fiatal és tapasztalatlan ahhoz, hogy mester legyen. Voltak érvek mellette, és ellenérvek ellene. De sajnos az utóbbiból volt a több, így a vizsgát érvénytelenítették. Tienget ez bosszantotta, azonban ez volt a kisebbik gondja. Apja gyilkosait még mindig nem felejtette el, és a bosszújáról nem mondott le. Ő csak azért választotta, a szerzetesi életet, hogy tudjon harcművészetet tanulni. Azért, hogy megtanuljon harcolni, és megerősödjön. Megerősödve pedig be tudja teljesíteni a bosszúját. Egyik éjjel felkereste a mesterét, akinek őszintén elmondta a céljait. Ryuen le akarta beszélni a fiút a bosszúról, ám az hajthatatlan volt. Kiszökött a kolostorból, visszament a szülővárosába. Pár napon keresztül nyomozott és kutakodott. Az egyik bárban felismerte a bandavezért és a bandatagokat, nem változtak olyan sokat, némelyiknek a nevére is emlékezett. A bár a bandavezér tulajdona volt. Hősünk zárásig maradt. Mikor szóltak neki, hogy zárás van és ideje lenne mennie. A bár bejárati ajtaját belülről eltorlaszolta, a fegyverét elővette és bemutatkozott nekik. Elmesélt mindent. Azok nagyon meglepődtek, azt hitték, hogy a fiú akkor anno a tűzben pusztult. A bandavezér parancsot adott, hogy kapják el. Ám Tieng a dühével, haragjával és a bosszújával egészítette ki a tanult harcművészeti formákat. Nagyon nehéz dolga nem volt, hiszen a tagok többségében volt pia, hiszen aznap italoztak és tivornyáztak. A főnök összes emberével végzett még a táncosnőkkel és kéjhölgyekkel is, végül magával a főnökkel is. A főnök azonban keményebb ellenfél volt, kardjával megvágta Tieng egyik felkarját. Azon az este az utcán járók két dolgot hallhattak, majomszerű üvöltést és jajveszékelést. Sokan nem is mertek a hely közelébe menni, a bár szomszédságában élők is bezárkóztak. Miután végzett velük felgyújtotta a bárt, a holttestek is ott égtek. Sokáig ment a pletyka, hogy egy majomdémon pusztította el a bárt, és a bent lévőket. Az ifjú beteljesítette a bosszúját, végzett apja gyilkosaival. Ugyan sérülten, de sikerült észrevétlenül kilopakodnia a városból. Azonban mikor visszatért a kolostorba, már várták őt. Komoly büntetésbe részesült, hiszen tudták, hogy mit tett. Megbotozták, maga Ryuen végezte el ezt a büntetést, holott ő nem akarta bottal verni a legkedvesebb tanítványát, aki a legelső tanítványa volt és úgy nevelte akárcsak a fiát. Viszont a kolostor szabályai szigorúak voltak. A hatóságnak nem adták át a fiút, hiszen az akkor ártott volna a kolostor jó hírének. Ezért maga a főapát börtönözte be Tienget, a bűneit pedig eltitkolták. A fiú ott volt, közel öt hónapot. Mindennap keményen edzett és meditált, a stílusát tökéletesítette. Az öt hónapnyi börtön után kiengedték és majdnem egy évig dolgoztatták, afféle "mindenese" (csicskása) volt a kolostornak. Majd miután megbizonyosodtak arról, hogy megbánta a bűneit, a főapát azt a parancsot adta neki, hogy járja a világot, vezekeljen a bűneiért és segítsen másokon. Nagyjából két éve járja a nagyvilágot, mindenféle munkát elvállalva. Volt ő már minden, éjjeli őr, testőr, napszámos földeken, állatokat is gondozott. Sokszor látogatott más harcművészeti iskolákat, ahol legyőzte ellenfelei nagy részét. A Vasmajom néven ismerik sok helyen. A név onnan ered, hogy az ütései és rúgásai kemények, mint a vas, de úgy mozog, mint egy majom. Sok hosszú utazást követően eljutott Anwarion földjére, jelenleg itt próbál szerencsét. Megpróbál valamiféle munkát keresni. Hallott pletykákat arról a bizonyos, különös kúriáról, ahol sok furcsaság történik. Kíváncsi, hogy a pletykák igazak-e avagy sem.

Egyéb információk:

Magasan képzett harcművész, kiváló pusztakezes harcban és a fegyverekkel sem boldogul rosszul. Férfi létére igen hajlékony, és az akrobatikus képességei is kiválóak. A sok edzésnek köszönhetően a fájdalomtűrő küszöbe is magasabb, mint az átlag emberé. Jártas valamelyest az orvoslásban, a gyógynövényeket is jól ismeri. Egy kificamodott végtagot szakszerűen visszarak. Mindössze egy fegyvere van, ami egy két méter hosszú flexibilis bot, melynek végén egy ökölnyi méretű tömör bronzgolyó található. Van egy kísérő állata egy picike majom, aki mindig a vállán utazik, Soru névre hallgat. Okos kis állat, aki a gazdája parancsait követi. Bár némelykor szeleburdi.

Bónusz tárgyak és felszerelések:
  Mik ezek, és hogyan tehetsz szert rájuk?
A jutalomtárgyakat a mesélő karakterek osztják ki egy-egy kaland végén, ha úgy ítélik meg, hogy a játékosok ügyesen oldották meg a rájuk váró nehézségeket, rejtélyeket, vagy logikai fejtörőket. Természetesen nem minden mesélő oszt jutalmat a kalandja végén (erről tájékozódhatsz a mesélő adatlapján is), és nem is kötelező tárgyakkal jutalmazni a kalandorokat.

Amennyiben a mesélő úgy ítéli meg, hogy jutalomban részesülsz, beküldi a tárgyat és annak leírását, az pedig bekerül a karakterlapod „Bónusz tárgyak és felszerelések” részébe, így számodra is láthatóvá válik, mivel is rendelkezel pontosan.

A tárgyak használata és eldobása
A jutalomtárgyaknál nincs megkötve a mesélő keze: az ő fantáziájára van bízva, hogy miféle tárgyat kapsz, és az meddig használható. Arra viszont szigorúan megkérünk, hogyha egy tárgyat kijátszottál és mondjuk egyszer használatos volt (pl. egy láthatatlanná tévő varázsital), azt töröld a karakterlapodról.