Ba’hlen ex il’Durand
[Vajákos]
Nem: Férfi 
Faj: Faun
Azonosító: #278

Kinézet:

181 cm magas 90 kg-os fiú nagy őz vagy szarvasszerű patákkal és farokkal, elágazó faszerű agancsokkal rendelkezik, bundája szürkés fehér színű, nagy fülei és arany sárga szemei vannak, melyek sötétben aranyszínben világítanak is. Nem túl izmos testalkatú, ám nagyon ügyesek a patái. Ha kell, gyorsan fut erdőben és városban, fára és házakra is mászik. Rugalmas izmai segítségével, mindenféle akrobata ugrás, cigánykerék, kézenállás is tökéletesen megy neki. Nem hord általában felső testén semmit, csak akkor húz felsőtestére ruhát, ha emberek közé megy vagy olyan helyre, ami megkíván bizonyos öltözetet még tőle is. Éles szemivel gyorsan fürkészi a tájat, füleivel messzi hangokat is meghallja és a nagyzajban könnyen különíti el egymástól a hangokat emiatt könnyen tájékozódik. Az elmúlt években egyre gyakrabban megy város közelbe, ha a szükség megkívánja. Bundája puha akár a selyem, bolyhos farkincáját reszket, ha izgatott. Nagy, szőrős fülei elállnak fejétől, melyet mozgatni tud egymástól különállóan. Érzékeny a farkincája és a fülei is, érintésre, erős hangra vagy sérülésre. Éles barnás sárgás körmei vannak, melyek hosszúak és karomszerűek. Éles fogaival és agyaraival bármi természetben termett ehető dolgot képes megenni. Van, hogy csak füvet vagy virágokat legelészik, kedvenc étke a rózsaszirom és a nektár.

Jellem:

Magányos szarvas jellem, oda megy, ahol élet és a természet hívja, emberi szemmel kicsit különös, bogaras személyisége van. Szereti a mézsört, a jó pipa füvet, általában nyers dolgokat eszik, halat, nyers húst, zöldségeket, gyökereket, gyümölcsöket. Mindig van nála valami harapni való. Magának fogja a vacsoráját, bár legtöbbször zöldséget vagy füvet eszik, faleveleket vagy gyökereket. Állat húst akkor eszik csak, ha az elhullott vagy hallott állatból származik. Ritkán vadászik vagy halászik, hísz az erdő lakójaként tisztelnie és védenie kell az ott élő lényeket. Általában kedves az emberekkel, ami sajnos fordított helyzetben nem igen mondható el. Bár sok mindenről meg van a véleménye és emiatt sokszor kerül összetűzésbe másokkal, ám ennek ellenére nem rest sosem kimondani azt, ami éppen szívét nyomja, természetesen, ha úgy hozza a helyzet, képes fegyelmezett lenni, hisz nem csak a természetet, de a saját életét is becsben tartja. Jól ismeri az erdei növényeket, ehető és nem ehető fajokat, a természet mérgeit is jól ismeri, emiatt a főzet és elixír készítés tudománya se ismeretlen számára.

Előtörténet:

Erdővidék erdeiben született, ám nem ismert se apja se anyja. A Erdővidék egyik legmélyebb erdejében élt, melyet Kék erdőnek ~Iuin Amon~ vagy Vad erdőnek ~ Morn Galadh~ is neveztek a környéken élő erdei lények, ebben az erdőben nyugodott egy fa, mely akkora volt és olyan öreg, hogy gyökerei akár az erek behálózták az erdőt és a fák és bokrok, melyek később ott nőttek a fa gyökeréből serkentek. A fa belsejében az ott élő faunok és druidák szerint az élet folyója ered, mely elválasztja a halandók és a szellemek világát. Ebből a folyamból sokan akartak már lopni, hisz az itt eredő víz tele van mágikus és szellem energiával. Képes begyógyítani a sérüléseket, ám halottat nem képes visszahozni az élők sorába. Egy napon Vándor érkezett a Kék erdőbe vagy Vad erdőbe, a faunok szívélyesen fogadták öt, szállást és ételt adtak neki. A vándor azonban tervvel érkezett szívében, nyíl feszült a hátán és egy kés volt oldalára erősítve. Amint leszállt az este a Vándor a fához lopakodott, a faunokat kicselezve jutott be a fa törzsébe, ahol megpillanthatta a halandók számára élő tabut az Élet folyóját, hol vékony a fátyol a Szellemek világa és az Élővilága között. Szemeit elkápáztatta a látvány, ám szívében féltékenység gyúlt, magának akarta a folyó vízét. Hísz egy legendával szívében érkezett, mely szerint, ha halandó ember iszik a folyó vízéből örök életet és természetfeletti erőt nyer. Azonban a Vándor nem tudta, ahhoz hogy egy halandó örök életet nyerjen meg kell először halnia, ezért a folyó vize megöli a halandó lelkeket. A faunok, mikor rájöttek a Vándor szándékára már késő volt, mert a Vándor kulacsot fogott és megtöltötte azt a folyó vízével. Ám, amikor le akarta hajtani a vizet és az első csepp a torkához ért égő érzés fogta el, olyan tüzes érzés, mely mintha a belsőjét akarná felemészteni. Ekkor avatkoztak közbe a faunok, miközben a Vadászt belülről kínzó melegség kezdte eltölteni megkötözték és elvették a tőle a kulacsot és a maradék vizet vissza is öntöttek a folyóba. A Vándort még azon az estén kirakták az erdő szélére. A Vándor két napon keresztül szenvedett a szellemekkel és démonokkal az elméjében. Ám mikor felébredt a halálhoz hasonló rémálmok szorításából haza tért falújába, ahol a történetet elmesélve egy kisebb csapattal tértek vissza. A faunok tehetetlenek voltak az emberi fegyverekkel szemben, ám mielőtt az egész törzset lemészárolták volna a törzs vezetői egy kis gyerek faunt küldtek a fához neki adva minden erejüket, hogy védje meg az emberektől a fát. A gyerek Ba’hlen volt, aki még csak 8 éves volt és azért őt küldték be, mert Ba’hlen a fa egy mellékgyökérből sarjadó fából született. Harci tudás nélkül esélye se volt, még ártatlan volt és nem is értette a vének szavait teljesen vagy, hogy mit kéne tennie. Mikor a fához ért már hallani lehetett, ahogy az emberek sorban ölik le a faunokat, nyilaik, puskáik és kardjaik pillantok alatt végeztek a törzs jámbor tagjaival, akiknek vére lassan feláztatta a földet, melynek illata Ba’hlent is félelemmel töltötte el. Természetesen a harcedzettebb faunok még feltudták tartoztatni az embereket rövid ideig, ám nem sokáig. Az emberek nyomában a faunok vére a földbe szivárgott és a fa sírni kezdett. A holttesteket felgyújtották az emberek, sátrak és fák lettek martalékául a tűznek, mely az erdőre is kezdett átterjedni. Mikor az emberek a fához értek Ba’hlen megpróbálta elállni útjukat, ám az emberek fölénybe voltak. Ekkor végső elkeseredettségében Ba’hlen a sebekkel szabdalt testén menekülni kezdett, ám egy nyilat eresztettek a hátába, melyet a gyenge gyerek test már nem bírt tovább. Összerogyott a folyó partján, ám vérét a fa magába szívta a többi faunéval együtt. A folyót védő szellem ekkor megelégelve az emberek kegyetlenkedését Ba’hlen testének újra erőt adva bele költözött. Bezárta a fába vezető bejáratot, ezzel csapdába ejtve az embereket, akik az állatluk gyújtott tüzük martalékává váltak, hísz a faluból a fára is átterjedt a tűz. Mint egy kemencében benn égtek a támadók és a fával együtt hamuvá égtek. Az Őrző még utolsó erejével Ba’hlen testét a folyóba vetette ezzel megvédve azt a tűz martalékától. A tűz egészen másnap reggelig égett, amikor egy hatalmas eső csapott le az erdő maradékára ezzel eloltva a tűzet. Az Őrző ez után kihúzta Ba’hlen testét a folyóból és utolsó leheletével Ba’hlen testét megáldva kezébe adta a törzse által őrzött kulcsot. Ba’hlen maga lett az Élet folyó megtestesülése, képes lett szabadon járni a Szellemek és az Emberek világa közt. Így az Őrző megakadályozva, hogy bárki is hozzáférjen a folyóhoz és örökre elzárva a fátylon a rést, mely összekötötte eddig fizikálisan a Szellemek- és az Élővilágát. Ám ez átok is volt és áldás is egyszerre számára hísz természetes úton soha nem lesz képes meghalni, ez persze nem jelenti azt, hogy sebezhetetlené vált vagy istenné. Az ereiben vér helyett a folyó vize ered, maga lett az Élet folyó, mely gyógyítja a természetfelettieket és a halandókat. Ám halhatatlanná nem képes vele senkit, mert az Élet vize megöli a halandókat. Ez után Ba’hlen elkezdte járni a világot és ahova csak ment az erdőket vagy másokat gyógyított meg, ezzel a vízzel.

Egyéb információk:

Fegyverek: Agancsai, patái és karmai. Eszközök/Felszerelése: A derekára egy bőrövre van erősítve egy közepes méretű könyv, melybe feljegyzéseket tart. Egy szütyő, melyben az Élet vízét tartja, egy kés készletet, az akupunktúrához használatos eszközöket tárol, a főzetek vagy elixírek hozzávalóit vagy éppen az azok tárolásához használható fiolákat. És egyéb kisebb nagyobb apróságot, amiket útközben szed össze. Egy hosszú pálca is a szíjra van erősítve, melyet a saját agancsából készített. Illetve egy másik bőr szütyő, melyben a pénzt tárolja. Ruházat: Általában az emberek között egy nagy szürke bundát hord, mely miatt azt hiszik a felsőtestét is szőr fedi. A jobb karján egy bőröböl font karperec van, melybe kisebb nagyobb színes kövek vannak szőve. Ezt még kisgyerek korában kapta, mikor még a törzzsel élt. Mágikus képességek: o-o Önnön gyökerei ~Mula~: Fején lévő agancs képes akár az ágakat megnyújtani, tüskéket növeszteni rá, virágot vagy gyümölcsöt termeszteni rajta, hosszabbá tenni, azt mozgatni és ezzel harcolni. Az agancsa folyamatosan nő így álltálába a már elöregedett ágakat használja hangszer készítésre vagy pálca készítésre. Az agancs érintésre faszerű anyagból van, ám valójában a saját testének csontja. Az agancsain termő gyümölcs emiatt mágiával van töltve, felerősíti az abban hiányt szenvedőket és az egyszerű halandókat meggyógyítja vagy megerősíti. Ha állatnak ad belőle az válaszolni fog hívására onnantól kezdve és, akárhol is legyen, megtalálja őt, ha hívja. o-o Termékenység mágia ~ Puyal ~: Képes szelet, melegséget vagy hidegséget adni a növényeinek, a fáknak és az állatoknak. Ám nem képes korlátlanul befolyásolni azt, főleg abnormális mértékben, mivel a természet egy bizonyos idő után megvadulhat, ami nem csak rá, de minden másra is veszélyes lehet. Képes villámokat idézni, mennyei robbanásszerű dörgéseket, viharos esőt, jégesőt, akár extrém méretű szelet és vihart, jéggel, hóval, vagy hatalmas aszályt és szárazságot. o-o Szellem kulcs ~ Mukkiya ~: Adománya melyet az Őrzőtől kapott utoljára a kulcs, mely maga a teste, átjáró a Szellemek és az Élővilága között. Emiatt a lelke halhatatlan, képes kommunikálni a szellemekkel a túloldalról és a testén keresztül a saját világukba is tudja őket hozni. Ezek a lények energia kivetülések, asztrális lények, nincs szilárd testük így nem is sokáig maradnak ebben a világban. A szellemek, akkor is megtalálják, amikor nem kéne, emiatt sokszor nyűgnek tartja ezt az egész dolgot. A szellemek csak időlegesen vetülnek ki a testén keresztül a világba rövid itt tartózkodás után el is tűnnek. Van, hogy az álmaiban zargatják a túloldalról vagy a saját oldaláról. Ám életre kelteni eltávozott lelkeket nem képes és szilárd testet se képes nekik adni. o-o Élet vize ~Hamaruz~: Az ereiben nem folyik vér, a vérét a fa felszívta, melynek Őrzője megvédte, helyette az Élet folyójának vize folyik az ereiben, emiatt folyamatosan meleg a teste, nem fázik akár mínuszban sem ruha nélkül. Képes hosszú ideig vissza tartani a lélegzetét a víz alatt, ami néha bujkálás vagy vadászatkor jól jön. Ha varázslény iszik a „véréből” akkor minden sebe begyógyul, a halálból nem képes visszahozni senkit és nem képes elvesztett végtagokat visszanöveszteni, a víz csak a szervezetet és a gyógyulás folyamatát gyorsítja fel, az immunrendszert vagy a szellemi, spirituális erőt növeli. A saját „vérét" nem ihatja meg, mert abba bele hal. Nem kellemes a víz fogyasztása természetfeletti számára se, ezért keveset enged inni általában, mivel nagy mennyiségben lázrohamot is kaphat az illető és nagy dózisba bele is lehet halni a szervezet túl működése miatt. Mikor isszák olyan érzés, mintha nagyon-nagyon forró vizet innának, melynek egy cseppje is belülről forró égető érzéseket is okozhat, emiatt ritkán adja be vagy engedi meg, hogy megigyák. Emberre halálos a víz, akár egy csepptől is életveszélyes lázrohamot kaphat, mely belülről égeti szét a szerveket és az immunrendszert. A „véréből” általában fürdőt csinál, melyet úgy készít, hogy egy fürdőnyi vízhez arányosan pár csepp vérét adja így eloszlik a vízben, ez egy jó forró fürdőhöz is hasonlítható, mely melegítés nélkül is felforrósítja a hideg vizet is. A víz felfrissíti a vérkeringést, stabilizálja a beteg közérzetét, érszűkületre és szívritmus zavara is jó. Begyógyítja a sebeket és így embere se veszélyes, kicsit nagyobb dózisba hosszú idejű benne ülés után akár 5-10 vagy 20 évvel is megfiatalíthatja az illető testét. Ezek miatt a jótékony hatások miatt, mélyen titkolja ezen képességeit és annak eredetét. Hísz nem egyszer hozott már bajt a fejére kapzsi emberek személyében. Egy nap nem használhatja többször az Élet vizét, emiatt kis fiolákban tartja azt így titkát is megvédi. Képzettségei: Botanika, növénytan ismerője, egy kicsit ért az állatokhoz is illetve a főzéshez. Bájitalok, főzetek és elixírek készítéséből él általában illetve füvek, gyógyító fürdő és akupunktúrás kezelésekből él. Természetesen más mágia ágban is ismeretes, többféle rítus és és rúna írásban is járatos, ám ezeket egyáltalán nem használja a mindennapokban és csak ismeret szinten jelenik meg ez. A mágiát általában a pálcájával használ, ártásokat, áldásokat, akár harci mágiát, ám ezek mind időigényes folyamtok nála, mivel nem készség szinten vannak meg nála, gyorsan meghalhat egy harcban, emiatt ha gyors cselekvésre kell elszánnia magát, nem kezd el kántálni, hanem inkább fut.

Bónusz tárgyak és felszerelések:
  Mik ezek, és hogyan tehetsz szert rájuk?
A jutalomtárgyakat a mesélő karakterek osztják ki egy-egy kaland végén, ha úgy ítélik meg, hogy a játékosok ügyesen oldották meg a rájuk váró nehézségeket, rejtélyeket, vagy logikai fejtörőket. Természetesen nem minden mesélő oszt jutalmat a kalandja végén (erről tájékozódhatsz a mesélő adatlapján is), és nem is kötelező tárgyakkal jutalmazni a kalandorokat.

Amennyiben a mesélő úgy ítéli meg, hogy jutalomban részesülsz, beküldi a tárgyat és annak leírását, az pedig bekerül a karakterlapod „Bónusz tárgyak és felszerelések” részébe, így számodra is láthatóvá válik, mivel is rendelkezel pontosan.

A tárgyak használata és eldobása
A jutalomtárgyaknál nincs megkötve a mesélő keze: az ő fantáziájára van bízva, hogy miféle tárgyat kapsz, és az meddig használható. Arra viszont szigorúan megkérünk, hogyha egy tárgyat kijátszottál és mondjuk egyszer használatos volt (pl. egy láthatatlanná tévő varázsital), azt töröld a karakterlapodról.