![]() |
Abominalia [A megszállott] |
Nem: Nő Faj: Kurath / Démonlélek Azonosító: #275 |
Testének vastagsága csupán leheletnyivel jár a soványság felett. Lapos mellkasa segít kihangsúlyozni formásabbik alfelét, melyet térdig érő, koromfekete hajzuhataga takarja el. Csupasz idomain a kevés húst ápolatlan, de puha bőrréteg takarja, melynek fakósága arra enged következtetni, hogy nem sűrűn találkozik a napfénnyel. Ujjainak végén szénfekete, rövidre vágott körmök pihennek. Korban a húszas éveit taposhatja, bár koponyamintás tetoválása nehézzé teszi az amúgy tiszta, és karcsú arcának kiismerését. Ciánkék lélektükrei parányi mécsesekként izzanak az éj sötétjében, míg telt ajkai között vérvörös nyelve lassú folyással tekereg, óvatosan dörgölőzve még egészségesnek mondható fogazatához. Magassága nem sokkal lépi túl a másfél métert. Lábai között csúnya meglepetést tartogat az erőszakos kíváncsiskodók számára.
Dióhéjban? Titokzatos, misztikus, taktikus, de valójában igen kaotikus. Lelkének születésekor bőséggel kapott megannyi bűnből, melyek elszabadulásának csupán acélidegzete szab jéghideg gátat. Nem az a fajta, akire azt lehetne mondani hogy könnyen kiismerhető. Hűsége megtévesztő tud lenni, hisz mindig a saját érdekeit nézi. Sötét kisugárzásától még egy veterán katona hátán is képes égnek meredni a szőr, viszont csábító bájai különös vonzalmat idézhetnek fel kiszemeltjeiben. Távol áll tőle hogy férfiaknak udvarolna, hisz jobban érdeklik a nők... nem véletlenül.
Már bizonyára hallottál róla. Az üres síkról. A sötétség földjéről. Az árnyak világáról. A démonok birodalmáról. Sokan félik. Még többen kerülik. Viszont akadnak, kik a keresésére indulnak. Mily balgák is az emberi lények. Hatalmat kívánnak. Képesek érte eldobni még legszentebb kincseiket is. Szeretteiket, becsületüket, a jövőjüket, a lelkeiket... Mindent. Balga lények, kiknek az a sorsa hogy minket szolgáljanak. Ők a kulcs. Az edény, mely étellel kínál minket. Minket, árnyakat, kik nem léphetnek azon szent földre. Porhüvely nélkül, legalábbis. Oly egyszerű elvakítani az embereket. Elég egy-két üres ígéret, és puff. Máris van egy falura való imádód. Eretnekek, fanatikusak, szolgák. Szekták emelkednek ki a semmiből, a kapzsiság keze által. Abominalia is így jutott a földre. Hatalmat és erőt kínált, cserébe egy testért, mely az otthona lehet. Az alku megköttetett, s ő máris szabadon szárnyalhatott az emberek világában. A világban, mely oly törékeny. Oly sebezhető. Oly kaotikus. Egyetlen helyet kivéve. Egy ősi romot, melyen úgy tűnik, nem fog az idő vasfoga. Melynek sebei minden pirkadatnál beforrnak. Oly csodálatos ezen erő. Oly szent. Oly hívogató. Melynek kevés kapzsi lélek tud ellenállni. Főleg ha az démoni...
Kurath. Nem sokan használják már ezt a megnevezést. Pedig egykoron ők is büszke vonalai voltak az emberek történelmének. Nemtől független testük vékony, törékeny, nőies. Túlontúl nőies, így férfi képviselőik könnyen megtévesztenek bárkit. Vérvonalaik elvesztek a bordélynegyedek mocskában, sötét szekták gyomraiban. Mivel lelkük túlságosan is hajlamos volt befogadni a romlott átkokat, így tökéletes porhüvelyként szolgálnak bármely test nélküli lénynek. Kurath, azaz emberi testébe költözve, Abominalia védelmet kapott a nap perzselő átkától, bár ereje még így is gyengülésnek indul ha fény éri húsát. Első ereje a hisztérika, mely a megszállással járó, kellemes kis bónusz lett. Testének ugyanis képes izomzatát teljes mértékben kihasználni. Így ereje emberfeletti. Bár korlátozás nélkül, intenzív használata önpusztítóan hat izmaira. Valamint hajlékony, akár egy gumibaba. Kortalan démoni árnyként rengeteg ártó művészetet szakosíthatott el sötét szülőföldjén, ahol az ölsz vagy megölnek törvény uralkodik. Mestersége kiterjed különböző árny, valamint vérmágiák széles választékára, melyeknek csupán törékeny emberi teste szabhat gátat. Beceneve Nalia.