Niume
[haluciraptor]
Nem: Nő 
Faj: Démon
Azonosító: #274

Kinézet:

Egy viszonylag magas, homokóra alakú hölgy áll meg előtted. Haja oly fehér, mint a frissen hullott hó, ajkai pedig vörösek, akár az ereidben csörgedező friss nedű. Démoni eredetéről aranylóan csillogó szemei és feje tetején, a hajából kikandikáló két hosszabb és két rövidebb szarva árulkodik. Fülei nyújtottak, akár csak az elfeknek, arca különböző pontjait pedig apró, kidolgozott tetoválások díszítik. Ruhája sem igazán hétköznapi, hiszen karjait vastag tölgyfa páncél védi, míg felső és alsó testén bőrből szabott ruha takarja gyermekinek cseppet sem mondható testét. Hosszú körmei inkább már karomszerűek, pillanatok alatt képes vele talán még egy fát is keresztül hasítani. Lábfeje helyén két pata található meg, melyek szintén barnás színben pompáznak színben pompáznak. Ezeket azonnal képes bármikor emberi lábakra cserélni, viszont az erdőben ezek sokkal praktikusabbak.

Jellem:

Démoni énjét már évszázadokkal hátra hagyta, így mindent lehetne rá mondani, csak azt nem hogy ártó lélek. Idejének nagy részében mosolyog és bizony az erdő lakóinak szenteli életét. Olykor ugyan kibújik belőle a természetfeletti, azonban ezt igyekszik csak játékos ijesztgetésre használni a kúria új lakóival szemben, illetve néhány célja elérése érdekében veti csak be. A légynek sem bírna ártani, oly kedves teremtés (és az arcára tetovált rúnák sem engedik). Hangja kedvesen cseng, ám van benne valami igazán különleges, egy nyugtató szín, amely a földitől kicsit máshogy hallatszik.

Előtörténet:

Talán még azelőtt, hogy a földünk megteremteni látszott, már létezett egy sötét, árny és egy ragyogó fény identitás, melyek a mai ismert világunkkal egy időben létrehozta az árnyak és az égszülöttek világát. A sötétségben olyan gonosz és sötét lények éltek, melyek az életre csak pusztulást hoztak. A sötétség kénytelen volt torzabbnál torzabb, sötétséget kedvelő lényeket teremteni, míg a fény egyre csodálatosabb teremtményekkel hozakodott elő. A sötétség képtelen volt mindezt irigység nélkül végignézni, így hatalmas energiát felemésztve identitásból testet öltve kívánt a napfényre lépni, ám az olyannyira égette testét, hogy kénytelen volt az árnyak közé vissza menekülni. A fény válaszul megszánva a sötétséget szintúgy formát öltött, és egy szomorú könycseppet ejtett a földfelszínre, mely csak évezredek után ért célba az Arekar fejedelemség területére. Azrak, az árnyvilág testet öltött ura megérezte Azriel elhullajtott ajándékát a földön, amivel lehetőséget adott neki, hogy ismét a napon járhassanak, azonban ezúttal csak a bosszú által vezérelve, hogy elpusztítson mindent, mit Azriel teremtett. A démonvilág java követte Azrak döntését és csak egy kisebb csoport nem szándékozott egy bukásra ítélt harc élére vágtatni. Ők titkon igyekeztek még a horda előtt megkaparintani a Napköveket, hogy egyikük közülük elrejthesse a világ szeme elől. Minden, amihez hozzáértek elrohadt, elpusztult vagy átalakult egy hozzájuk hasonló lénnyé. Az évszázadok során, ezek a lények kiszorultak a földről és egy másik dimenzióban helyet kapva élték tovább életüket. Néhányuk közülük képes volt arra, hogy kapukat nyisson a mai ismert világ közepére, ezáltal tudtak bejutni a különleges árnylények.. Viszont ők is csak az éj leple alatt közlekedhettek, hiszen a napfény olyan ártó volt rájuk, akár csak a vámpírokra. Rögtön hamuvá lettek, amint elérte őket a fény. Niume volt az egyik kiválasztott, aki Arekar akkori uralkodójával szövetségre lépve titkon kutatták fel éjnek éjjelén a kő lelőhelyét, míg a többi démon a városokban és azok melletti erdőkben portyázott. A szövetségük és lassan kialakult szerelmük ára a férfi halála volt, mikor teliholdkor rajta kapták az árnylények, amint Darian fejedelem Niumének átnyújtja a ragyogó követ. Több évszázadnyi bolyongás után a démon az entekhez menekült, ahol testét rúnákkal díszítve fedték el démoni erejét, ezzel felruházva a gyógyítás és újjaszületés hatalmával. Testét átformálták s a napkövet ketté törve füldísszé faragtatták, mely valódi alakját kívánja elrejteni a kíváncsiskodók elől. Több száz évnyi bújkálás után előmerészkedett, hogy a kúria környékén rejtegesse a nagyhatalmú ékszert. A véget nem érő bújkálás után előmerészkedett, hogy a kúria környékén rejtegesse a nagyhatalmú ékszert. Azrak azóta sem adta fel a démon keresését, s legjobb vadászát, Miranost s annak hatalmas hordáját utána küldve igyekeznek minden áron felkutatni a fülbevalót s annak tulajdonosát. Amint a rúnák egyszer feltörnek, Niume elveszíti jelenleg ismert alakját, gyógyító képességeinek egy részét, s többé nem marad rejtve a kíváncsian keresgélő szempárok elől.

Egyéb információk:

Régi formája révén nagyon is ért a kétkezi harcokhoz, továbbá az elmúlt időszakban egész jó íjászként tartja magát számon. Kitanulta az alkímiát, így gyógyitalokat, és különféle löttyöket főz, olykor személyes kívánságra is. Eleme a föld, így szinte minden pontját képes irányítani, gyógyítani az élőlényeket, társalog a növényekkel, állatokkal és természetesen bármikor képes felvenni az alakjukat. Támadó képessége nincsen, mivel az entek megfosztották minden alvilági erejétől, viszont védekezésben kifejezetten jó. Azóta történt: A bal lábát elvesztette egy démon elől való menekülésben. Oswalt készített neki egy protézist, amely belőle energiát nyelve képes fenntartani egy valódi láb illúzióját, továbbá alakváltásra is képes.

Bónusz tárgyak és felszerelések:
  Mik ezek, és hogyan tehetsz szert rájuk?
A jutalomtárgyakat a mesélő karakterek osztják ki egy-egy kaland végén, ha úgy ítélik meg, hogy a játékosok ügyesen oldották meg a rájuk váró nehézségeket, rejtélyeket, vagy logikai fejtörőket. Természetesen nem minden mesélő oszt jutalmat a kalandja végén (erről tájékozódhatsz a mesélő adatlapján is), és nem is kötelező tárgyakkal jutalmazni a kalandorokat.

Amennyiben a mesélő úgy ítéli meg, hogy jutalomban részesülsz, beküldi a tárgyat és annak leírását, az pedig bekerül a karakterlapod „Bónusz tárgyak és felszerelések” részébe, így számodra is láthatóvá válik, mivel is rendelkezel pontosan.

A tárgyak használata és eldobása
A jutalomtárgyaknál nincs megkötve a mesélő keze: az ő fantáziájára van bízva, hogy miféle tárgyat kapsz, és az meddig használható. Arra viszont szigorúan megkérünk, hogyha egy tárgyat kijátszottál és mondjuk egyszer használatos volt (pl. egy láthatatlanná tévő varázsital), azt töröld a karakterlapodról.