Kraszna Ardryll
[Ciánszemű Navi]
Nem: Férfi 
Faj: félelf
Azonosító: #273

Kinézet:

171 centi magas, szívós izomzatú, vékony férfi. A vállai szélesek, a csípője és a dereka keskenye, a lábai azonban erősebbek, ahogy a karjai is. A testalkata igen sajátságos, értő szemek megállapíthatják, hogy már egészen fiatal kora óta falmászásra, lopakodásra, nagyon gyors mozgásra kondicionálták, gyakorlatilag kiképezték. Éppen olyan jó tolvaj lehet ezzel az alkattal, mint amilyen jó bérgyilkos. Korán megőszült haja éles kontrasztot ad fiatalos arcával, lehetetlen eldönteni, hogy 20-40 év között mikorra taksálja a szemlélő. A fülei közönségesek, ám ha valaki elég közel kerül hozzá ahhoz, hogy félretúrja a fakó tincseket megállapíthatja, hogy halvány hegek borítják a felső részüket. Valaha hegyes lehetett, ám a félelf származás nyilvánvaló jelét lemetszették róla. A hallása vadállati, ahogyan a szaglása is kiváló. A szemei átható ciánkékek, nem is tud titkot csinálni belőlük, így nem is csinál belőle titkot, mindez a vele megitatott mágikus mérgek sokaságának köszönhető. Apróbb adagokban hozzászoktatták a nem mágikus mérgekhez (bürökfélék, ciánok, arzének, állati hatású mérgek, kígyó, pók, skorpió), és bizonyos varázs-méreg-folyadékokkal ellenállásra tett szert a mágusok, alkimisták által kikeverhető mesterséges mérgek ellen is. Félelf vérének hála messzebb és jobban lát, mint egy ember, az alkonyi idő, és az éj nem borul a számára olyan teljes sötétbe. A bőre fehér, cirkalmas hegek tarkítják, mint bármelyik kocsmatöltelékét, akit levetkőztetett a balsors. Mindig rosszban sántikál... vagyis, borzalmasan sántít a bal lábára, majdnem teljesen képtelen a futásra jelen állapotában. Kedveli a sötét ruhákat, de nem túl elegáns. Egy öreg sétabottal jár, szükség esetén harcol is vele. Ezen kívül ha küzdelemre kerül sor egy speciális kesztyűbe bújik, ami roppant erős fémkarmokkal egészíti ki az ujjvégeit. Jól verekszik, az élesre fent készségek egyesítik magukban a kések vágó-hatékonyságát a karmok tépő tulajdonságaival. Drága, ritka holmi, amit csak avatott mesterek képesek elég szívós bőrből és elég mozgékony ujj-résszel összeállítani, a klánjától való felszereléséből ez az egyetlen, ami megmaradt, mert éppen rajta volt, amikor hajótörést szenvedett. Mindig magánál hordja, a tárgy maga egyáltalán nem mágikus. Akkor is viseli gyakran, ha semmi rendkívülire nem készül, biztos kapaszkodást ad, bele tudja vájni a fába-téglába a fémet, így felkapaszkodhat meglepő helyeken is, ahol nem adódik elégséges támasz.

Jellem:

Az első benyomás róla az, hogy hideg és távolságtartó. Szinte rezzenéstelenül bámulja az embereket, állatokat és tárgyakat, a véleménye elolvad kifejezéstelen arcán, ám ha megelevenednek a vonásai megmutatkozik benne egy roppant kíváncsi és éber lélek. Százféle jellemmaszkot képes felvenni, és egyiket sem érzi a sajátjának, oly sokat látott már ebből a világból, hogy a megjegyzései általában mérhetetlün cinikusnak hatnak, a beszélgetés esetleg vontatott vele, gyakran elkalandozik a figyelme, vagy éppen tűnik teljesen rosszindulatúnak. Sokoldalú lény, és bár kiváló bajkeverő, ezúttal a baj kergette őt a kúriához, ahol nem segítséget remél, hanem magának nyer időt, hogy új lehetőségek után nézzen, életet találjon a folyamatos halál után, ami eddig az élete volt. Meglehetősen kezdő a hétköznapi "nyaralás" fogalomkörét illetően.

Előtörténet:

Az, aminek látszik az értő szemeknek. Beleszültetett egy olyan családba, aminek minden tagja már generációk óta egy orgyilkos csoportosulás lekötelezettje volt, így nem volt kérdés, hogy mit is kezdjenek egy hirtelen jött csecsemővel. Mindig hasznos egy még ki sem alakult testet és jellemet formálni, egyszerűvé és kezessé teszi a félelfet a célzott neveltetés. Sose érezte embertelennek azt, hogy nem tölthetett időt a családjával, mert már kisfiúként sem ismerte őket. Nem jelentettek a számára semmit azok a szavak, hogy "anya", "apa", "testvér" és "barát". Bajtársakra és ellenségekre oszlott a világ, az emberi kapcsolatait belepte a számítás pora és beszőtték az elvárások pókfonalaival. Nem mondható, hogy érzelemektől mentes gyilkosnak nevelték volna, bár kétség kívül arra edzették, hogy öljön, és ő ezt meg is tette, ám heves és indulatos természetének volt lehetősége kibontakozni, állandó versenyhelyzetekkel és megfelelési kényszerekkel tartották kordában, mígnem alamuszivá és számítóvá nem cseperedett. Zsigeri mélyen rögzült benne a hazugság képessége, az alakoskodás az ő köreiben a túlélés eszköze lehet egy éles penge és elég gyors nyakroppantás mellett. Nyomorúságosnak mondható élete számára nem jelentett szenvedést. Nem tudta mihez hasonlítsa, mire felnőtt fejjel már felfogta az egyszerű halandók, rendes népek életének másságát már csak szánakozni tudott a gyengeségükön, és szórakozni az idomtalanságukon. Noha az ő fajtája a társadalom szennye, az aljanép maga, a saját taníttatásának hála bizonyos erkölcsi magaslatról szemlélt mindent és mindenkit. Történt aztán, hogy egy munkája egy Davekar Szultánátusba tartó hajóra szólította. Egyedül indult el, ahogyan rendesen, ám nem várt viharba keveredtek. Az égiháborút a hullámzó fedélzeten kihasználva végrehajtotta a merényletet egy gazdag kereskedő ellen, és a magánál tartott mágikus eszközzel a sikert jelezte is a klánjának, ám aztán a hajója közel Anwarion partjaihoz zátonyra futott, és az rakományban rejtőző értékes, ám veszélyes alkimista szerek felrobbantak egy rossz helyre esett lámpásból fakadt tűzben. A hajó legtöbb utasa, a matrózok és a kapitány odavesztek, azon kevés szerencsések, akik a robbanás után még el tudtak úszni a part felé a viharban és el is érték azt a helyi halászok jóindulatára voltak kénytelenek támaszkodni. Krasznával is ez történt, bár ő kifejezetten rossz helyen tartózkodott a robbanáskor, a detonáció messzire dobta, a szerencse ellenben a tenyerére vette és a partra sodorta. Szívósságának hála nem halt bele a sebeibe, bár a halász aki megtalálta a parton a baleset másnapján nem sokat tudott tenni a gyógyítása érdekében, hiszen szegény volt, mint a halászok általában. Etette, itatta, az isteneihez fohászkodott érte, rendes anwarhoz méltón viselkedett, és Kraszna végül is jobban lett. Néhány hónap munkával meghálálta a gondoskodást, mert mindene a tengerbe veszett, a speciális felszerelései, gondozott fegyverei, amik közül eggyel is kifizethette volna a jótevőjét (kivéve a kesztyűit, amiktől nem válna meg soha). A bal combjának sebei ugyan begyógyultak, ám az alkimistaholmik néhány mágikus szilánkja befészkelte magát a húsába, ezért borzalmasan sántikálva. Az egyszerű emberekkel töltött idő felébresztette benne a kíváncsiságot egy másfajta élet iránt, ezért úgy döntött, hogy nem tér vissza Kalamonba, ahonnan származik, viszont a klánja eljött érte. A hajó roncsait kutató banda tagjai meglátták, heteken belül pedig erőszakos különítmény érkezett, hogy hazavigye. Az erőszakra erőszakra válaszolt, és végül a lemészárolt halászfalu romjai között hagyva fél tucat átlagos képességű haramiát két elapátlanodott árvával a nyakán a környék hírhedt Kúriája felé indult, hogy összeszedje az erejét és valahogy gondoskodjon jótevőjének csimotáiról.

Egyéb információk:

Az alvilági klán amit elhagyott a Kalamon birodalom egyik leghírhedtebb csoportja a Fúriák. Régebben az anwarioni Könnyedző testvériséggel laza szövetséget alkottak, de a Testvériség bukása után sem számolták fel anwarioni érdekeltségüket. A vele érkezett két kisgyerek barna hajú, egy idősebb fiú (Sir Archibaldnak nevezte el Lord Isenaar) (nyolc éves forma) és egy fiatalabb lány (hat év körüli). Semmi különleges nincs bennük, halászgyerekek, akik sokat megéltek az elmúlt hónapok során és végül Oswalt, a gnóm gondoskodott arról, hogy korukbeli társaságba kerüljenek és gondoskodó felügyelet alá.

Bónusz tárgyak és felszerelések:
  Mik ezek, és hogyan tehetsz szert rájuk?
A jutalomtárgyakat a mesélő karakterek osztják ki egy-egy kaland végén, ha úgy ítélik meg, hogy a játékosok ügyesen oldották meg a rájuk váró nehézségeket, rejtélyeket, vagy logikai fejtörőket. Természetesen nem minden mesélő oszt jutalmat a kalandja végén (erről tájékozódhatsz a mesélő adatlapján is), és nem is kötelező tárgyakkal jutalmazni a kalandorokat.

Amennyiben a mesélő úgy ítéli meg, hogy jutalomban részesülsz, beküldi a tárgyat és annak leírását, az pedig bekerül a karakterlapod „Bónusz tárgyak és felszerelések” részébe, így számodra is láthatóvá válik, mivel is rendelkezel pontosan.

A tárgyak használata és eldobása
A jutalomtárgyaknál nincs megkötve a mesélő keze: az ő fantáziájára van bízva, hogy miféle tárgyat kapsz, és az meddig használható. Arra viszont szigorúan megkérünk, hogyha egy tárgyat kijátszottál és mondjuk egyszer használatos volt (pl. egy láthatatlanná tévő varázsital), azt töröld a karakterlapodról.