![]() |
Khaleb Vesia |
Nem: Férfi Faj: Ember Azonosító: #270 |
Khaleb a húszas évei vége felé jár, alapvetően inkább kisfiús arca épp most kezd erősödni és férfiasodni. Mogyoróbarna haját középhosszúra hagyja, de azt nem engedi, hogy koszoszöld szemébe lógjon, így gondosan elválasztja középen. Az átlagnál magasabb, testalkata átlagos. Ruganyosan mozog, látható rajta, hogy nem a kocsmában tölti idejét (legalábbis legnagyobb részét). Ruházatának színe változó, az évszaktól függően a természet színeit adja vissza bőrzekéje és nadrágja, télen kesztyűt is húz, nyáron azonban bakancsát könnyű cipő váltja. Íja és tegeze mindig hátán található, még ha meg is válik tőle rövid időre, mindig magához közel tartja.
Alapvetően egyenes ember, szókimondó és nagyon rosszul hazudik. Ismeri a viccet és meg is lehet nevettetni, azonban észjárása nem elég gyors ahhoz, hogy művelje is ezt a mesterséget. Tisztelettudóan bánik másokkal és még ha nem is veti meg a földi örömöket sem, ezt a tulajdonságát nem vetkőzi le. Érzelmeit nehezen leplezi, így nem kell jó emberismerőnek lenni ahhoz, hogy ki lehessen találni, hogy milyen a hangulata vagy mik a gondolatai.
Khaleb eddig viszonyag biztonságos életet tudhat maga mögött eddig. Apja favágó, anyja pedig gyógynövényekkel foglalkozik, így nem meglepő, hogy nem városban, hanem az erdő mellett egy kunyhóban éltek a Kúriától délebbre. Természetesen azonban bejártak Székvárosba és a környező falvakba eladni portékájukat illetve hozzájuk is eljöttek mindenféle népek, főleg anyját látogatták. Az egyik ilyen utazás folyamán nyűgözte le a kis Khalebet egy helyi íjász verseny, ennek hatására kezdte el tanulni ennek a fegyvernek a használatát. Ezt a tudást az erdőben is kamatoztathatta, így apjával együtt már nem csak fával, hanem vadhússal is tudtak kereskedni. Így cseperedett, mígnem anyja beteg lett. Eleinte csak ritkán egy-egy nap erejéig gyengébbnek érezte magát, majd ez egyre gyakrabban történt meg és végül állandósult. Sajnos ő se talált megoldást saját kórságára és más gyógyítók se tudtak segíteni rajta, csak enyhíteni szenvedésén. Halála után apja magába fordult, ideje nagyobb részét inkább az erdőben töltötte a fák társaságában. Khaleb ezután döntött úgy, hogy inkább elhagyja a biztonságot jelentő kunyhót, nem bírta elviselni a férfinak a látványát, aki apja árnyékához is alig hasonlított.
Vadászként és apja mesterségének köszönhetően elég hamar elsajátította a nyomkövetést, az erdőben könnyen kiismeri magát és hangtalanul tud mozogni. Fegyverét is magabiztosan használja, azonban íjásztudománya nem hasonlítható olyasvalakihez, aki azt egy mestertől tanulta.