Kaiyana
[Az árnyakkal suttogó]
Nem: Nő 
Faj: fél-elf
Azonosító: #259

Kinézet:

Kaiyana átlagos magasságú fiatal fél-elf nő. Visszafogottan nőies alkat nem csak karcsú, de kifejezetten vékony, mondhatni törékenynek hat vékonyka karjaival és hosszú ujjaival. Ezt a hatást pedig tovább erősíti világos bőre, amit sehogy sem képes megfogni a nap, noha kissé pirospozsgás arca tanúskodik arról, a sápadt szín nem betegség eredménye, kiváló egészségnek örvend. Lágy vonású, hosszúkás arca szépnek mondható, pirosas ajkak, arányaiban kicsit nagyobb orr, sűrű pillákkal keretezett meleg, barna szempár jellemzi. Korát nehéz lenne megtippelni, hiszen bár arca fiatalságot tükröz, a tekintete annál jóval több tapasztalatról árulkodik. Szőke tincsei egészen derekáig érnek, dús hajkoronája még úgyis el szokta takarni hegyesedő füleit, hogy csak egy részét tűzi fel laza kontyba, amit aztán aprócska csecsebecsékkel vagy virágokkal díszít. Ruházata egyszerű, fehér fűzős blúz, aminek rövid ujjai szabadon hagyják vállát, kényelmes, strapabíró anyagból készült barna utazónadrág, kissé már kopott bőrcsizma, és egy cserzett bőrből készül kabát a hűvösebb időkre, kissé már viseltes bőrkesztyűvel kiegészítve. Egyetlen fegyvere egy csontmarkolatú tőr, amit övébe tűzve hord.

Jellem:

Alapvetően érdeklődő, kíváncsi természet, viselkedésében mindig próbál az aktuális társasághoz illeszkedőt modort választani. Mivel azonban a világ arra tanította, hogy csakis magára számíthat, mindig is a maga boldogulása lesz a fő szempont tettei mögött. Minden egyes cselekedete rá vetülő következményeit méri fel elsőnek, és ez alapján hoz döntést. Ez persze nem jelenti azt, ne segítene másoknak, a körülményeket azonban alaposan felméri. A mélyebb bizalmat szűkmarkúan osztja, ellenben az egyszerű halandóknál jobban szereti a növényeket, annak minden fajtáját és formáját.

Előtörténet:

Egy másik királyság fővárosában született. Szüleiről semmit sem tud, arról sincs fogalma, hogy elragadták tőlük, ők hagyták magára, vagy mi bármi egyéb történhetett, a végeredményen úgysem változtat. Az utcán találta meg valaki, aki magához vette, no nem csupa szívjóságból. Így meglehetősen hamar belekerült az alvilág berkeibe, a fizikai erő hiányát eszével pótolta, így elsősorban információk szerzésére, mások titkainak kifürkészésére használták. Hogy éppen melyik nagykutyát szolgálta? Akihez éppen került, hiszen ebbe szabad beleszólása nem volt. Túlzottan nem is ágált ez ellen a sors ellen, mígnem egy olyan alviláginak tartozott engedelmességgel, akit megvetett. Óvatosan szőtta hálóját, hogyan szabaduljon meg a kegyetlen fickótól és ezáltal hogyan nyerje el saját szabadságát is. A lassan megvalósuló terv bejött, sikerült egy elég komoly konfortáncióba belehajszolnia bandájukat, ám vezérük megúszta a fegyveres találkozást, és utána pontosan tudta, kit kell felelősségre vonnia. Meg is találta, hol volt Kaiyana búvóhelye, és még sérülten könnyedén legyűrte a félvért. Kaiyanabán egyszerre munkálkodott a félelem és a harag, ám a vereség és egy vélhetően lassú és fájdalmas halál küszöbén ez utóbbi oldalára billent a mérleg. Ez pedig valamit elindított. Mintha egy víztároló gátja tört volna át, úgy robbant ki belőle az addig elfojtott, és igazán nem is észlelt erő. Így mikor csak az ég tudja, mennyi idő után magához tért a romos viskóban, csak egy összeroncsolódott holtestet talált maga mellett. Ő pedig menekült. Valaki azonban felfigyelt az eseményekre, valaki, aki ezután az álmain keresztül. Időbe telt, mire a kusza szavakból és suttogásokból ki tudta venni, mit is kell tennie, ám végül sikerült felvennie a kapcsolatot azzal a... lénnyel, akiben egyfajta pártfogóra lelt. Újonnan felfedezett erejét tőle tanulja használni, cserébe egy-egy szívességet, feladatot kell elvégeznie, amit a másik síkon ragadt lény nem tud megtenni, lévén nem tud átlépni az oly érdekesnek tartott fizikai világba. Szülővárosa elhagyása óta mondhatni vándor életet él, egy helyen hosszabb-rövidebb időt tölt, útja most Anwarionba vezette.

Egyéb információk:

Jól ismeri növényeket és azok felhasználhatóságát, képes alapvető és valamivel már bonyolultabb gyógykészítményeket és (nem halálos) mérgeket készíteni, illetve nagyon egyszerű bájitalokat, ha leszállítják neki a nem növényi összetevőket. A tőrét valamennyire tudja forgatni, de nem egy kifejezetten harcos alkat, mágikus képességeit még most fejleszti, első sorban egyszerűbb igékre képes, néhány komolyabb rituálét is megtanult már, de ezek száma csekély. Varázslatai főleg megtévesztésre és manipulálásra alkalmasak, képes hatni az elmére és befolyásolni tudja az árnyakat, illetve vérmágia segítségével tud valamelyest közvetlenül sérüléseket okozni, ellenfeleit hátráltatni, esetleg valamilyen állapot vagy negatív hatást átadni (pl. rosszullét, enyhe mérgezés).

Bónusz tárgyak és felszerelések:
  Mik ezek, és hogyan tehetsz szert rájuk?
A jutalomtárgyakat a mesélő karakterek osztják ki egy-egy kaland végén, ha úgy ítélik meg, hogy a játékosok ügyesen oldották meg a rájuk váró nehézségeket, rejtélyeket, vagy logikai fejtörőket. Természetesen nem minden mesélő oszt jutalmat a kalandja végén (erről tájékozódhatsz a mesélő adatlapján is), és nem is kötelező tárgyakkal jutalmazni a kalandorokat.

Amennyiben a mesélő úgy ítéli meg, hogy jutalomban részesülsz, beküldi a tárgyat és annak leírását, az pedig bekerül a karakterlapod „Bónusz tárgyak és felszerelések” részébe, így számodra is láthatóvá válik, mivel is rendelkezel pontosan.

A tárgyak használata és eldobása
A jutalomtárgyaknál nincs megkötve a mesélő keze: az ő fantáziájára van bízva, hogy miféle tárgyat kapsz, és az meddig használható. Arra viszont szigorúan megkérünk, hogyha egy tárgyat kijátszottál és mondjuk egyszer használatos volt (pl. egy láthatatlanná tévő varázsital), azt töröld a karakterlapodról.