Aurora D'Lange
[A hajnal halála]
Nem: Nő 
Faj: Alakváltó
Azonosító: #13

Kinézet:

Legfőbb ismertetőjegye alabástrom bőre, amely olyan, akár a legtörékenyebb, míves porcelán. Haja ébenfekete, élénk kontrasztot alkotva világos bőrével, s hol szögegyenes, hol épp takaros hullámokban omlik egészen a háta közepére. Ajkát gyakorta ékíti cseresznyeszín vagy sötétpiros rúzs. Vonásai elsőre rideg arckifejezést kölcsönöznek neki, noha igen hamar oldódnak fel egy-egy félmosolyban, vagy trillázó kacagásban. Magasságát tekintve átlagos (170 cm), alkata karcsú, ruganyos, s nőhöz képest szokatlanul izmos, amit orgyilkos múltjának köszönhet leginkább. Egész lényét körbelengi egyfajta sajátos, királynői elegancia: puhán, kecsesen jár, akár a macskák. Külseje mindig kifogástalan, ahogyan modora is. Ruhanemúk tekintetében is leginkább az eleganciát kedveli, ám feltűnhet, hogy igen gyakran visel halvány / mélylila blúzokat, kendőket, fűzőket, vagy épp egyberuhákat.

Jellem:

Mindig kellemes társalkodópartnernek bizonyul: nincs híján illemnek, humornak, empátiának, s kedvességnek sem. Remekül bánik a szavakkal, nyelve pedig éles, mint a tőr hegye. Könnyedén emel maga köré áthatolhatatlan falakat (innen ered a gyakorta ráaggatott "Jégkirálynő" becenév is), s belső vívódásainak okán pedig nem egyszerű annak sorsa, ki a szívébe kívánja lopni magát. Aki viszont oda egyszer bejut, és a bizalmát bírja, nehezen ereszti. Múltjának hála remek meggyőzőképességgel rendelkezik: manipulációban, mások megtévesztésében, és különböző álarcok felvevésében is igen jártas - noha ezen oldalát nem szívesen mutatja meg, mióta leszámolt kétes múltjával.

Előtörténet:

Nemesi családból származik, melyet a kapzsiság mindenhová elérő kezei törtek szanaszét, szétroppantva ezzel a szeretet oly ősi, oly erős kötelékét, s kénytelen volt a nagyvilágban egyedül boldogulni, menekülvén múltja éles kései elől – ez a történet legalábbis, melyet suttognak és hallani vélnek, s botor az aki megkérdőjelezi ennek igazságtartalmát. Valójában pedig lehet, hogy az igazság leple alatt ennél sokkal nehezebb teher honol… Már bakfis korától kezdve örömöt adó leánynak szánták (a faluban e könnyed név járta útját az ilyen leányokat megnevezvén), s annak megfelelően tanították az illemre, modorra. Hamar kivált, hogy hiába nem csörgedezik nemes, ősi vér ereiben, az elegancia és kellemes modor szinte veleszületett tulajdonság – s ettől kezdve plántálták belé kitalált történetét. Megtanították hazudni, éles sebet ejteni a szavakkal, akárha penge volna minek éléről a társalgópartner vére szökik, s megannyi másra, mondván: az életre nevelik. Ez a gondosan leplezett hazugság azonban hamar megtört, ahogy a falubeli jóakarói betaszították legelső bordélyába, s még csak azon ígéretüket sem tartották be, hogy elárulják a leánynak az igazi nevét, vagy szülei kilétét. Az addig gondosan dédelgetett buborék darabjaira hullott, s szaporán szedve lábait inalt messze a bordély durva, tömjénszagú falai közül – csöbörből vödörbe esvén: az este nem tartogatott más egyebet, csak durva, sebeket ejtő körmét, amit a végzet pecsétjeként a leányon hagyott aznap hajnalkeltekor. Elvesztette emberi alakját, hogy egy másik testben találja magát: egy kecses, nyúlánk testben, négy lábbal, egy farokkal, és egy bátortalan „miau”-val. Fekete bundája akár az éj sötétje a csillagtalan éjszakán, léptei puha neszezések a város durva kövezetén, nyúlánk alakja előtt pedig kinyílt a világ: teljesen más szemmel látta maga alatt a várost, amelyet éjszakánként kecses szökellésekkel szemlélt a magas háztetőkről. Egyik este emberi alakjában felfigyelt rá pár orvvadász, ám a lány életét ravaszul forgatott szavai megmentették a korai haláltól: felfigyeltek tehetségére, s elhatározták, hogy saját hasznukra fordítják azt. Kitanították a gyilkolásra, ölésre, az információszerzés különböző módjaira, ő pedig élt vele: alakjának köszönhetően könnyedén tudott információkat szerezni, és soha senki nem sejtette meg hogyan és honnan szerezte azokat, ám ez az áldozatnak már nem számított, amikor lecsapott rá a sors keze. Megbízói küldték, hogy figyeljen meg egy bizonyos erődöt, melynek megannyi érdekes lakója akad, s derítsen fényt annyi sötét titokra, amennyire csak lehet. ||| AZÓTA TÖRTÉNT: Sienna Boralisse megölésének köszönhetően sikeresen egymásnak uszította az Álmodókat és a Testvériséget, így azok egy háborúban kiirtották egymást, megszabadítva a lányt orgyilkos múltjától. Később rátapadt egy alakváltó parazita démon, melyet sikeresen kiűztek belőle.

Egyéb információk:

Gyakori becenevei: Rora, Rori, Jégkirálynő ||| Fegyverei: Megannyi dobó és szimpla tőr elrejtve ruháiban, valamint pár kés. Vészhelyzetben az övében tárolt porok egyikét használja, melyek arra szolgálnak, hogy a delikvenst elaltassák, heves fejfájást vagy hányingert okozzanak neki, és végszükség esetén egy kicsiny méregfiola is van nála. Az altatóporból tart egy keveset ékköves gyűrűjében is. Ezek nehezen beszerezhetőek vagy utántölthetőek, egyéni kérésre készülnek, s fantázianevekkel vannak ellátva. ||| Állatai: Van egy hátaslova, egy gyönyörű éjfekete kanca, Éjfél névre hallgat ||| Általa megölt JK karakterek: Eryl M'kash ||| Jelenlegi felszerelése: egy jó pár dobó és szimpla tőr elrejtve, egy kis fiolányi igazságszérum, amit az alkimistától, Angert Gauwyntől szerzett egy szívesség teljesítésért cserébe (ez utóbbi még várat magára)

Bónusz tárgyak és felszerelések:
  Mik ezek, és hogyan tehetsz szert rájuk?
A jutalomtárgyakat a mesélő karakterek osztják ki egy-egy kaland végén, ha úgy ítélik meg, hogy a játékosok ügyesen oldották meg a rájuk váró nehézségeket, rejtélyeket, vagy logikai fejtörőket. Természetesen nem minden mesélő oszt jutalmat a kalandja végén (erről tájékozódhatsz a mesélő adatlapján is), és nem is kötelező tárgyakkal jutalmazni a kalandorokat.

Amennyiben a mesélő úgy ítéli meg, hogy jutalomban részesülsz, beküldi a tárgyat és annak leírását, az pedig bekerül a karakterlapod „Bónusz tárgyak és felszerelések” részébe, így számodra is láthatóvá válik, mivel is rendelkezel pontosan.

A tárgyak használata és eldobása
A jutalomtárgyaknál nincs megkötve a mesélő keze: az ő fantáziájára van bízva, hogy miféle tárgyat kapsz, és az meddig használható. Arra viszont szigorúan megkérünk, hogyha egy tárgyat kijátszottál és mondjuk egyszer használatos volt (pl. egy láthatatlanná tévő varázsital), azt töröld a karakterlapodról.

Egy cica: Nyávog és ugrál.
Láthatatlanná tévő bájital: négy reagkör erejéig láthatatlanná teszi.
A Sors amulettje: valami valami valami