Aurora D'Lange
Nem: Nő 
Faj: Alakváltó
Azonosító: #13

Kinézet:

Legfőbb ismertetőjegye alabástrom bőre, amely olyan, akár a legtörékenyebb, míves porcelán. Haja ébenfekete, élénk kontrasztot alkotva világos bőrével, s hol szögegyenes, hol épp takaros hullámokban omlik egészen a háta közepére, kiengedve, vagy kontyokban, esetleg fonatokban hordja. Ajkát gyakorta ékíti cseresznyeszín vagy sötétpiros rúzs.

Másik ismertetőjegye az édeskés-fűszeres szantál-vanília illat egyvelege, amely mindig körbelengi, járjon is bármerre: egyedi készítésű, s gyakrabban érkezik előbb, mint maga a nő, távozta után pedig sokáig marad még a helyiségben lévők orrában.

Vonásai elsőre rideg arckifejezést kölcsönöznek neki, noha igen hamar oldódnak fel egy-egy félmosolyban, vagy trillázó kacagásban.

Magasságát tekintve átlagos (170 cm), alkata karcsú, ruganyos, s nőhöz képest szokatlanul izmos, amit orgyilkos múltjának köszönhet leginkább. Jobb oldalán és a combján világos heg húzódik, a hátát jelenleg húsz korbácsnyom megmaradt hege ékíti.

Egész lényét körbelengi egyfajta sajátos, királynői elegancia: puhán, kecsesen jár, akár a macskák. Külseje mindig kifogástalan, ahogyan modora is. Ruhanemúk tekintetében is leginkább az eleganciát kedveli, mostanában bonyolultabb, hosszabb ruhákat visel vörös, smaragdzöld vagy kék selyemből, brokátból, vagy egyéb anyagokból - természetesen ezek alatt is kiválóan el tudja rejteni a tőreit. Az idő melegebbre fordultával könnyed, légiesebb ruhákban jár, de annyi bizonyos, hogy mostanában a testhezálló blúzt és nadrágot egyberuhára cserélte. Kevés ékszert visel, de azok mindig passzolnak az adott öltözékéhez.

Jellem:

Mindig kellemes társalkodópartnernek bizonyul: nincs híján illemnek, humornak, empátiának, s kedvességnek sem. Remekül bánik a szavakkal, nyelve pedig éles, mint a tőr hegye.

Könnyedén emel maga köré áthatolhatatlan falakat (innen ered a gyakorta ráaggatott "Jégkirálynő" becenév is), s belső vívódásainak okán pedig nem egyszerű annak sorsa, ki a szívébe kívánja lopni magát. Aki viszont oda egyszer bejut, és a bizalmát bírja, nehezen ereszti. Múltjának hála remek meggyőzőképességgel rendelkezik: manipulációban, mások megtévesztésében, és különböző álarcok felvevésében is igen jártas.

Macskatermészete van: szereti az érintést, nagyon makacs, öntörvényű, és időnként forrófejű. Szenvedélyes, szeszélyes, temperamentumos és a dühét sohasem fogja vissza, ha az indokolt és jogos - sosem tudod, hogy egy pofonnal, egy tőrrel, vagy a párduccá vált nővel fogod magad szemközt találni. Néha egészen léha és hedonista - nem veti meg a szeszt, különösen a szederbort és a konyakot -, és a tudatmódosító szereket sem, máskor pedig egyszerűen csak megadja magát a benne lakozó sötétségnek és bűntudatnak, amit egyszer talán sikerül elűznie a lelkéből. Talán.

Kiterjedt kapcsolatrendszere és befolyása van a kúriában és a városban egyaránt: az összes lakót és azok titkainak jó részét ismeri, pontosan tudja, hol és kinél kell összekötnie bizonyos szálakat ahhoz, hogy az információk eljussanak oda, ahová kell. Sokan a Kúria úrnőjeként emlegetik - noha sosem volt a romos tákolmány tulajdonosa, szent igaz, hogyha az egyszeri kalandor betéved oda, általában a macskaalkatú nő az első, akivel szemközt találja magát.

Előtörténet:

Már bakfis korától kezdve örömöt adó leánynak szánták (a faluban e könnyed név járta útját az ilyen leányokat megnevezvén), s annak megfelelően tanították az illemre, modorra. Hamar kivált, hogy hiába nem csörgedezik nemes, ősi vér ereiben, az elegancia és kellemes modor szinte veleszületett tulajdonság. Megtanították hazudni, éles sebet ejteni a szavakkal, akárha penge volna minek éléről a társalgópartner vére szökik, s megannyi másra, mondván: az életre nevelik.

Ez a gondosan leplezett hazugság azonban hamar megtört, ahogy a falubeli jóakarói betaszították legelső bordélyába, s még csak azon ígéretüket sem tartották be, hogy elárulják a leánynak az igazi nevét, vagy szülei kilétét. Az addig gondosan dédelgetett buborék darabjaira hullott, s szaporán szedve lábait inalt messze a bordély durva, tömjénszagú falai közül – csöbörből vödörbe esvén: az este nem tartogatott más egyebet, csak durva, sebeket ejtő körmét, amit a végzet pecsétjeként a leányon hagyott aznap hajnalkeltekor. Elvesztette emberi alakját, hogy egy másik testben találja magát: egy kecses, nyúlánk testben, négy lábbal, egy farokkal, és egy bátortalan „miau”-val. Fekete bundája akár az éj sötétje a csillagtalan éjszakán, léptei puha neszezések a város durva kövezetén, nyúlánk alakja előtt pedig kinyílt a világ: teljesen más szemmel látta maga alatt a várost, amelyet éjszakánként kecses szökellésekkel szemlélt a magas háztetőkről. Egyik este emberi alakjában rosszkor volt rossz helyen: belebotlott pár munkáját végző orvvadászbaa Könnyedző Testvériségtől, ám a lány életét ravaszul forgatott szavai megmentették a korai haláltól: felfigyeltek tehetségére, s elhatározták, hogy saját hasznukra fordítják azt. Kitanították a gyilkolásra, ölésre, az információszerzés különböző módjaira. Képzése azonban korántsem ért még véget: a Testvériségnél töltött első éve után a Kalamon Birodalomba küldték, hogy kitanulja a mérgek természetét a Fúriák klánjánál vendégeskedve újabb egy évig - ez keményítette meg csak a szívét, lelkét és testét igazán: ha valaha meg akart szabadulni családja meleg öleléséből, itt minden gondolatát eltiporták a lázadásról. A két klán laza szövetséget alkotott ugyan, de becstelen céljaikhoz elengedhetetlen volt a szövetkezés: annak érdekében, hogy a közös munka gördülékenyebb legyen, gyakorta cserélgették tanoncaikat, megosztva tudásuk legjavát.

Kiképzésének véget értével még két évig a Testvériséget szolgálta, utána, megbízói küldték, hogy figyeljen meg egy bizonyos erődöt, melynek megannyi érdekes lakója akad, s derítsen fényt annyi sötét titokra, amennyire csak lehet. Ám az évek múltak, és hiába a gondos és kegyetlen kiképzés: a furcsa épületben otthonra lelt - hiába volt ő a Fúria húga, nem titkolt célja volt, hogy eltiporja létrehozóját, aki nem nézte jó szemmel az árulását és a lány ilyetén pálfordulását. Egy árulást mindig megbánás követ, s a jó húgnak újra el kellett nyernie a családja és a Fekete Csalogány bizalmát, hogy aztán belülről eméssze fel őket. Ezen lehetőség Sienna Boralisse megölésével kínálkozott, akinek halálával sikeresen egymásnak uszította a Testvériséget és az Álmodókat, mely konfliktus véres háborút szított a két klán között, kinyitva arany kalitkája ajtaját – ám hiába szabad a madár, a rabságot sohasem felejti..

FOGLALKOZÁSA:: Jelenleg szabadúszó fejvadászként tevékenykedik, megmerülve a Lebegő Világ bűntől mocskos és világi élvezetektől mindig is hangos fertőjében.

Egyéb információk:

Gyakori becenevei: Rora, Rori, Jégkirálynő

Álnévként küldetésekben, vagy információszerzésnél gyakorta használja az Audrine álnevet a sajátjaként - lehet ideje volna lecserélnie, mielőtt a kalamoni másodtengerésztől a kikötői taverna köpőverseny résztvevőin át az elveszejtett színész társáig mindenki tudni fogja kiről van szó...

Képességek: Alkatának, alakváltó képességinek és képzésének köszönhetően ruganyos és képes akrobatikus mozgásformákra is. Remekül bánik a tőrrel, a számszeríjjal és közelharcban is igen jártas. Mestere a lopakodásnak, manipulációnak, az álcázásnak, az intrikáknak, és néhány zár sem állhat útjába, ha valahová be szeretne jutni. Alakváltásának hála úgy lát a sötétben mint egy macska, sebei és sérülései sokkal gyorsabban gyógyulnak, mint egy átlagos emberé. A Fúriáknál töltött időnek köszönhetően jól ismeri a mérgeket, azok természetét, az övére erősített bőrtokban több is akad belőlük por formájában, épp melyikre van szüksége. Ezek arra szolgálnak, hogy a delikvenst elaltassák, heves fejfájást vagy hányingert okozzanak neki, és végszükség esetén egy kicsiny fiola is van nála, a Szirén csókja néven. Ezek a fajta mérgek nehezebben beszerezhetőek, s azt is csak akkor, ha valaki tudja, hol kell keresni a készítőt. A Testvériség egyik nagy becsben tartott alkimistája, Angert Gauwyn szolgáltatja őket, aki a felszámolásuk után is aktív maradt, s kellő motivációval megvesztegethető.

Reziliencia: A Testvériségnél és Fúriáknál eltöltött két év után szívósabb, mint egy átlagos ember: nehezebb megijeszteni, s a fájdalomtűrő képessége is igen magas, erre célzottan trenírozta őket mindkét klán egyaránt különféle kínzásokkal - így volt biztosított, hogy egy esetleges elfogás esetén sem dalol végzetes titkokat a rabul ejtett madárka.

Alakváltás: Veleszületett ajándéka okán képes bőrt váltani, ilyenkor emberből macskává vedlik, melynek során egyszerre van jelen emberi és állati tudatában is: az évek során megtanulta mindkettőt használni, így állatalakban is meg tudja őrizni emberi tudatát és képes akként is gondolkodni. Ám hiába beszél, szavai nyávogásban csúcsosodnak ki, s csak az értheti őket, aki érti az állatok nyelvét.

2023.11.17: Az elmúlt hetek viszontagságainak hála az alakváltási képessége szintet lépett, a fekete macska alakja mellett immár egy kifejlett, 60 kg-os fekete párducét is magára tudja ölteni 2023.12.20: ezt a formáját is megtanulta uralni tudatosan, rendszeres vadászatokkal és a bőrében való mozgással tartja kordában. Emberekre nem veszélyes, de ha valaki menekül előle, képes benne bekapcsolni a ragadozóösztönét.

Hang és szagérzékelés, éles látás:: Új alakjának köszönhetően még jobban tájékozódik a sötétben, a szagérzékelése is fejlődött: pár méterről felismeri egyedi illat és bőrkémia alapján az adott embert, aki közelít. A hangokat is sokkal jobban hallja, mint egy átlagos ember, a sötétben is jobban lát. A vére is melegebb és a hőérzékelése is változott, hideg idő esetén a belső testhőmérséklete jelentősen megemelkedik, így több időt bír ki hideg és mostoha körülmények között, mint eddig bármikor.

Fegyverei: A derekára és a combjára szíjazott bőrövben megannyi rövid és hosszútőr bújik meg néhány fiola mellett - a fegyverek között akad kalamoni is -, de előfordulhatnak még a csizmájában és a ruhái rejtett zugában is.

Állatai: Van egy hátaslova, egy gyönyörű éjfekete kanca, Éjfél névre hallgat.