~ Anwarion Szerepjáték ~



Világleírás

A középkori birodalom fővárosa századokkal ezelőtt rakta fészkét oda, hol az Özvegykönny fekete folyama fél tucat ágra szakadván, kisebb-nagyobb szigeteket hasítva ki a televényből torkollik a tengerbe. Kőcsipkés tornyai , patinás kupolái és száznál több hídja messziről vonzzák a vándort, kapui, kikötője folyton éhes szájként nyelik el az áruval rakott karavánokat. Falai közt nemesek, pórok, igazak és hitványak osztoznak titkoktól dús kövein. Egyaránt helye van itt a pompának és nyomornak, becsületnek és árulásnak, míg minden pirkadattól hajnalhasadtáig sorsok teljesednek be, vagy az égiek szeszélye és a földiek ármánya okán vesznek új irányt.

Tartalomjegyzék

Történelem

Anwarion végeláthatatlan erdősségeit az óidőkben elfek lakták, s őrizték azokat Kalamon terjeszkedő homályától - ám az évezredek háborúi lassan, de biztosan apasztották az ősi nép erejét. Nagyjaik elhullottak a Homályföldek ádáz fajzataival, ork hadurakkal és láthatatlan romlással való folytonos csatározásban, s belátták, kevesen vannak hozzá, hogy gátat szabjanak földjeik elbitorlásának. Elszánták hát magukat, hogy felkarolják a környező szaporább embernépeket, hogy segítségükkel kiszorítsák erdeikből a lopózó veszedelmet. A szétszórtan élő kisebb törzseket egybeterelték, kultúrát adtak nekik, vérüket elkeverték az övékkel, s mindenekelőtt megtanították uralkodni a legharciasabb népet, az anwart. A háborúk forgatagából ekkor emelkedett ki az anwarok legnagyobb hőse Eldalos, kit miután az ellenséget visszaűzték a hegyeken túlra, népe egyként kiáltott királlyá, s a vérük árán megvédett földre ettől fogva országaként tekintett. Az elfek holdvilágból vert koronát ajándékoztak az új királynak, ki hozzálátott, hogy uralmát kiterjessze a vidék többi népére is. A törzsek vagy elismerték a király uralmát, vagy kíméletlen háborúk után behódoltak, végül negyed század alatt Anwarion egységes országgá lett. Az elfek továbbra sem szűntek meg bábáskodni a fiatal birodalom felett, míg jótékony tudatlanságban hagyva az embereket, a színfalak mögött vigyázták e föld náluknál is ősibb titkait. Eldalos mellé maguk közül adtak királynét, kiknek nászából a mai napig uralkodó, dicső dinasztia sarjadt. A Szépek Népe kifinomult mágiára tanította az embereket, mellyel hatékonyabb fegyvert kívánt adni kezükbe a homály elleni küzdelemben.

A birodalom alapítása óta eltelt csaknem másfél ezer esztendő alatt az ország a külső és belső békétlenségek ellenére is prosperált, s az Eldalos-nemzetség uralmát trónviszályok sosem szakították meg. Bár két oldalról harapófogóba szorítják ellenségei, a Homályföldek időnként előrajzó fertelmeivel és Davokar császáraival fennállása során eredménnyel harcolt, avagy sikeresen kiegyezett.

Belső válságai közül tán a legjelentősebb II. Endares idejében zajlott, ki előnyös házassága révén remélte elnyerni Davokar elefántcsont-trónusát, s hogy fegyverrel is érvényt szerezhessen trónigényének, kénytelen volt tetemes birtokadományokkal ügyének megnyerni az ország főrangjait. Végül a mértéktelen adományozás oly módon meggyengítette a királyi hatalmat, hogy az uralkodót egy a határokon túli diplomáciai körútjáról hazatérve elfogták, s csak annak fejében engedték újra szabadon, hogy pecsétjével látja el a nemesség kiváltságait rögzítő törvényeket, mit a király –minthogy tisztességes alkut kivívni nem maradt ereje- szó nélkül megtett. Ettől fogva datálódik az anwarioni nemesség alkotmányos önállósága, mely a zászlósuraknak szinte korlátlan hatalmat ad az általuk uralt tartományok felett, s bár uralkodójukat továbbra is vérük hullásával kötelesek szolgálni, a zászlósurakból felállott Királyi Tanács beleegyezése nélkül semminemű adót a korona ki nem vethet, s hadjáratot külországba nem indíthat. A Dawini-bullából származtatja a nagyszámú bocskoros katona-nemesség önazonosságának gerincét, hiszen törvénybe foglaltatott, hogy az elszegényedőket jobbágysorba nem vethetik vissza, ugyanakkor a bulla ellenállási jogot rögzít a kardnemesek számára, ha jogaik bármilyen formában sérülnek. E törvény, a nemesség hatalmának, s befolyásának folyamatos növekedése mián, azóta is sarokpontja az ország külső, s belső politikájának.

Vissza az elejére

Társadalom

Anwar uralkodója erősen támaszkodik a nemességre, - amely ennek ellenére cáfolná , hogy a királynőnek több joga volna mint bármely tartományi zászlósúrnak – s közös megállapodásokkal irányítják a birodalmat.
A történelmi múlt és hagyomány keretein belül a közvélekedés ebben az egységben látja a biztosítékot a különálló jogokkal bíró társadalmi csoportok kiváltságainak töretlenségéhez. (elfek, orkok, törpék, alakváltók)Az uralkodó királynő államügyekben egymaga csak ritkán hozhat döntést a Királyi Tanács beleegyezése nélkül - noha az elhunyt király nyomdokaiba lépő fiatal uralkodóra a Tanács nyomást gyakorol, az jó érzékkel tartja egyensúlyban a tanácsosok akaratát az uralkodói nézetekhez viszonyítva. A súlyosabb kérdésekben az Országgyűlés hivatott dönteni, amelyre minden nemesnek joga van megjelenni és szót emelni - ebből nem kevés bonyodalom származik, megnehezítve a döntést.
A gyűlések alkalmával megtartásra kerül évente egyszer a nemesek koronának való hűségletétele, megerősítése.
A Királyi Tanács az ország leggazdagabb nemeseiből, elfek közösségének képviselőjéből, zászlósurakból, továbbá a királyi városok küldöttségéből és a Magisztrátus tanácsosából áll. Az ország földjei formailag a korona tulajdonát képezik, amit használatra adományozhat - ám ennek hatálya veszik, ha a birtok ura örökös híján meghal, hiszen ezzel visszaszáll a koronára a föld. Az ország hadviselése a köz és kisnemességből táplálkozik – s mint sokaknak egyszál fegyveren és címerlevéle kívül más nincsen - gyakran valamelyik végvárban kötnek ki egyszerű zsoldosként.
A szomszédos országok hadakozása miatt folyamatos utánpótlásokra van szükség, ám a legutóbbi háború olyannyira megviselte az országot, hogy a birodalom szinte felemésztette önmagát. A megmaradt nemesek és polgárok a királynővel az élen Anwar földjeit élesztik újjá közös összefogással, s a többi társadalmi csoport támogatásával.
Vissza az elejére

Társadalmi csoportok

Az elfek a történelm múlt korának mélyen tisztelt faja, amely a nehéz időkben hűséges szolgálattal segíti a koronát - legfőbbképpen, ha a veszedelem amely Anwariont fenyegeti, veszélyezteti a birodalom egységét is. Ezen fajról az egyszerű paraszt csak mesékben hallhatott, azonban félszerzetekkel annál inkább találkozni a mindennapokban, s őket rút megvetéssel és babonás távolságtartással kezelik. Az elfek azon fele, kik ügyelnek vérük tisztaságára, háborítatlan kolóniákban élnek a határvidéken húzódó erdőségekben. Az elfek ezen tanácsosa és képviselete jelen van a Királyi Tanácsban.

A tárnavárosokban élő törpök zavartalanul művelik a hegyek mélyét, elszakadva így a külvilág történéseitől. A királyság felé mithril – váltság néven ismeretes adójukat fizetik, ők nem tarrtoznak más szolgálattal a koronának. Különleges bánásmódban nem részesülnek, s a faj sem tagja a Tanácsnak, ugyanaz a törvény vonatkozik rájuk, akárcsak az emberekre. Útonjáró törpékkel lehet találkozni kovácsként, fuvarosként is, s ők maguk is gyakorta fordulnak meg emberlakta településeken.

Az orkok törzsei ellen számtalan büntetőhadjáratot indított a királyság, több-kevesebb sikerrel visszaszorítva féktelen rombolásuk. A hadjárat céljait azonban nem látszott elérni, így a Korona alkut ajánlott: szállást a határvédelemért cserébe. A törzsek nagy része hajlott az alkura, azonban akadtak kivételek, akik lázadó hordákra bomolva folytatták az ostromot, félelemben tartva a településeket. A kivált orkokra fejvadászat indult, ezzel is csökkentve a számukat és munkát adva az ork vadászoknak. Gyakran emlegetik és félik őket az egyszerű emberek, az erdőket járó őrök és nem utolsó sorban velük riogatják a szülők elcsatangolt gyermeküket.

A nem emberi fajok iránt való félelem olykor azonban üldöztetésbe is torkollhat: a birodalomban feltűnő ismeretlen állatias fajok, ismeretlen népek szülöttei a tudatlanság és ismeretlenség okán veszélynek lehetnek kiéve, fejvadászat indulhat ellenük.

Az alakváltók a birodalom egységesítésének ideje óta előfordulnak kis számban Anwar földjein. Legtöbb esetben a hétköznapi emberek között elvegyülve élnek, de előfordul hogy kisebb közösségeket alkotnak messzebb a nagyobb városoktól és falvaktól.
Vissza az elejére

Gazdaság

Az ország szinte teljességgel önellátó a kedvező éghajlati viszonyainak köszönhetően. Határhegysége ásványkincsekben gazdag, s drágakövekben sem szenved hiányt ezek bányászatát és csiszolását a hegyvidéki törpe klánok végzik, kik a koronának adóznak ezzel.
A dombok vidékén öles tölgyek s kőrisek nőnek, feldolgozásuk sok családnak ad kenyeret, kik favágóként, faúsztatóként, szénégetőként dolgoznak a rengetegek mélyén. Nem egy fűrészmalom használja ki a hegyekből lecsorgó, jeges folyók haragját. Az irtásföldeken hideget jól tűrő árpát és zabot termesztenek, ám ebből a piacra alig jut valamennyi.
Az Öregvíz alföldje mindezzel szemben termékeny terület: búzának és rozsnak termőhelye, rendezett gyümölcsöskertek, szőlőültetvények és legelők nyúlnak el az emberek által megszelídített földeken. A főváros vidékén talaj termékeny, ám a deltavidék áradásai megnehezítik a gazdálkodást a sűrű esőzések miatt. A dombság és az alföld árui azonban akadálytalanul áramlanak a két legmozgalmasabb kereskedelmi úton Anwar piactereire.
A főbb megélhetést a halászat biztosítja: a hideg tenger kínálata bőségesen ellátja a birodalmat apróbb halakkal, kagylókkal, mindenféle ínyenc puhatestűvel; nem ritka a bálnavadászat sem.
Vissza az elejére

Fegyverek

Mivel a világ középköri világ, így a fegyverek is ennek megfelelőek: kardok, bárdok, kalapácsok, dárdák, fejszék, tőrök, fojtóhurok, íjak, íjpuskák, pajzsok, testpáncélok stb. tarkítják a felhozatalt. Nagyon elvétve, ugyanakkor már ismert a lőpor használata, azonban ezen kovás fegyverek használata megbízhatatlan, lassú, és veszélyes.
Vissza az elejére

Pénznemek

Értékrend szerint növekedve:
Réz érme: A legegyszerűbb dolgokért rézzel fizetnek.
Ezüst érme: Száz réz érme ér egy ezüstöt. Egy ezüstből már egy egyszerűbb cipő is megfizethető.
Arany érme: Tíz ezüst érme egy arany. Egy arany már fedezi egy disznó árát is, több arannyal leginkább a tehetősebbek rendelkeznek. (Vagy a tolvajok)

Fizetési tippek: (megközelítőleg)
Napszámos: 40 réz
Paraszt: 17 ezüst
Mesterember: 50 ezüst
Polgárok , katonák: 5-6 arany
Nemesek,tudósok: 330 arany
Nagyobb rangúak mindezeknél többet.
Vissza az elejére