~ Anwarion Szerepjáték ~


A kúria és a környéke

A székváros –és talán az ország- igazi szíve és veleje. A birodalmat mozgató pénz legfőbb forrása és elnyelője a városrész, hol minden pillanatban becsületes és törvénytelen üzletek ezrei köttetnek, a legkülönbözőbb érdekeltségű körök, s egyének közt. Védett öblében az év bármely szakában árbocerdő ringatózik, a dokkok és mólók végeláthatatlan rengetegén folyton színes embertömeg kavarog, kik a kontinens minden szegletéből szerencséjük nyomában érkeztek ide. Ideges kereskedők, mogorva vámtisztek, mocskosszájú rakodók, mosdatlan tengerészek és lapos pillantású haszonlesők a megszokott figurái e helynek, de bízvást állítható, hogy a legkülönb rendű és rangú személyek megfordulnak a nyüzsgő forgatagban.

profile picture Innon Zul
Titulus:
A tavernák réme
Hozzászólások száma:
3
Regisztráció ideje:
2017-08-10 00:00:30


Innon Zul
2018-04-29 22:54
A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Csámcsogva és hangosan vedelve folytatja míg a többiek beszélnek. A bemutatkozásoknál picit lassít de nem áll le akáki akárhogy is pillantgat rá. Mikor az elf befejezi, hangosat koppan a korsója, ingujjával nagyjából megtörli száját, majd piaszagú mondókába kezd.
- Felülem oszt möhetünk lovakka, vagy gyalog, neköm mindegy. Bírom a menetelést napokig. Erdő vagy hegy, neköm oszt mindögy, csak mutassátok az utat, nehogy epusztujjak szomjan a vadonba. - Erre a gondolatra még a hideg is kirázza, ezért ujratölti korsóját és három kortyból eltünteti a tartalmát.
- Szerény szömélyemrű mit is mondhatnék? Há elég sokrétű törp vónék, sok csatában vót má részem, de idáig mindég én ütöttem utojjára. Asszem, de lehet tévedek, két, vagy három évtizete kerűtem a fővárosi alvilág élire, dehát semmi sé tart ugye örökké... - A többiek tekintetei követetik a mozdulatait, ahogy a tömpe ujjak lassan elkezdik kigombolni az igét, majd mikor mellkasát már nem takarja semmi, hegek rengetegjeivel szembesülhetnek. Van akinek ez már nem újdonság talán, de a borzasztó látványt nem igazán állja egy tekintet se.
- Ez itt, ni. - Mutat Innon a szíve feletti rettenetesen hegesen begyógyult részre a mellkasán ami nehezen kivehetően, de mintha egy billog lenne. - Mongyuk úgy hogy ez vót az egyik búcsúajándékom tűlük. - A többi heg története most nem kerül felszínre, de akinek eddig nem volt fogalma róla, mostmár világos. Innon a felszínen egy harcedzett veterán, de a felszín alatt viszont, hogy mi rejlik, az még a többieknek rejtély egyenlőre.
- A mágiábú az olyat szerötöm, ami elű e tok ugrani. Viszont ha a kobakomba akarnak belepiszkáni, akkó fussatok, ugye? - Ekkor Aurórára pillant, aki ha akarja csak bólint, vagy ki is fejtheti milyen élményben volt régebben része. A beszélgetés többi része számára nem érdemel több szót. Tudja, hogy kevés páncélt hozzon, a fegyverei pedig mindig az oldalán lógnak és a vak is láthatja őket. Be fogja szerezni a szükséges holmit az indulás előtti napon, csak egy dolog aggassza. A kevés pia...

 
profile picture Vadtölgyi Alluin
Titulus:
A vizek őrszeme
Hozzászólások száma:
3
Regisztráció ideje:
2018-01-14 18:59:30


Vadtölgyi Alluin
2018-04-24 20:27
A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Ő maga szokásához híven gyümölcslevet kortyolgat és szerény adagokat vesz magához az ételből, miközben zajlik a tanácskozás. Gondolataiba merül, bár figyel a részletekre és amikor ahhoz a részhez érnek, amikor meg kell vitatni bizonyos dolgokat, ő is megszólal.

Én is a lovak mellett szavazok, de valóban óvatosnak kell lennünk, a lovak csapását jóval egyszerűbb lekövetni, mint a mi nyomainkat. Viharfokon túl azonban szerintem se vennénk hasznukat, még ha figyelmeztethének is alkalomadtán

Néz itt Aurorára, majd vissza Isenaarra.

Mivel a terep ott számunkra is veszélyesebb lehet, a lovak csak feltartóztathatnak minket, menekülni nem tudnánk rajtuk és még az is lehet, hogy elpusztulnának

Teszi hozzá a maga gondolatait ehhez a témakörhöz, majd némi szünet után folytatja.

Ami engem illet, a természetben való elboldogulás részét nagyrészt magamra tudom vállalni, meg tudom találni a csapákat és a biztonságos ösvényeket... és még talán azt is, hogy ne sétáljunk körbe-körbe napokon keresztül Teszi hozzá elvigyorodva. Továbbá az íjakhoz is értek, Isenaar jóvoltából van egy számszeríjunk, amivel igencsak messziről le tudunk lőni nagyobb vadakat is és természetesen velem lesz a saját íjam is. Csak az alapvető felszerelésemet viszem magammal, én is úgy vélem, hogy ne legyen nálunk túl sok minden, bár ételből vinnék annyi tartalékot, aminek cipelése még nem okoz fáradságot senkinek

Ennyit szándékozik magáról megosztani, bár a küldetés szemponjtából nincs is más lényeges tudnivaló, fürkészi a többieket, hogy mit szólnak "bemutatkozásához", elvégre nem mindenkit ismer annyira és nem mindenki ismeri őt.

 
profile picture Aurora D'Lange
Titulus:
KALANDVEZETŐ - MESÉLŐ
Hozzászólások száma:
4
Regisztráció ideje:
2016-09-08 17:07:43


Aurora D'Lange
2018-04-23 21:01
A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Szokásához híven szinte nesztelenül érkezik a kalandorokkal már megtelt asztalhoz, hogy helyet foglaljon az egyik szabadon maradt széken, s maga is becsatlakozzon eme kedves kis kupaktanácsba. A jelenlévők mindegyike kap tőle egy mosolyt - van aki nagyobbat is -, ahogy helyet foglal. Senki sem lepődik meg, ahogy a szederboros üveget magához ragadva tölt, s kortyol, míg összeszedi eléggé gondolatait ahhoz, hogy maga is beleszóljon a dolgok folyásába és menetébe, miután mindenki megosztotta saját gondolatainak fonalát a jelenlévőkkel. A férfi által elmesélt történetre mintha apró fintor rándulna szája szélén - érezhetően azóta sem rokonszenvez jobban Isenarral mint azelőtt, de ezt hajlandó félretenni annak érdekében, hogy segíthessen Anabellen, és a többieken.

Én magam értek a lopakodáshoz, az osonáshoz, a tőrhöz és a kémkedéshez, bár gyanítom, hogy ennek most kevésbé vennénk hasznát - szólal meg végül. Azzal viszont egyetértek, hogy a lehető legkevesebb felszerelést vigyük, a többit majd megoldjuk valahogy. A legfontosabb, hogy megtaláljuk ezt a mestert, mielőtt őt is elragadja a halál, és minden esélyünk elveszik - itt lopva a törpre pillant, bár amaz sejthetően így is több üvegnyi szeszt készül magával hurcolni az útra...

Én részemről a lovak bérlésére szavazok, sokat segíthetnek, és ha mi nem lennénk éppen valami fura oknál fogva résen, az állatok azonnal megérzik a közeledő veszélyt, így figyelmeztethetnek minket alkalomadtán.
- azon már meg sem lepődik, hogy minden percben, minden sarkon leselkedhet rájuk ellenség, olyan természetesnek veszi, mint hogy egyszer egy évben van Vörös Hold. Mondandóját befejezvén egy citromos-túrós süteményt ragad magához.



 
profile picture Lord Isenaar
Titulus:
A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma:
14
Regisztráció ideje:
2018-01-06 16:47:19


Lord Isenaar
2018-04-18 23:43
A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Még a szónoklata alatt nyugtázza, hogy Innon is megérkezett, sőt a rettenetes pusztítás sem kerüli el figyelmét az asztalon. Mindezt azonban csak a szája szegletében kiülő mosoly jelzi. Végtére is mikor a törpe megszólal előbb feszült figyelmet összpontosít rá, majd tekintete elkalandozik a hallgatóság többi tagja felé. Nem kerüli el figyelmét Alluin pillantása, és egyből igyekeznek feltörni a mondanivalója további részletei, mert a fiatal elf tekintete azonnal emlékezteti arra hogy miről is kellene még szólnia. De udvariasan végig hallgatja a törpe beszédét, majd elismerőleg bólint feléje. Látván hogy a többiek még haboznak előadni gondolataikat, megtoldja felszólalását, hátha az újabb táptalaja lesz a további diskurzusnak.

Köszönöm törp uram a felszólalását. Magam is igyekeztem a lehető legtöbb dolgot kideríteni Tóbiás mesterről és a lakhelyéről, de inkább csak sorjában mindent. Ugyanis még nem esett szó egy fontos dologról.

Körbenéz, hátha valaki még akarna szólni, de egyedül Anabell tekintete árulja el hogy lesz mondanivalója. Így igyekszik gyorsan letudni a beszédét, mielőtt újból elveszítené a fonalat.

A képességeimet illetően szeretném megosztani a következőket: legfőképp a kardforgatáshoz értek, hisz Lótherin királyt seregében szolgáltam, és vezettem hadait a csatákba számtalanszor. Más fegyverekkel is elég jól bánok, bár az íjak használatában van még mit tanulnom.

Eközben lopva Alluinra kacsint.

A természetben elboldogulok, de nem vagyok túl jó felderítő, sem természetjáró. Viszont sok harcban megfordultam már, sok ellenséggel szemben, és tapasztalatom van számos taktika és stratégia alkalmazásában a harctéren. Bátran mondhatom, hogy közelharcban is ha kell megállom a helyem.

Közben az italozó Innon felé emeli poharát és maga is nagyot kortyol borából.

Komoly hátrányom viszont hogy a mágiához egyáltalán nem értek. Bár a felszerelésem biztosít bizonyos mágikus védelmet számomra, de én magam semmilyen varázslatot nem ismerek…

Mindeközben találkozik tekintetük újfent Anabellel, és ezért elhallgat. Tapintatosan és figyelmesen végighallgatja a nőt, majd felé biccentve, igyekszik minél pontosabb választ adni a kérdéseire.

Nos ami az utazást illeti, én már valójában készen állok, és javarészt csak önökön múlik mikor indulhatunk. Úgy gondolom az elkövetkező két-három nap mindenkinek elegendő lesz felkészülni, így az indulást akkora időzíteném. Fontolóra vettem, hogy az út egy részét lóháton tegyük meg, ezzel legfeljebb egy napot spórolhatnánk meg Viharfokig, azután viszont már a lovaknak nem látjuk hasznát, mert a Folyóközben nehéz terepen kell majd haladnunk. Sok útravalót nem célszerű vinni, mert Viharfoktól gyalogosan, ingoványon, lápon, és sűrű erdőségeken kell majd átkelnünk, mire a Remetevár alá érünk. A környék itt már nagyon elhagyatott és nincs nagyon támpont hogyan juthatunk tovább.


Egy térképet hajtogat szét, mely a Folyóközt ábrázolja, és Viharfoktól a Borfakasztón túli elterülő hegyes erdős részletre mutat.

Ezért legelőbb meg kellene állapodnunk, hogy célszerű-e lovakat bérelni, vagy sem. Viharfokig gyalogosan az út legalább két nap. Kerülnünk kell a forgalmas helyeket, és inkább kisebb utakat kell használni az üldözőink miatt. Az éjszakáinkat pedig a természetben fogjuk tölteni, így őrszemet kell állítanunk minden éjjelre. Ha elfogadnak egy tanácsot, mindenki csak annyi felszerelést hozzon magával amennyit gond nélkül tud maga is cipelni, akár órákon keresztül…

A kijelentéseire apró morajlás fut végig a vendégek között. Érződik, hogy akik még eddig nem szólaltak fel mostanra biztosan megérlelték magukban a gondolataikat. Amint végignéz a kalandorokon, hogy megpróbáljon olvasni gondolataikban, egyszeriben furcsa érzés keríti hatalmába. Villámcsapásként éri a felismerés, mintha már ez egyszer lejátszódott volna. Pontosan itt, ezekkel az emberekkel… Igazi de ja vu keríti hatalmába melynek forrását hiába kutatja emlékei között. Végül elhessegeti a pillanatot és inkább a vendégek felé fordulva várja az elkövetkező felszólalásokat…

 
profile picture Anabell Monnro Field
Titulus:
A vörös bestia
Hozzászólások száma:
11
Regisztráció ideje:
2016-09-08 17:09:17


Anabell Monnro Field
2018-04-18 15:29
A gonosz markában

A megbeszélt időpontban maga is megjelenik a teremben. Könnyed barackszínű ruhája passzentosan kontúrozza világos bőrét, haját gondosan feltűzte kontyba és ezúttal semmilyen fegyver nem látszik nála. Helyét elfoglalja az egyik széken és biztatólag biccent Isenaarnak, szavak nélküli támogatást ad a kezdetekhez és természetesen a körülötte megjelenő és helyet foglaló embereknek is biccent. Aurorának kifejezetten baráti mosolyt küld, de valahol zavarja, hogy tudja, szinte kényszerből jött el a nő, mégpedig miatta. Ő rángatta bele ebbe az egészbe akarata ellenére, hiszen raja keresztül fogta meg őt a Lord. Tölt magának egy kupa bort, ha már minden olyan fegyelmesen elő lett készítve és bekap pár apróbb süteményt is mellé. A szónoklat elkezdődik hát és minden szinte ismerősen cseng a fülében, alig akad valami, amit nem tud, ami mégis újdonság számára azon látványosan nem döbben meg. A pillantás mit felé lövell a férfi a történetének elején találkozik az övével, s bár tudja az övéi… az ő ősei is ebben reszt vettek, az ő sorsa is megpecsételődött már akkoron, abban a pillanatban a tudta nélkül annyira messzinek tűnik számára amennyire lehetséges. Olyanok tetteiért kellene szenvednie hamarosan, ha nem járnak sikerrel, amihez neki, személy szerint nincsen köze. Csak a vére. A vére hozta ezúttal rá a bajt. Ízlelgeti a szavakat borral kísérve és a törpe után ő szólal fel.

Ha jól vettem ki, akkor az úton az estéink rázósabbak lesznek a Téged kereső teremtmények miatt és a nappalaink sem lesznek különbek túlzottan a bérgyilkosok miatt. Bár, ha jól sejtem azzal nehezítjük a királyi gyilkosok esélyeit is, ha mozgásban vagyunk. Ők nem tudnak a fejedbe látni, de jobb hogy ezeket tudjuk. Fel tudunk készülni ezekre is.

Kis szünetet tart és átgondolja, mennyire menjen bele bizonyos érzelmi részletekbe a lelki kötődés kapcsán az egykori kedvesével és ellenségükkel, de úgy dönt, végül nem mártja magát ebbe bele ezúttal. Majd máskor, mikor nem kiséri a beszélgetést ennyi fül.

Az út megtervezése hogy áll? Mikor indulunk?

Áll elő a fontos kérdésekkel és újabbat kortyol a könnyű borból.

  Ha rövid az élet, toldd meg egy ballépéssel!