~ Anwarion Szerepjáték ~


A kúria és a környéke

A székváros –és talán az ország- igazi szíve és veleje. A birodalmat mozgató pénz legfőbb forrása és elnyelője a városrész, hol minden pillanatban becsületes és törvénytelen üzletek ezrei köttetnek, a legkülönbözőbb érdekeltségű körök, s egyének közt. Védett öblében az év bármely szakában árbocerdő ringatózik, a dokkok és mólók végeláthatatlan rengetegén folyton színes embertömeg kavarog, kik a kontinens minden szegletéből szerencséjük nyomában érkeztek ide. Ideges kereskedők, mogorva vámtisztek, mocskosszájú rakodók, mosdatlan tengerészek és lapos pillantású haszonlesők a megszokott figurái e helynek, de bízvást állítható, hogy a legkülönb rendű és rangú személyek megfordulnak a nyüzsgő forgatagban.

profile picture Lord Isenaar
Titulus:
A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma:
8
Regisztráció ideje:
2018-01-06 16:47:19


Lord Isenaar
2018-04-18 23:43
A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Még a szónoklata alatt nyugtázza, hogy Innon is megérkezett, sőt a rettenetes pusztítás sem kerüli el figyelmét az asztalon. Mindezt azonban csak a szája szegletében kiülő mosoly jelzi. Végtére is mikor a törpe megszólal előbb feszült figyelmet összpontosít rá, majd tekintete elkalandozik a hallgatóság többi tagja felé. Nem kerüli el figyelmét Alluin pillantása, és egyből igyekeznek feltörni a mondanivalója további részletei, mert a fiatal elf tekintete azonnal emlékezteti arra hogy miről is kellene még szólnia. De udvariasan végig hallgatja a törpe beszédét, majd elismerőleg bólint feléje. Látván hogy a többiek még haboznak előadni gondolataikat, megtoldja felszólalását, hátha az újabb táptalaja lesz a további diskurzusnak.

Köszönöm törp uram a felszólalását. Magam is igyekeztem a lehető legtöbb dolgot kideríteni Tóbiás mesterről és a lakhelyéről, de inkább csak sorjában mindent. Ugyanis még nem esett szó egy fontos dologról.

Körbenéz, hátha valaki még akarna szólni, de egyedül Anabell tekintete árulja el hogy lesz mondanivalója. Így igyekszik gyorsan letudni a beszédét, mielőtt újból elveszítené a fonalat.

A képességeimet illetően szeretném megosztani a következőket: legfőképp a kardforgatáshoz értek, hisz Lótherin királyt seregében szolgáltam, és vezettem hadait a csatákba számtalanszor. Más fegyverekkel is elég jól bánok, bár az íjak használatában van még mit tanulnom.

Eközben lopva Alluinra kacsint.

A természetben elboldogulok, de nem vagyok túl jó felderítő, sem természetjáró. Viszont sok harcban megfordultam már, sok ellenséggel szemben, és tapasztalatom van számos taktika és stratégia alkalmazásában a harctéren. Bátran mondhatom, hogy közelharcban is ha kell megállom a helyem.

Közben az italozó Innon felé emeli poharát és maga is nagyot kortyol borából.

Komoly hátrányom viszont hogy a mágiához egyáltalán nem értek. Bár a felszerelésem biztosít bizonyos mágikus védelmet számomra, de én magam semmilyen varázslatot nem ismerek…

Mindeközben találkozik tekintetük újfent Anabellel, és ezért elhallgat. Tapintatosan és figyelmesen végighallgatja a nőt, majd felé biccentve, igyekszik minél pontosabb választ adni a kérdéseire.

Nos ami az utazást illeti, én már valójában készen állok, és javarészt csak önökön múlik mikor indulhatunk. Úgy gondolom az elkövetkező két-három nap mindenkinek elegendő lesz felkészülni, így az indulást akkora időzíteném. Fontolóra vettem, hogy az út egy részét lóháton tegyük meg, ezzel legfeljebb egy napot spórolhatnánk meg Viharfokig, azután viszont már a lovaknak nem látjuk hasznát, mert a Folyóközben nehéz terepen kell majd haladnunk. Sok útravalót nem célszerű vinni, mert Viharfoktól gyalogosan, ingoványon, lápon, és sűrű erdőségeken kell majd átkelnünk, mire a Remetevár alá érünk. A környék itt már nagyon elhagyatott és nincs nagyon támpont hogyan juthatunk tovább.


Egy térképet hajtogat szét, mely a Folyóközt ábrázolja, és Viharfoktól a Borfakasztón túli elterülő hegyes erdős részletre mutat.

Ezért legelőbb meg kellene állapodnunk, hogy célszerű-e lovakat bérelni, vagy sem. Viharfokig gyalogosan az út legalább két nap. Kerülnünk kell a forgalmas helyeket, és inkább kisebb utakat kell használni az üldözőink miatt. Az éjszakáinkat pedig a természetben fogjuk tölteni, így őrszemet kell állítanunk minden éjjelre. Ha elfogadnak egy tanácsot, mindenki csak annyi felszerelést hozzon magával amennyit gond nélkül tud maga is cipelni, akár órákon keresztül…

A kijelentéseire apró morajlás fut végig a vendégek között. Érződik, hogy akik még eddig nem szólaltak fel mostanra biztosan megérlelték magukban a gondolataikat. Amint végignéz a kalandorokon, hogy megpróbáljon olvasni gondolataikban, egyszeriben furcsa érzés keríti hatalmába. Villámcsapásként éri a felismerés, mintha már ez egyszer lejátszódott volna. Pontosan itt, ezekkel az emberekkel… Igazi de ja vu keríti hatalmába melynek forrását hiába kutatja emlékei között. Végül elhessegeti a pillanatot és inkább a vendégek felé fordulva várja az elkövetkező felszólalásokat…
profile picture Anabell Monnro Field
Titulus:
Vörös bestia
Hozzászólások száma:
7
Regisztráció ideje:
2016-09-08 17:09:17


Anabell Monnro Field
2018-04-18 15:29
A gonosz markában

A megbeszélt időpontban maga is megjelenik a teremben. Könnyed barackszínű ruhája passzentosan kontúrozza világos bőrét, haját gondosan feltűzte kontyba és ezúttal semmilyen fegyver nem látszik nála. Helyét elfoglalja az egyik széken és biztatólag biccent Isenaarnak, szavak nélküli támogatást ad a kezdetekhez és természetesen a körülötte megjelenő és helyet foglaló embereknek is biccent. Aurorának kifejezetten baráti mosolyt küld, de valahol zavarja, hogy tudja, szinte kényszerből jött el a nő, mégpedig miatta. Ő rángatta bele ebbe az egészbe akarata ellenére, hiszen raja keresztül fogta meg őt a Lord. Tölt magának egy kupa bort, ha már minden olyan fegyelmesen elő lett készítve és bekap pár apróbb süteményt is mellé. A szónoklat elkezdődik hát és minden szinte ismerősen cseng a fülében, alig akad valami, amit nem tud, ami mégis újdonság számára azon látványosan nem döbben meg. A pillantás mit felé lövell a férfi a történetének elején találkozik az övével, s bár tudja az övéi… az ő ősei is ebben reszt vettek, az ő sorsa is megpecsételődött már akkoron, abban a pillanatban a tudta nélkül annyira messzinek tűnik számára amennyire lehetséges. Olyanok tetteiért kellene szenvednie hamarosan, ha nem járnak sikerrel, amihez neki, személy szerint nincsen köze. Csak a vére. A vére hozta ezúttal rá a bajt. Ízlelgeti a szavakat borral kísérve és a törpe után ő szólal fel.

Ha jól vettem ki, akkor az úton az estéink rázósabbak lesznek a Téged kereső teremtmények miatt és a nappalaink sem lesznek különbek túlzottan a bérgyilkosok miatt. Bár, ha jól sejtem azzal nehezítjük a királyi gyilkosok esélyeit is, ha mozgásban vagyunk. Ők nem tudnak a fejedbe látni, de jobb hogy ezeket tudjuk. Fel tudunk készülni ezekre is.

Kis szünetet tart és átgondolja, mennyire menjen bele bizonyos érzelmi részletekbe a lelki kötődés kapcsán az egykori kedvesével és ellenségükkel, de úgy dönt, végül nem mártja magát ebbe bele ezúttal. Majd máskor, mikor nem kiséri a beszélgetést ennyi fül.

Az út megtervezése hogy áll? Mikor indulunk?

Áll elő a fontos kérdésekkel és újabbat kortyol a könnyű borból.
profile picture Innon Zul
Titulus:
A tavernák réme
Hozzászólások száma:
1
Regisztráció ideje:
2017-08-10 00:00:30


Innon Zul
2018-04-12 13:00
A gonosz markában

A pince felől ismét a mostmár jellegzetes hangok hallatszódnak. Kezében bádogkorsót fogva lép a terembe, ahol elsőre azt hiszi eltévedt. A terített asztal láttán széles vigyorral néz szét, majd biztos ami biztos alapon, kerít sört és még pár fajta italt. Végül leül az asztalhoz és amíg tart a hosszú litánia, a finomság rémisztő sebességgel kezd fogyni.

Mikor a Lord kifogy a szóból, leszopogatja ujjait majd beletörli kezeit az asztalterítőbe és belekezd.
- Én a minap gondótam kiderítök ezt mög azt arrú a Tóbijásrú. Elővettöm jó pár ismerőst, de senkise hallott rúla. Végű találtam egy fickót. Régebben felderítő vót, jól ismerte a vidéköt. Sajnos nem igazán akart meséni, mer nem igazán vót már olyan állapotba. - Itt egy egyszerű jelzéssel mutatja Innon, hogy a fickó megőrült. Majd folytatja. - A királyokrú mög bosszúrú semmit se tudok, de maga a hölyre fe tudunk készűni valamelyöst. -
Azzal foggal kibont egy üveget és retteneteset húz belőle. A szaga alapján valami jóféle szesz lehet, van is még pár az asztalon, bár Innon előtt már sok üres palack és tányér hever szerteszét. Még mintha szólni akarna, de végül csak iszik és eszik tovább, figyelve a beszélgetés további menetét.
profile picture Vadtölgyi Alluin
Titulus:
A vizek őrszeme
Hozzászólások száma:
1
Regisztráció ideje:
2018-01-14 18:59:30


Vadtölgyi Alluin
2018-04-10 20:56
A gonosz markában

*Úgy gondolja, hogy ebből a történetből talán ő ismerheti a legtöbbet, elvégre a Lorddal személyesen is beszéltek erről és részleteibe menően megvitatták, ott már feltette a maga kérdéseit, így most leginkább a többieket fürkészi

Ha Isenaar megszólalása után végignéz rajtuk, Alluintól kap egy bólintást egy halvány mosollyal, mintegy cinkosságukat jelezve, hogy az elmondottakkal ő már nagyrészt tisztában volt. Az teendőkkel és az utazással kapcsolatban lesznek kérdései, azonban egyelőre udvariasan vár a többiekre*
profile picture Lord Isenaar
Titulus:
A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma:
8
Regisztráció ideje:
2018-01-06 16:47:19


Lord Isenaar
2018-04-10 20:22
A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása: Utolsó tanácskozás
[Kúria közös terme]

Isenaar jó házigazda lévén már terített asztalokkal, borospoharakkal, és az asztalokon lévő apró csemegékkel és frissítőkkel várta az érkező kalandorokat. Úgy gondolta fontos pillanat ez. Nem csak azért mert számban most van itt mindenki együtt aki mellette áll ebben a küldetésben, és most találkozhatnak egymással, hanem azért is mert már innentől kezdve visszafele forog az óra mutatója. És egyben talán egy fontos emlék is ez a pillanat melyet oly sokszor felidézhetnek majd.

Lassan megteltek az asztalok melletti székek, és mindenki megérkezett akire csak számított. Szinte mindenkinek a szemében ugyanaz a kérdés tükröződött, kíváncsiság enyhe távolságtartással, és feszült figyelem. Ez alól talán csak Innon a kivétel aki nem is biztos hogy a mondanivaló miatt érkezett, hanem mert megérezte a mindenféle friss ételek csalogató illatát.

Felállt hát az asztaltól és poharát melyben rubinvörös ital csillogott a magasba emelte:

Szeretettel köszöntök hát mindenkit ez alkalomból mikor is hivatottak vagyunk közösen megtárgyalni az elkövetkező utunk részleteit. Előre bocsátanám a helyzetemnek az ismertetését s majdan térnénk rá a szükséges dolgok megtételére. Mindenkinek az észrevételét szívesen veszem, bátran vágjanak csak a szavamba bármikor.

Poharát letéve, kis szünettel de lendületesen kezdett bele monológjába.

A küldetésünk jelenlegi célja az hogy bizonyos Tóbiás mester előkerítsük, aki elrejtőzve él távol az emberek lakta vidékektől. Szükség van az ő személyére, mert bizonyosan olyan tudás van a birtokában mellyel már egyenesen haladhatunk előre a cél felé. Vajmi keveset tudunk róla, de a jövendölés melynek részleteit pontról pontra ez idáig követtem, nem hagy kétséget hogy csak általa juthatunk tovább. Hogy hová és mely cél felé?

Erre a kérdésre egy fontos kitérőt tennék csak: Nekem örökségemmé vált egy küzdelem befejezése melyet réges-régen kezdtek eleink. Ez a csata nagyjából nyolc emberöltővel ezelőtt játszódott le az Angyalok és a Gonosz seregei között, melyben elődöm Isenhart is segítő kezet adott az angyalok seregeinek. Akadnak itt köztünk akiknek van hasonló érintettsége ebben a történelmi hadjáratban ..

S azzal lopva Anabellre néz úgy hogy más ezt ne vegye észre. Nem akarja a nőt kellemetlen helyzetbe hozni, rábízza a döntést hogy megosztja-e a többiekkel a titkát vagy sem.

Nos ahogy mondtam nekem személyes háborúm ez. Azért is mert a gonosz ármánykodásával az életem minden pillanatát teleszőtte, és saját gyengéimet kihasználva semmizett ki mindenemből. Ezt tette mégpedig úgy hogy családomat, földemet, múltamat elveszítsem, és becsületemet sárba tiporva mindörökké semmirekellő gazember legyek Lótherin kirány, és az emberek szemében.
Nem személyes bosszúja azonban ez a sötétségnek, mert nem egyetlen ember ellehetetlenítése és eltakarítása a célja, és hiszem hogy mindenki sorra kerülhet aki érintett volt Avalon leigázásának megfékezésében.
Mindenkit az érzékeny oldalán támad meg a gonosz, engem néhai kedvesem bosszúja által talált meg Radawenik. Őt bízta meg a gonosz azzal a feladattal hogy kutassa fel és büntesse meg néhai ellenségeit, és azok leszármazottait. Felruházta erővel és hatalommal mely nőttön nő, ezt magam is tapasztaltam már. Feltételezhetjük hogy a halállal sem nyerhetünk előlük egérutat…


Kis szünetet tart és kortyol a borból.

Jelenlegi utunk célja egyelőre csak annyi: megtalálni az Ősöm által viselt mágikus fegyverzet darabjait. Isenhart fegyverei felruházhatnak olyan erővel és képességekkel hogy szembe tudjak szállni Radawenikkel és az általa támasztott, és megszállt seregekkel. De ehhez segítség kell. Akik itt megjelentek és bátorságukról tanulságot adtak, csupán erre az útra váltottak jegyet. Egyelőre. És ha kétely,vagy a vállalkozás feladásának gondolata járna esetleg bárki fejében, akkor ez alkalmas pillanat a visszalépésre is. Nem tekintheti senki megfutamodásnak azt, úgy gondolom.

Itt kis szünetet tart és elgondolkozik vajon folytassa-e a gondolatmenetet, de látván a kíváncsi tekinteteket végül is tovább lendült ezen.

Két nehezítő körülménnyel is szembe kell nézni. Az egyik Lótherin király haragja, ugyanis Ő azt feltételezi én raboltam el a lányát és öltem meg, és ezért bérgyilkosokat küld utánam időről időre. Valójában a király lánya is Radawenik fogja és helye ismeretlen éppúgy mint az hogy él-e még..
A másik az a tény, hogy Daemelia, egykori kedvesem ki bosszút kívánt állni rajtam már örökre Radawenik fogja és az marionett bábuként használja ellenem. Hogy hogyan? Úgy hogy lelkének egy darabkáját egy átokkal hozzám kötötte így érzéseinek, gondolatainak foszlányait érezhetem. És általa érzem Radawenik közelségét erejét is. Ugyanakkor Radawenik is érzi a lelkem rezdüléseit, s bár befolyása alá nem tud vonni de gyengíteni tud, és ismeri szándékaimat, gondolataim fonalát, és bizonyosan közelségemet is. Ez lehet a magyarázata hogy a teremtményei minduntalan megtaláltak eddig. Ezek rendre a sötétség beálltával eredtek nyomomba és számtalan alkalommal küzdöttem meg velük. De ezek csak előfutárai voltak a várható seregeknek úgy hiszem..


Azzal hirtelen úgy érzi olyan sok mindent mondott el hogy egyszeriben üresség támadt belül. De látván a kalandorok fészkelődését a székeken már tudja hogy nem neki kell folytatnia a beszédet immáron.

Látom hogy kérdések és észrevételek gyülekeznek, ezért most mindenki nyugodt szívvel tegye meg észrevételeit, javaslatait, kérdéseit. Utána rátérhetünk a konkrét teendőkre és az utazás kezdetének részleteire is…Igyekszem megválaszolni mindenre amire csak tudok.

Azzal a nagyot kortyol a borból, és reményteljesen várva a többiek megszólalására elhallgat.....