~ Anwarion Szerepjáték ~


A kúria és a környéke

A székváros –és talán az ország- igazi szíve és veleje. A birodalmat mozgató pénz legfőbb forrása és elnyelője a városrész, hol minden pillanatban becsületes és törvénytelen üzletek ezrei köttetnek, a legkülönbözőbb érdekeltségű körök, s egyének közt. Védett öblében az év bármely szakában árbocerdő ringatózik, a dokkok és mólók végeláthatatlan rengetegén folyton színes embertömeg kavarog, kik a kontinens minden szegletéből szerencséjük nyomában érkeztek ide. Ideges kereskedők, mogorva vámtisztek, mocskosszájú rakodók, mosdatlan tengerészek és lapos pillantású haszonlesők a megszokott figurái e helynek, de bízvást állítható, hogy a legkülönb rendű és rangú személyek megfordulnak a nyüzsgő forgatagban.

profile picture Lord Isenaar
Titulus:
A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma:
11
Regisztráció ideje:
2018-01-06 16:47:19


Lord Isenaar
2018-05-22 23:28
A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

A reggel már ébren találja Isenaart sőt inkább hajnal van még amikor talpig felöltözve leballag a közös terembe, kezében a méretes hátizsákjával. A hajnal első sugarai elűzik a szürkeséget, és lassan mindenfelé szétáradnak a napnak első sugarai. Szélesre tárja az ablakot és szeme egy porfellegre tekint a távolban ami egyre közeledni látszik. A kupájába frissen facsart gyümölcslevet tölt és egy ideig szugerálja a felleget egy darabig, és amint kiürül a kupa a fegyvereivel és cókmókjával leballag a Kúria elé. Most már szabad szemmel is felismerhető ami a felleget kavarja a távolban.
Komótos menetben közeleg egy lovakból álló csorda élén egy vézna alakkal aki arcát széles kendőbe bugyolálta. Furcsa helyenként tépett és igénytelen ruhát viselve vezeti a lovakat kötőféken. Amint a Kúria elé ér meglazítja az arcát takaró vastag kendőt így láthatóvá válik az arca is. Egy fiatal erősen pattanásos ifjú az aki még nemigen tölthette be a huszadik életévét sem. Látva a termetes lovagot hangos 'héééjjjj' utasítással megállítja a menetet, meghajol előtte és igyekszik a bemutatkozással. A lord szemében enyhe türelmetlenség és várakozás tükröződik.

- Usiel uram küldött önhöz, az Özvegykönny révésze. Annyit hagyott meg csak nekem hogy ezt az öt paripát adjam át önnek huszonöt arany fejében. -

Kicsit félve mondja ki ezt az összeget, egyrészt mert ennyi pénzt még sosem látott egyben, másrészt pedig, mert erre Isenaar összevonja a szemöldökét erősen és kerülve a bemutatkozást egyből a lovakhoz siet, azokat egyesével közelről szemügyre venni. A nemtetszésének hamarosan kifejezését is adja, és mérgelődik is egy sort helyben:

-Nem emlékszem hogy ebben állapodtam volna meg az urával barátom. Hát miféle kehes gebéket küldött ide az az átkozott révész mi? Ezeket még megsütni is kár volna oly éltes és köszvényes mind! Nézze csak fiam, foga is alig van nekik, amaz meg lehet hogy vak is tán..

- s azzal az egyik szürkére mutat. Talán túloz a lord, igaz nem telivérek ezek, sokkal inkább igavonó hátaslovak. Bosszúsan kikeres huszonöt aranyat a pénzeszsákjából és a legény markába csapja:

- Itt van a fizetség fogjad és vidd el az uradnak. De mondd meg neki, ha egy is elpusztul, vagy megbetegszik mielőtt célunkat elérhetnénk Viharfoknál, teszek egy kis kerülőt és meglátogatom az otthonában hogy elbeszélgessünk a becsületes üzlet szabályairól.

A szeme önkéntelenül villan és kardjára siklik tekintete. A fiú lesütött szemmel áll még egy pillanatig előtte majd zavartan meghajol és felkecmereg a saját hátasára. A lord kihúzza magát és igyekszik kissé barátságosabb arcot magára ölteni, hisz nem a fiúval van gondja. A loval nyerítése és a hangoskodás minden bizonnyal előcsalogatja a kalandra merészkedőket is, és Isenaar hiába elterelni gondolatai bizony a rosszkedve megmarad. Így szótlanul ugrik a lova nyergébe, bátorítólag megpaskolja a nyakát és végignéz a közben összesereglett kalandorokon. Olybá tűnik mindenki készen áll már az útra, hát megfordítja a paripáját és komótos menetben útnak is indul Viharfok felé.
A legegyszerűbbnek tűnik a kelet felé vezető úton eljutni egészen az Özvegykönny mellet futó töltésig és onnan dél felé fordulva haladni tovább. Talán még a tó előtt akad egy parasztház vagy fogadó ahol majd megpihenhetnek, és talán ételt is kapnak. Jó lenne tehát elérni odáig mielőtt az éj leszáll, és vészterhes teremtményei meglátogathatnák a halandók világát....
profile picture Lord Isenaar
Titulus:
A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma:
11
Regisztráció ideje:
2018-01-06 16:47:19


Lord Isenaar
2018-05-17 21:08
A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Az utolsó szavai hallatára, amikor is megköszöni egyenként mindenkinek a részvételt, és nyugodalmas éjszakát kíván mindenkinek, lassan elszélednek a vendégei. Csak a törp után pillantanak főleg a hölgyek aggódva, aki billegő és bizonytalan járással vesz irányt a pincelejáró felé. Isenaar nem aggódik miatta túlságosan, de összenéz egy pillanatra Alluinnal mintegy feljegyezve elméjébe a tanulságot: jó lesz óvatosan bánni az itókával az út alatt is...

A távozók után eltakarítja a csekély ételmaradékot és elmossa a használt poharakat, tányérokat. Ebben is van valami szertartásos: a korábbi ütközetek előtti utolsó vacsorák emléke rémlik fel előtte. Sokan ott és akkor ettek és ünnepeltek utoljára együtt a többiekkel..

Megtanulta minden pillanatnak meg kell adni ami neki jár. Sokszor jelentéktelen dolgok kapnak később fontos szerepet. ~ An'h nem mondott semmit. És Anabell tekintetében is láttam valamit. Talán neki is vannak titkai, sőt...biztosan vannak titkai mint itt mindenkinek~

Ahogy végez a mosogatással gondosan visszatesz mindent a helyére. Fent a szobájában is ugyanígy tesz: előkészíti a méretes hátizsákját az útra, és a fegyvereit is. Minden mást úgy rendez, mintha soha nem járt volna itt. Csak az ágya mellett álló asztalkán hagy egy üzenetnek szánt levélkét Mircellának címezve. Gondolataiban már hallja a lovak dübörgését ahogyan a révész inasa behajtja a Kúria elé a csordát. Pedig a valóságban még csendes odakünn minden, sötét éjszaka van, csak az éjjeli bogarak neszezése és a békák kuruttyolása töri meg a csöndet. Közeleg a reggel és egyre közelebb lopózik a kalandorokhoz, hogy új utat vágjon életük medrébe, átrajzolja álmaik pasztell árnyalatát, és tenyerükön holnaptól másként íveljen akár az életvonal is...
profile picture Anabell Monnro Field
Titulus:
Vörös bestia
Hozzászólások száma:
9
Regisztráció ideje:
2016-09-08 17:09:17


Anabell Monnro Field
2018-05-06 19:55
A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Röviden közbevág mielőtt újra lecsaphatna Isenaar a lehetőségre hogy szóljon, nem árt tudni mire számíthatnak tőle is útitársai.

Csatlakoznék fegyver fronton Rorához: a tőrökhöz jól értek. Ezen felül a lopás a specialitásom, lopódzás és bizonyos szinten a nyomolvasáshoz is értek, de az utóbbit nem emelném ki erősségemnek. Másfelől, lehetőség szerint erős idegzetű lovakkal vegyük hátunkra az út megteendő részét, közelemben valamiért kissé…idegesek lesznek.

Isenaarra pillant a szavai alatt vigyorogva s másoknak feltűnhet, hogy ez bizonyára valami olyan, aminek okát a vezetőjük ismerhet. Újabbat kortyol borából és az érkező válaszokat emészti, és gondolatai hamar elkalandoznak arra , mit el kell intéznie indulás előtt. Elkalandozik tekintete is az asztal egy foltját tűzve ki akaratlanul is céljának csak a tósztra figyel fel és vonja el tekintetét a foltról. Szemei ütköznek a bíztató szavakra a Lordéval s megismeri szemeiben a tiltást. A kemény tekintetre csak pislant egyet és szemei vont választ adnak: megértette.

A gyanú már rég felütötte fejét, hogy jobb nem szólnia egy szót sem arról minek tudatában van. Nem, erre nincsen szükség, hiszen mindent elrontana vele. Ezúttal, mindenki érdekében meg kell őriznie a titkot, addig míg el nem jön ideje, hogy felfedje azt. Idővel…
profile picture Lord Isenaar
Titulus:
A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma:
11
Regisztráció ideje:
2018-01-06 16:47:19


Lord Isenaar
2018-04-30 21:10
A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Türelmesen és figyelmesen hallgatja a vendégei beszédét, közben mindkét kezével az asztalon lévő térképre támaszkodva feszülten figyeli a többiek arcvonásait. Alluin szavaira aprót bólint a fejével, Auróra szavainak hatására enyhe csodálkozás tükröződik szemében. Amikor a törpe sebei láthatóvá válnak Ő már nem borzad el, hiszen volt alkalma megcsodálni az egyedi skalp gyűjteményét. A szavak hatására azonban elégedett, és elismerő pillantást vet a harcedzett figurára. Tekintetének üzenete talán csak annyi: ilyen harcosokra számít igazán, hogy eme képességekre hamarosan égető szükség lesz, és bizony lehet mindenki gazdagabb lesz egy két karcolással hamarosan. Gondolatban elképzeli Aurora arcát ahogyan enyhe púderrel próbálja eltüntetni az előző napi friss hegek okozta változásokat. Erre a képzetre kaján mosoly fut végig arcán, melynek eltüntetésével küzd egy pillanatig.. De mivel közben Innon is befejezte a mondókáját, és az asztalra tekintve nyugtázza, hogy a teríték is erősen megfogyatkozott, nem is beszélve az innivalóról, feltápászkodik az asztalról és újból megszólal:

Nagyon köszönöm mindenkinek a gondolatébresztő hozzászólásokat, és bemutatkozásokat. Engedelmükkel én már előre gondolva az eshetőségre gondoskodtam arról, hogy az Özvegykönny révésze által lovakat tudjunk bérelni, amelyeket azután Viharfoknál ott hagyhatunk. Ezzel amint mondtam csupán egy nappal rövidítjük meg az utunkat. Utána pedig Alluin barátom útmutatására vagyunk bízva, hogy milyen gyorsan érjük el a titokzatos élő erődöt….- kacsint az elfre- Ami engem illet, én a lovamat Koncost nem hozom magammal. Hiszen Ő az egyetlen örökösöm – tárja szét a karjait mosolyogva – bár most pillanatnyilag gyámság alatt van. A révész megteszi hogy a lovakat az inasával idehozatja a Kúriába így akár holnapután indulhatunk. Lovakkal vagy azok nélkül kinek hogy tetszik..

Nos részemről, amennyiben már senki nem kíván szólni
– tekintetével An’h tekintetét keresi, aki még mindeddig csöndben várakozott, pedig Isenaar ugyancsak kíváncsi a nő véleményére, akár több okból is…- elégedetten nyugtázom hogy megbeszéltünk pár fontos dolgot, így mindenki felkészülhet a hátralévő két napban az indulásra.

Pár pillanatig vár még,hátha An’h mégis megnyilatkozik, főleg azért mert Isenaar titkon reméli hogy a nő természetfeletti képességeire fény derülhet, amire most szintén komoly igény mutatkozhat majd…Közben bort tölt a poharába, és a többiek felé felemelve poharát, diszkréten meghajol.
Az önök tiszteletére és egészségére ürítem poharamat! Kérem, tegyenek hasonlóan és igyunk a küldetésünk sikeres teljesítésére, és arra hogy mindnyájan épségben visszatérünk!
Eközben tekintete Anabell pillantásába ütközik, aki valamiért különösen farkasszemet néz vele, és mintha egy pillanatra ingatná is a fejét ezekre a szavakra…
profile picture Innon Zul
Titulus:
A tavernák réme
Hozzászólások száma:
3
Regisztráció ideje:
2017-08-10 00:00:30


Innon Zul
2018-04-29 22:54
A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Csámcsogva és hangosan vedelve folytatja míg a többiek beszélnek. A bemutatkozásoknál picit lassít de nem áll le akáki akárhogy is pillantgat rá. Mikor az elf befejezi, hangosat koppan a korsója, ingujjával nagyjából megtörli száját, majd piaszagú mondókába kezd.
- Felülem oszt möhetünk lovakka, vagy gyalog, neköm mindegy. Bírom a menetelést napokig. Erdő vagy hegy, neköm oszt mindögy, csak mutassátok az utat, nehogy epusztujjak szomjan a vadonba. - Erre a gondolatra még a hideg is kirázza, ezért ujratölti korsóját és három kortyból eltünteti a tartalmát.
- Szerény szömélyemrű mit is mondhatnék? Há elég sokrétű törp vónék, sok csatában vót má részem, de idáig mindég én ütöttem utojjára. Asszem, de lehet tévedek, két, vagy három évtizete kerűtem a fővárosi alvilág élire, dehát semmi sé tart ugye örökké... - A többiek tekintetei követetik a mozdulatait, ahogy a tömpe ujjak lassan elkezdik kigombolni az igét, majd mikor mellkasát már nem takarja semmi, hegek rengetegjeivel szembesülhetnek. Van akinek ez már nem újdonság talán, de a borzasztó látványt nem igazán állja egy tekintet se.
- Ez itt, ni. - Mutat Innon a szíve feletti rettenetesen hegesen begyógyult részre a mellkasán ami nehezen kivehetően, de mintha egy billog lenne. - Mongyuk úgy hogy ez vót az egyik búcsúajándékom tűlük. - A többi heg története most nem kerül felszínre, de akinek eddig nem volt fogalma róla, mostmár világos. Innon a felszínen egy harcedzett veterán, de a felszín alatt viszont, hogy mi rejlik, az még a többieknek rejtély egyenlőre.
- A mágiábú az olyat szerötöm, ami elű e tok ugrani. Viszont ha a kobakomba akarnak belepiszkáni, akkó fussatok, ugye? - Ekkor Aurórára pillant, aki ha akarja csak bólint, vagy ki is fejtheti milyen élményben volt régebben része. A beszélgetés többi része számára nem érdemel több szót. Tudja, hogy kevés páncélt hozzon, a fegyverei pedig mindig az oldalán lógnak és a vak is láthatja őket. Be fogja szerezni a szükséges holmit az indulás előtti napon, csak egy dolog aggassza. A kevés pia...