~ Anwarion Szerepjáték ~



A kúria / kastély


A játék maga egy romos, rég lerombolt és elhagyatott apró erődben játszódik, illetve annak a környékén. A vár régebben hat külső kőtoronnyal is bírt, mára ebből csak az északi és a déli maradt meg, egymással szemben, ám az északinak a tetőszerkezete igencsak hiányos, míg a délinek még viszonylag ép az állapota. A várkapu teljesen beomlott és szabad a ki-be járás. Az erőd közepén áll a főbástya, ahová ostrom idején a nemes menekült – ez a négyszögletű bástya sokkal vastagabb, és magasabb is mint a többi torony.

A főtorony mellett egy hatalmas udvarház áll, amelynek a magassága majdnem eléri a külső tornyokét, ezzel is demonstrálva, hogy több száz vendégnek tud szállást nyújtani.Érdekes módon mind a főbástya, mind az udvarház teljesen ép, sértetlen. Azon utazók akik jártasak a mágia használatában, érezhetik, ezt a két belső épületet körüllengi egy olyan bűbáj, ami minden nap megújítja ezt a két építményt, tehát akármilyen kár is keletkezzen bennünk, az a következő napfelkelte után eltűnik.

Azonban ez a mágia annyira ősi és oly' érthetetlen, hogy még egyetlen nagyhatalmú varázshasználónak sem sikerült soha lecsapolnia energiájából s valószínűleg soha senkinek nem is fog sikerülni.

Az erődön belül található még egy rozoga, fából összetákolt cselédlakás pár férőhellyel (melynek nagy része már elkorhadt) egy istálló, illetve pár kisebb műhely ahol valamikor kovácsok, ötvösök, tímárok dolgozhattak.

Az udvarház szélessége és hossza van akkora, hogy a szobákon kívül egy nagy fürdőt, egy mély pincét és egy konyhát is elbújtasson a belsejében, amelyhez hatalmas kamra tartozik. A szobák az emeleten sorakoznak, mindben van valami fűtőalkalmatosság, ha hidegebbre fordulna az idő. Méretük eléggé változatos, viszont külön fürdővel egyik sem rendelkezik. A kamra akkora, hogy ha tele lenne az úri lak, akkor is egy évre elengedő élelmiszert tudna tárolni. A pincére ugyanez igaz, van külön vájás a különféle szeszesitaloknak, illetve van egy külön terem is egy hatalmas egyenes faasztallal a lenti lakomákhoz, összejövetelekhez. Természetesen egy ilyen helyhez hatalmas konyha dukál, amiben sok kukta tudna sürögni forogni, már ha lenne személyzet a konyhában. A lak személyzettel nem rendelkezik, önkiszolgálás van érvényben.

A kúria főbejárata egy hatalmas közös helységre nyílik, ahol megannyi asztal, szék, fotel, más bútorok, kandallók várják a kalandorokat. A vidékre átlátszó, egyszerű ablakokon keresztül nyílik kilátás, némelyiken még függöny is van. A falakon zászlók lógnak, itt-ott egy-egy festmény is feltűnik, illetve a hűvösebb sarkokat, az északi részt szőnyegek fedik a meleg benntartásának érdekében. A mennyezetet tartóoszlopok és gerendázat tartja. Az esti belső megvilágításért egy hatalmas mágikus csillár felel, amin elvarázsolt gömbök helyezkednek el, illetve a folyosókon fáklyák mutatják az utat, a szobákban pedig a gyertyák, és ahol van a kandalló segít eligazodni. A kúriát nyugatról a bástya határolja, keletről viszont verandát toldottak az épülethez, melyet a lakók kihasználhatnak jó időben.

A vártól nem messze, nyugatra található egy egykoron biztosan szép kert: most már csak csonka szobrok és összeomlott szökőkút segítenek elképzelni, milyen lehetett fénykorában. A virágok helyét vadhajtások és gaz vette át.

Északi irányban jó negyed óra sétára hajdanán egy körbekerített gyümölcsös és veteményes is volt, de mostanra a fák elhaltak, a veteményest pedig feldúlták.

Keletre nem is olyan messze van egy erdő, benne tisztásokkal, és különféle gyönyörű teremtményekkel. Ugyanakkor az erdő cseppet sem veszélytelen, éjszaka még a legtapasztaltabb erdőjárók is nagy óvatossággal merészkednek csak be.

Délre út található, mely a közeli városba visz, ami ugyancsak apró, azonban zajlik a kereskedelem és az élet. Aki dél felé veszi az irányt, de nem a városba tart, az biztosan a közeli tengerpartra igyekszik. Régebben halászok éltek itt, ma már csak 1-2 lepusztult kunyhó jelzi hűlt helyüket. Viszont a dokk sértetlen maradt, így bár nagyobb hajók nem, de egy kisebb bárka vagy csónak kényelmesen kiköthet.