Vadtölgyi Alluin
(A vizek őrszeme)
Nem: Férfi
Faj: erdei elf
Azonosító: #227

Kinézet:

Alluin a vadtölgyi vérrokonságból származó erdei elf. Származását már csak kinézete miatt sem tagadhatná le egy pillanatra sem. Ezüstös, egyenes szálú haja nem fedi el hegyes fülét, ibolyaszínű szeme szinte világít alapvetően szomorkás arcából. Egyedüli feltűnő ismertetőjegye a jobb szeme alatti anyajegy, egyébként az elfektől megszokott hibátlan arca van. Kevéssel nőtt az átlagember felé, ami az elfeknél igazából átlagos magasságnak számít, azonban fajához képest még fiatal, nőhet még magasabbra. Zöldesbarna színű ruhái tetőtől talpig fedik és habár levelekkel van díszítve, amik egyaránt szolgálnak arra, hogy elrejtsék őt környezetében, mozgásában nem korlátozzák és teljesen hangtalanul képes mozogni bennük. Hátán hordja tegezét a nyilaival és elengedhetetlen fegyverét, az íját, mely hasonlóan levelekkel díszített.

Jellem:

Van benne valami, olyan aura lengi körül, ami általában megfogja a körülötte lévőket, kíváncsivá teszi, azonban alaphangulata általában mindig szomorkás, mosolya keserédes. Azt kívánják, bárcsak elmesélné történetét, de ugyanúgy tartanak is tőle. Habár nem túl barátkozó típus, bárkivel szóba elegyedik, már elég ideje hagyta el népét, hogy ne idegenkedjen.

Előtörténet:

Alluint őrszemnek szánták a vadtölgyi vérrokonság élére, aminek megfelelően tanították és nevelték. Azonban sajnos ez nem tarthatott túlzottan sokáig, ugyanis a fiatal Alluin fejét elcsavarta egy vízi szellem. Míg szülei mit sem sejtettek, lévén, hogy fiuk kiképzésének tulajdonították az egyre gyakoribb hosszabb eltűnéseit, ő közben Niuval, a szellemmel találkozott. Niu azonban csak játszadozott vele, mígnem teljesen belehabarodott, egyre messzebbre csábította őt, míg végül örökre eltűnt a vízben. Alluin szülei felháborodása és tiltakozása ellenére hagyta ott a vérrokonságot, hogy a Bodzás folyón keresztül kövesse kedvesét, akit megtalálni remélt. Azóta követi a vizeket, a folyókat és patakokat, hol csónakon, hol mellette bandukolva, hogy elveszettnek hitt párját keresse. Így jutott el az Öregvíz folyón és a Gengir-tavon keresztül az Özvegykönnyre, ahol végül a Székvárosba jutott, hol azt tanácsolták neki, hogy a Kúriában kérdezzen körül, arrafelé gyakran megfordulnak mindenféle lények, mindenféle tudással.

Egyéb információk:

Kiképzésének és fajának köszönhetően rendelkezik némi harctudással, de kiképzése túl hamar ért véget. A lopakodást megtanulta és képes teljesen nesztelenül mozogni, azonban elhagyva az erdőt a teljesen nyílt terepen ennek nem vette sok hasznát. Tudománya az íjak terén nem elenyésző, képes halálpontosan lőni, azonban nem tanulta meg ősei tudományát, aminek köszönhetően képes lenne akár másodpercenként vagy egyszerre több nyíllal lőni. Megtanulta azonban a dobó hurokcsapda készítését, amit álmából felverve is tudna, mindig magánál tart egy párat, ha szüksége lenne rá, használatát is kellően elsajátította.