Lianwe
(A hajnal vándora)
Nem:
Faj: elf
Azonosító: #211

Kinézet:

Magassága úgy 170 centi körülire tehető, ehhez vékony, arányos alkat társul, nem kifejezetten izmos, de edzett leány. Bőre világos árnyalatú, hiába tölt sok időt a szabadban, laza kontyba fogott hosszú, ezüst-szőke tincsei alól hegyes fülek kandikálnak elő származása egyértelmű jeleiként. Habár lágy vonásai kortalannak hatnak, mégis érezhető, hogy az elfek között még fiatalnak számít, noha egy évszázadot már bőségesen maga mögött tudhat. Álla kissé hegyesedő, szép ívű ajka barack színű, apró orra fölött türkiz zöld, mandulavágású szempár ül. Ruházata egyszerű darabokból áll, zöld tunika, barna nadrág, majdnem térdig érő, kopottas csizma, hűvös időben egy barna bőrkabát is melegítő, nyakában viszont télen-nyáron látni egy sötét-bronz árnyalatú, finom kelméből készült kendőt. Derekán az övön egy kard függ, illetve azon függ istennője szimbóluma is, a kelő nap korongja. Egyéb holmijait hátizsákjában tartja.

Jellem:

Halk szavú, türelmes, mosolygós lány, ugyanakkor a szelídnek mondható természet mögött egy nagyon is határozott jellem lakozik. Egyesek szerint már néha kifejezetten a makacsság határát súrolja. Sok mindent látott már, de még sok mindent meg kell tapasztalnia, ez látszik is jellemén, viselkedésén.

Előtörténet:

Nyugodt életet tudhat maga mögött, a tragédiák kerülték. Amióta az eszét tudja, mindig is felnézett a Hajnal úrnőjére, így hát nem érte családját nagy meglepetésként, hogy Ishal templomához szegődött, hogy az istenasszony szolgálatába álljon. Papnővé avatását követően néhány évig még a főtemplomban maradt szolgálni és tanulni, majd elhagyta otthonát és szülőföldjét, hogy a világot járva tanuljon, tapasztaljon, és segítsen, ahol arra szükség van.

Egyéb információk:

Ishal, a Hajnal úrnőjének papjaként gyógyító, védő, és a fényhez köthető varázslatokat használ. Ugyan megtanították bánni a karddal, hogy megvédhesse magát, vagy másokat, harctudása nem ér fel igazi harcoséval, aki csak a fegyverforgatás kitanulására fordította idejét. A mágikus mellett a hagyományos gyógyításhoz is ért, és jól ismeri a különféle növényeket is. Hátasa egy fiatal griff, afféle búcsúajándék volt utazásai megkönnyítésére, a jószág az Eronn névre hallgat. Harcra teljesen alkalmatlan az állat, hiszen nem arra nevelték, gazdája pedig nem is küldené csatába maga helyett, pusztán hátasállatként, és útitársként szolgál.