Yannael Ilverith
(A Smaragd Vándor)
Nem: Férfi
Faj: Fél-elf
Azonosító: #209

Kinézet:

Középmagas, szikár termetű férfi. Nem különösebben kigyúrt, de utazásai, kalandjai során megedződött, atletikus, futó alkata van. Határozottan jóképű, szülei két fajának az előnyösebb tulajdonságait örökölte. Félhosszú, barna haját általában egy egyszerű lófarokba szokta összefogni. Öltözéke gyakran változik, de általánosságban szereti az egyszerű, strapabíró, de minőségi ruhákat. Általában sötét színekbe szokott öltözni, barna, fekete, esetenként kék vagy sötétebb zöld dolgokat hord. Lábbelije mindig valamilyen strapabíró csizma, és szinte mindig van rajta vagy egy csuklyás köpeny, vagy egy hosszú, vastag, magas gallérú kabát. Gyakori útitársa valamilyen válltáska, amiben az általános dolgait szokta hordani. Gyakran látható nála varázsbotja, ami valamilyen furcsa fekete fémből készült, mégis úgy néz ki, mintha egy göcsörtös fadarab lenne, tetején egy elég szemrevaló, furcsa, torz szögekben metszett smaragddal.

Jellem:

Életét és jellemét kalandvágya, tudásszomja és az ismeretlen helyek felderítésének szeretete határozza meg. Mindig pozitív, szeret új embereket és helyeket megismerni, de utazásai során szépen lassan azért megtanulta, hogy mikor kell visszafognia magát. Utazásairól szívesen mesél bárkinek, és hozzá van szokva ahhoz, hogy hülyének vagy hazugnak nézzék.

Előtörténet:

Yannael nem Annwarionban, de még csak nem is ezen a világon született, noha az igazság az, hogy ő maga sem tudja, hogy honnan jött. Egy elf varázsló talált rá a csecsemőre, amikor egy hatalmas mágikus anomáliát ment el kivizsgálni nem messze a lakhelyétől. Az anomália egy kapu volt, ami csupán pár percig állt fenn. A kapun át csupán három dolog érkezett: egy kosár, valamilyen ismeretlen, fának tetsző fémből, Yannael maga, és egy furcsa, méretes smaragd ékkő. A mágus feljegyzett mindent, amit a helyszínről és az eseményről meg tudott állapítani, és utána azzal a lendülettel értesítette a rendjét a meglehetősen szokatlan eseményről. Innentől kezdve a csecsemőt és a vele érkezett tárgyakat hosszas vizsgálatoknak vetették alá. Ugyan néhány dolgot sikerült kideríteniük, de sok érdemlegesre nem jutottak. A fiúról kiderült, hogy gyakorlatilag semmiben nem különbözik az átlagos fél-elfektől, csak annyiban, hogy, a különleges fekete fémmel egyetemben, jobban rá van hangolódva a mágikus energiákra a szokottnál. Az anyagról, amiből később Yannael botja lett, még annyit tudtak meg, hogy bizonyos eljárásokkal könnyen formázható az alakja, de egyébként egy nagyon strapabíró fém. A smaragd már különlegesebb volt: csak avatatlan szemnek tűnt egyszerű ékkőnek. Valójában a szerkezete (mind a fizikai mind a mágikus) folyamatosan változik, annak fényében, hogy hol van a tárgy. Mindemellett, ugyan a kő maga nem egy kapu, de lényegesen megkönnyíti a síkok közti kapuk nyitását, ha rajta keresztül vezetik át a varázslatot. A rend vezetői a smaragdod eltette további kivizsgálásra, azonban a fémet és a gyermeket - akikre vajmi kevés szükségük volt - egész egyszerűen lepasszolták annak a személynek, aki nem volt jelen a gyűlésükön: Fennwa'il magiszternek, aki teljesen véletlenül a tanács legújabb, legfiatalabb, és nem mellesleg egyetlen női tagja volt. A magiszter ugyan nem értékelte túlzottan a helyzetet, de tisztességesen végezte a feladatát. Yannael boldogan, gondok nélkül, és sokáig eredetéről mit sem tudva cseperedett fel. Fennwa'il csak akkor mesélte el a fiúnak, hogy honnan és miként került hozzá, amikor komolyabban elkezdte mágiára tanítani, és szomorúan csóválta csak a fejét, amikor az, szokásához híven, kérdésekkel kezdte el bombázni a pontos történtekről. A kapun át történő érkezés előttről - gyakorlatilag Yannael származásáról, valódi szüleiről - semmit sem tudott mondani. Mestere legnagyobb meglepetésére, ez nem keserítette el a tanítványát, aki ezek után azt tűzte ki céljának, hogy megtalálja a világot, ahonnan érkezett. A fél-elf elképesztő tehetséget mutatott a mágia iránt, és sorban érte el, majd lépte túl mestere, majd a rend többi vezetője által kitűzött elvárásokat. Magiszterré avatásának napján Fennwa'il, a tanács jó néhány tagjának ellenzésére, átadta a fiúnak apró, de annál értékesebb örökségét: a fémet, amiből a kosár volt, amelyben érkezett, és a smaragdot, ami feltehetően épségben áthozta ebbe a világba. Azóta nagyjából egy egész évszázad telt el. Yannael eleinte ezt a világot járta be - Annwarion földjén elég gyakran megfordult, de sosem időzött sokáig -, majd tekintetét más szférákra fordította. Azóta rengeteg világot látogatott már meg, és olyan dolgokat látott, amilyenekhez foghatóhoz csak keveseknek lehet szerencséje. Az utazásai során felnőtt már, megtapasztalta az élet árnyoldalát csakúgy mint a gyönyöreit, azonban szülőhelyét sosem találta meg. Ugyan célja ma már inkább az ismeretlen felfedezése, valahol mélyen még mindig reménykedik, hogy egyszer rábukkan valódi otthonára. A kúriába egész egyszerűen egy véletlen folyamán keveredett: épp egy rosszul sikerült kaland után menekült, és, mivel ideje nem nagyon volt belőni a pontos célállomást, a szerencsére bízta magát. A sors majd eldönti, hogy jól járt-e...

Egyéb információk:

Mágiája alapvetően a tér és a síkok manipulálására, a kézzel foghatóbb és az ezoterikusabb távolságok áthidalására fókuszál. Teleportálás, kapuk létrehozása, síkok közti utazás. Másokat is képes magával vinni, azonban ez egy, jó esetben kettő, személyt jelent. Nagyobb, stabilabb átjárók létrehozása komoly előkészületeket igényel, általában drága és bonyolult fókuszokkal. Varázsbotja az ilyesféle mágiákhoz ad komoly segítséget. A fém, amiből készült csak általánosan jól vezeti a mágiát, ezért megkönnyíti egy kicsit a varázslást, azonban a smaragd segíti Yannaelt a világok közti biztonságos utazásban, lényegesen megkönnyítve azt. A mágia egyéb területein nem túlzottan jártas, de sok dologban elboldogul, ha van ideje rá. Ismer egyszerűbb, gyengébb védő és ártó varázslatokat, az elementális mágia alapjait, és tűrhetően konyít a rúnamágiához, bár ő maga ritkán folyamodik hozzá, inkább csak kiegészítésként az egyéb dolgokhoz. Mivel harci mágiákban nem túlzottan jártas, hatalmát nem igazán szereti ilyesmire pazarolni, és utazásai gyakran vitték veszélyes helyekre, megtanulta megvédeni magát a konvencionálisabb módokon is. Ugyan egy hivatásos katonával vagy zsoldossal szemben nem sokáig tudná magát tartani, de egy-két átlagos útonállóval, rosszarcú kocsmai fickóval el tud bánni, akár pengével a kezében, akár a két öklével.