Vulfia Fenrisdottir
(A kék vadrózsa)
Nem:
Faj: Vérfarkas
Azonosító: #199

Kinézet:

Ember: Olyan 165 cm magas hölgy, fehér bőrrel, fekete hajjal némi vörös beütéssel és rikító szemekkel megáldva. Fehér bőrét vöröslő ajkai törik meg. Ha hozzá értő nézi, láthatja mosolyakor kicsit nagyobb szemfogait. Szemei akár az éjjeli lidérclángok, titokzatosak, rémisztőek. Alkata atletikusnak mondható. Mozgása kecses akár a farkasoké. Nőies idomai nem feltűnően domborúak, de nem is laposak. Bal fülében három apró karika ékeskedik, nyakában holdmedált hord, amiben egy pentagramot véstek. Ez jelképezi a bestia és ember közti összhangot. Világos szürke inget, fekete nadrágot, barna övvel és barna csizmát visel. Könnyed, egyszerű és nem akadályozza a gyors támadásokban. Övén hordja szablyáját. Vérfarkas: Fekete bundával megáldott kecses nőstény, akinek a feje búbja és a talaj közt megközelítőleg három méter a különbség. Marjánál egy nagyobb fehér folt nyúlik el. Ékszerei ebben az alakjában is látszódnak. Ilyen alakban jobban szereti agyarait és karmait használni.

Jellem:

Először távolság tartó mindenkivel, de amint kicsit közelebb kerülnek hozzá egy kedves és segítőkész hölggyel találja szemben magát az illető. Családját, barátait és csapatát védelmezi, amíg tudja. Ha kihozzák a sodrából, hamar eljár a keze. Ellenségeivel nemtörődöm, amíg nem törnek az életére. Ha viszont ez megtörténik, az illető hamar holtan találja magát a földön fekve.

Előtörténet:

Istenszéke melletti hegység lábánál született egy hat gyerekes család hatodik leányaként. Mivel ő született legkésőbb, ő került fel a hegyekbe nagyapjához. Az idős férfi örült neki, mivel nem kellet már egyedül lennie. Amint kellőképp megnövekedett és megerősödött, már segített neki. Esténként sokat daloltak együtt és a férfi megtanította lanton is játszani. A sok dal mellett sok kalandot és harcot is elmesélt. Ha nem volt sok dolguk fel-le járkáltatta az unokáját a hegyen, hogy erősebb legyen. Sok mindenben emlékeztette feleségére, akiről a nevét is kapta. Tízen pár esztendős korában nagyapjával fakardokkal gyakoroltak. Vulfia mindvégig játéknak hitte. Egy apró baleset miatt, felébredt benne nagyanyja öröksége, ugyanis druida volt. Leszakadt egy ösvény és azon sétált. Egy hatalmas kék rózsára érkezett, amit ijedelmében idézett. Ezt nagyapja végignézte, és akkor elmesélt mindent kis unokájának. Ő maga démon-és szörnyvadász volt, még fiatal korában, nagyanyja pedig egy druida, aki mellé szegődött. Tőle örökölte a természet mágiát. Három évre egy druida mellé küldte, hogy eltanuljon mindent, amit csak lehet. Utána már együtt jártak némi fizetségért megszabadítani a farmokra rárontó szörnyeket megölni vagy elüldözni. Egy ilyen alkalommal változott meg az életük. Három fős ork csapat támadt egy tanyára, amit védtek. Kettőt sikeresen megöltek, a harmadikkal meggyűlt a bajuk. Sikerült megölni, de sok súlyos sebet kapott. A sérüléseket túlélte, de felszólalt benne egy őse hívó szava, ugyanis nem egy vérfarkas akad a családfában. A nagyapai ágból lassan száz éve nem változott át senki. A sok tanulásnak hála, megtanulta megfékezni vérmes énjét, de a telihold rá is hatással van. Még viszonylag sokáig volt az öreg harcostársa, de miután visszavonult, ő folytatja, amit közösen elkezdtek.

Egyéb információk:

Természetmágia minden formáját ismeri és közepes szinten alkalmazni is tudja. Képes bárhonnan, bármikor kék rózsákat idézni és maga is rózsabokorrá válni. A rózsa mérge halálos, de a szervezete erre nem reagál, ahogy a legtöbb méregre sem. Jól bánik a kardokkal és ökleivel. Fő fegyvere egy egykezes szablya, amit ő kovácsolt ezüst ötvözetből, a rajta lévő rózsa mintákat nagyapja véste rá. Fok éle viszonylag hosszan elnyúlik. Jól játszik lanton és szépen énekel, bár nem gyakori így látni.