Allegra Siobhan
(Szertelen szirén)
Nem:
Faj: Ember
Azonosító: #195

Kinézet:

Hosszú, mélyvörös lobonca épp olyan zabolázatlanul hullik vállaira, mint a feléd vetülő, szemérmetlenül és lustán téged méregető tekintete. Zavarba jöttél? Ő biztos nem. A magassága átlagos, termete pedig arányosan formás. Ruhaként mindig mást visel, amihez kedve szottyan: egyszer mélyzöldbe, másszor feketébe öltözik, egyszer fűző, másszor bő ing, ám fegyvert mintha sosem látnál nála.

Jellem:

~ Hülye vagy ha élsz bele a vakvilágba, de nem élvezed! ~ Ha finom úri társaságot keresel, nem Allegra lesz az első, akire gondolni fogsz. Ami a szívén, az a száján, s finomkodásnak ugyan híján van: ha szerinte ostobán cselekedsz és a saját vesztedbe rohansz, ő ugyan nem fog óvni tőle, s léleksimogatásért is inkább a szomszédba menj, mint hozzá. Őt bizony senki véleménye nem érdekli - főleg nem ha saját magáról van szó -, őt mindig is a saját feje húzta más irányba. Saját fogalma van a jóról és rosszról egyaránt: minden a saját viszonyításod kérdése. Ha manipulálni akarod vagy más ellen fordítanád, ugyan sok szerencsét fog kívánni hozzá neked. Nem érdekli a puha illem, azt teszi, amihez éppen kedve szottyan - hiszen ezért élünk, nem? Nem tétovázik a döntései előtt, csak megteszi őket, ám ha olyasmire akarod kényszeríteni, amihez épp kedv híján van, bizony magadra vess. Kocsisokat és kocsmárosokat megszégyenítő repertoárja van a különféle trágár káromkodásokból, s az élet semelyik élvezetét nem veti meg: legyen szó akár kockáról, italról, táncról, zenéről, férfiakról...vagy nőkről. Viselkedése az egyszeri ember számára sokszor megbotránkoztató, sőt egyenesen polgárpukkasztó, erkölcstelen...hiszen számára nem létezik holnap, számára csak a most létezik. Ugyan kit izgat, hogy mi lesz holnap? " Micsoda egy lehetetlen perszóna ez! Sose fogja ezt senki megszelídíteni, olyan, mint egy betörhetetlen szilaj vadló..."

Előtörténet:

~ Egyszer élsz, használd ki!~ Akár ez is lehetne a mottója, olyan gyakran hangzik ez szájából a mondat. Amióta az eszét tudja, mindig is ő volt a "lázadó, a különc, a kibírhatatlan nagypofájú" hedonista életszemlélete miatt. Sokan még azon is csodálkoznak, hogy egyáltalán életben van még... "Semmirekellő vagy, nem viszed majd sokra, az utcasarkon fogsz megrohadni a saját mocskodban, te hálátlan szukafattya!" Őt ez nem izgatta, ő soha nem akart valaki lenni: ő mindig is saját maga akart maradni. Tizenévesen elszökött a családi ház melegéből, hogy aztán a saját útját járja: kocsmáról bordélyra, városból városra, talpa nyomán fakadt öröm, bánat, kéj, összetört férfiszív, remény, hazugság, gyilkosság. Sehol sem maradt sokáig, s nem arról volt szó, hogy nem lenne maradása, vagy ne marasztalták volna: ő maga nem akart maradni. Nyughatatlan természete egyre csak húzta magával, így esett, hogy volt ő már minden, csak akasztott ember nem: pultos a helyi tavernában, örömlány a bordélyban, kitartott, megcsalatott, zsoldos, kém, gyilkos, a hajóskapitány szeretője, tolvajbanda tagja...megannyi a sok-sok titulus közül, amit az évek alatt felszedett. Most sem látszik megszelídülni, vagy megállapodni: épp ellenkezőleg. A legújabb úticélja egy bizonyos kúria, ami nemhogy roskadozni látszik, de újraépíti magát, s ingyen koszt-kvartély vár odabent... Hülye vagy, ki ne akarná ezt a saját szemével látni?

Egyéb információk:

A jobbegyenesét és az ágyékon rúgását tökélyre fejlesztette, de ha szükséges, egy üres söröskorsóval vagy szeszes üveggel is feltalálja magát. Jó a közelharcban, jól bánik a tőrrel, késsel, íjjal, bírja az italt, s ha figyelmetlen vagy, kellemetlen mód lába kél a dolgaidnak. Különös módon vonzódik a többi Kúrialakó sajátságos módon nevezéséhez, így bárki akivel összefut, bezsebelhet egy becenevet tőle.