Bjelun
(Az arató)
Nem: Férfi
Faj:
Azonosító: #191

Kinézet:

Majd két méter magas aggastyán akinek ugyan már megereszkedtek az izmai, de legény és férfi korában sem lehetett sok ember aki birokra tudott kelni vele. Cserzett csizma, nadrág felül bő ing mindezen bokáig érő fekete viharkabát mi inkább hat már tépett kámzsának és fekete helyett szinte szürkének a megkopottságtól. Kezében embermagas kasza ami nélkül sosem mutatkozik. Ritkás fehér haja hátrasimítva hatalmas harcsabajszai pedig mellkasáig lógnak. Arcára ezernyi ránc rajzol térképet. Szemei szürkéskékek és metszők. Értelemről és éberségről tanúskodnak. Nehéz is hosszan állni a pillantását.

Jellem:

Agy teljes élet bölcsessége, tapasztalata, öröme és keserűsége van mögötte. Mindenki akivel felnőtt rég halott már így az ember egész másképp tekint maga is halálra. Szinte várja, régi de mostoha barátként tekint rá. Nehéz kihozni a sodrából, a hirtelenekre is általában nyugodtan reagál. Mementója egy letűnt időnek, de tudja jól a fiataloké a jövő.

Előtörténet:

Bjelun legényként a királyi hadsereg zsoldjában kezdte pályafutását. Tucatnyi háború és több száz csata van mögötte. A kor előrehaladtával már nem voltak oylan gyorsak a reflexei mint kellettek volna, kockázatos egy újabb háború. Azonban egész életében harcolt és gyilkolt... milyen munka való az ilyennek. Persze a korona nem feledkezik meg az övéiről... egy jó hóhérra mindig szükség van. Ezer fejet vágott le hatalmas bárdjával majd egy pappal tisztító ritúst végeztetett a bakón és szent földbe temette a fegyvert, hogy a sok lélek ne szálljon rá. Ekkor már túl volt hetvenen. A lelke kérgesre edződött a temérdek halál mellett. Végül a székvárost maga mögött hagyta feleségével és gyermekeivel vidékre költözött. Tisztes jussából vett egy földet és egy tanyát ahol gazdálkodott maga művelte a földet. A család azonban szép lassan kihalt mellőle. Először az asszony majd a gyerekek. Nem voltak szerencsések. Egyikükkel vaddisznó a másikkal haramia végzett. Bjelun egyedül maradt pénze is megfogyott végül arató munkásnak állt a tanyavilágban és úgy megszerette kaszáját mit tökéletesen forgat fegyverként is, hogy szinte nem is lehet anélkül látni. Sokszor volt a tanyavilág parasztjainak, napszámosainak védelmére és az elmúlt húsz évbe már meséket szőttek róla hogy a kámzsás kaszás eljön a gyilkosokért, s hogy Bjelun maga A Halál. Ő nem foglalkozott ezekkel a szájról szájra terjedő regékkel, bár néhol szórakoztatta. Az biztos, hogy a rossz gyerekeket vele rémisztgetik. Az orkok azonban elérték az ő tanyáját is. Otthona védelmében egy teljes portyázó csapatot (12 ork) ölt meg, de azok felgyújtották az otthonát, állatait leölték így nincs már maradása. Munkát már nem nagyon találna, újabb házat nincs ereje építeni így úgy döntött végnapjaira beköltözik a Kúriába úgy is annyi naplopó él ott. Egy ledolgozott életért csak megérdemel ő is egy szobát.

Egyéb információk:

Bjelun már 103 éves, s bár arcán megszámlálhatatlan a ránc nap cserzett bőre erős teste ellenáll a halál kísértésének. Magában néha azon morfondírozik, hogy annyit ölt, hogy kiváltotta magát a Pokolból és nem kell ő már a vén kaszásnak. Tény hogy még mindig erős mint a bika. Tapasztalata a leghíresebb kalandozóknál is több, de gyorsasága már nem olyan mint egy húsz vagy harminc évesé. A rengeteg háborúskodás és harc jóvoltából egy székláb, de még egy korsó is halálos fegyver lehet a kezében. Életereje úgy látszik nem csappan, de valójában semmi különleges képessége nincs.