Zhenaath Myon
(A Holdfény leánya)
Nem:
Faj: Ember-szellemlény keverék
Azonosító: #188

Kinézet:

Myon magassága úgy 170 cm-re tehető. Alkata arányosnak mondható, se nem vékony, se nem telt, se feltűnően domborodó, se nem lapos, azonban kifejezetten edzett, sőt nyugodtan mondható izmosnak is. Fiatal még, az biztos, hogy a húszas éveiben jár, azt viszont már nehezebb megmondani, hogy az elején, közepén vagy végén. Bőre enyhén kreolos, még télen is megőrzi a megszokotthoz képest kicsit sötétebb árnyalatát. Hosszú, dús, egyenesszálú hajzuhataga sötétbarna, a kedvétől és a napi programtól függően kiengedve, felkötve, vagy laza kontyszerűségbe fogva hordja. Arca ovális, kicsit talán kerekded is, ajka telt, orra nagyobbacska, sűrű pillájú szemei sötétkék, szinte fekete íriszeket kereteznek. Egyedi ismertetőjele az arcán viselt festés: a szemkörnyék magasságában egy mélyvörös sáv, fölötte a homlokán egy, alatta az orra két oldalán pedig egy-egy fehér vonással. Öltözéke praktikus és kényelmes, sötét színű darabokból áll, egy ujjas, egy nadrág övvel, és egy pár csizma, ezzel meg is van a viselete. Fegyvere egy hosszúkard, amit a hátára szíjazva tart. Bár a markolata fekete bőrrel van körbetekerve, és a penge is határozottan sötétebbnek mondható, egy teljesen közönséges acélkardról van szó.

Jellem:

Néha ugyan hallgatag tud lenni, de túlzás lenne szófukarnak titulálni. Nyersnek már annál inkább, nem szokása köntörfalazni. Érdekes módon egyesek teljesen hideg, rideg személynek tartják, mások inkább haragosnak, indulatosnak, attól függően, a lány melyik arcát ismerték meg. Hajlamos hamar pengét rántani, vagy öklével odacsapni, azonban nem egy agyatlan verőember. Csak sokszor úgy látja, a fizikai erő bevetése gyorsabb és hatékonyabb. Aki viszont elég időt tölt el vele, és hajlandó a nem éppen kedves felszín alá nézni, megállapíthatja, hogy igenis sok érzelemmel bír Myon, egyszerűen csak nem hagyja őket megmutatkozni, vasmarokkal tartja az uralma alatt azokat.

Előtörténet:

Myon egy Saiwa nevű szigeten látta meg a napvilágot. A sziget mérete maga terjedelmes, emberek azonban csak a déli szegletében telepedtek le, egy nagyobb várost és többi kisebb falvat alapítva. Hogy miért? A szigetet átjárja valamiféle misztikus erő, lakói elsősorban ezért is szellemlények - ahogy a helyiek nevezik őket. Lehet tudományos értekezést folytatni róla, hogy ezek esetleg valamilyen erő, vagy hatalom megtestesülései, a hely erejétől megváltozott lények, nimfák és banyák, no meg az praktikáik eredményei, a lényegen azonban nem változtat - a különös lakók, ha nem is mutatkoznak meg az erdeik, hegyeik határain túl, nagyon is léteznek. Ereina, Myon édesanyja egy dalnok volt. Semmilyen különleges hatalommal nem bírt, hacsak nem kreativitását, kristálytiszta hangját, vagy párját ritkító vívótudományát annak nem lehet mondani. Bár elsősorban a városban lakott, gyakran látogatott el a falvak fogadóiba is egy-egy fellépésre, hogy azt követően a hold és csillagok fényében fürdő érintetlen tájban gyönyörködjön. Ám egy alkalommal a dalnok eltűnt, senki sem látta, hová ment, vagy ki, mi ragadta el. Napok, hetek teltek el, mire ismét felbukkant, csodával határos módon haja szála sem görbült. Viszont maga sem tudta megmondani, mi is történt vele, mintha az eltűnése idejét kitörölték volna az elméjéből. Hamarosan azonban egy másik problémával kellett szembenéznie: állapotos volt. A sok kétely és probléma ellenére végül mégis megszülte a gyermeket, így jött világra Myon. Az éneklést és a művészetek hidegen hagyták a kislányt, azonban annál lelkesebben tanulta anyjától, hogyan forgassa a kardot maga vagy mások védelmében. Többek között tőle tanult a sziget legendáiról, vagy épp más földek országairól, illetve hogyan viselkedjen, hogyan és miért uralkodjon magán. Kétes származása azonban rányomta a bélyegét már a gyermekévekre is. Barátja alig akadt, azok szülei is rossz szemmel néztek rá. Távolságtartás, gyanakvás, és nem egyszer szélsőséges viselkedésbe ütközött a város, vagy a falvak lakóival. Anyját azonban egy betegség idejekorán elragadta tőle, ő pedig egyedül maradt. Befogadni senki nem akarta, Myon viszont volt már annyira idős, de legalábbis talpraesett, hogy egymaga boldoguljon. Alig egy évvel később már búcsút intett a szigetnek, és egy kereskedőhajó fedélzetén elhajózott. A kontinensen a szerencse egy időre neki kedvezett, hiszen egy karavánt kísérve új mentorra lelt. Egy középkorú zsoldos vette maga mellé a fiatal kardforgatót, aki egy harcoslányt már felnevelt, ám egy a karavánt ért rajtaütés során elragadta tőle a Halál. Talán Myon emlékeztette őt az elvesztett gyermekre, vagy csak megesett rajta a szíve, de tanította és nevelte a kölyköt, ő pedig kaphatott egy kis kóstolót abból, milyen is lehet egy apa. Évekig a zsoldossal mellett maradt, mígnem őt is elhívta a túlvilág. Azóta egyedül járja a világot, útja pedig most az anwar földekre vezette.

Egyéb információk:

Ahogy az a történet alapján sejthető, Myon ereiben szellemvér is csörgedezik. Ennek semmilyen külső jele nincs, igazából biológiailag is csak abban mutatkozik meg, hogy valamivel lassabban öregszik. A több évszázados kort azért nem fogja megélni, de odébb van még a nyugdíjazása. Apjától inkább képességeket örökölt, ám ezekről nem tud, illetve csak kapiskálni kezdi. Fogékony lenne a vízmágiára, ezt már sejti, hiszen már rájött, képes hatással lenni a vízre. Ez jelenleg abban merül ki, hogy kis mennyiségű folyadékot képes mozgatni, illetve buborékokat tud formálni, vásári trükknek kiválóan elmegy. Illetve érzi, hogy a víz, tiszta-e avagy sem. Csakis a víz esetén működik, és azt már nem tudja, mi a baja. Ugyanúgy lehet benne mind szörp, mind poshadtság vagy méreg, ezt már nem érzi, csak tudja, hogy valami van benne. Amiről azonban nem tud, hogy hatalmas befolyása van az asztrális dolgokra. Pontosabban lenne, ha valaki tanítaná. Így azonban csak véletlenszerűen, és véletlenül kavar érzelmi kalamajkákat (például a szélsőséges viselkedési formák, amiket tapasztalt). Ez abban merül ki, hogy hiába nem mutatja ki valós érzelmeit, ha azok erősen munkálkodnak benne, hajlamosak hatást gyakorolni a környezetében lévőkre, vagy akár teljesen át is ragadnak rájuk. De arra is volt már példa, hogy a környezetében lévő személyek saját érzelmeit fokozta, vagy nyomta el különböző mértékben. (Játéktechnikailag ha valaki szeretné ezt kijátszani, az efféle véletlen hatások kijátszása rájuk van bízva. Dührohomaot akarsz kijátszani, de nincs rá IC ok, vagy szeretnéd, ha mindent túl derűsen látna a depressziós karaktered? Itt a soha vissza nem térő alkalom.)