~ Anwarion Szerepjáték ~

Scilla Axis Galleidoluna
Nem:
Faj: Keverék
Azonosító: #239

Üzenet küldése

Kinézet:

A túlzottan széles karimájú kalap alól ezüstösen ragyogó acélszürke szempár pillant fel érdeklődő tekintettel. Holdsápadt arcát éjsötét haja keretezi. Orra egyenesen pimasz, ajkai viszont kellemesen teltek. Elfedve enyhén hegyes füleit tincsei simán, szinte hullámtalanul omlanak a vállaira és a pirkadat színeiben fénylenek, ha rájuk süt a nap. Alkata inkább vékony, mint izmos. Középmagas teremtés minden kihívóságot nélkülözve. Öltözéke egyszerű, de vándoréletéhez képest tiszta. Ruhája hosszú, fekete anyagú, keskeny és magas gallérral, valamint könyéktájban végződő, elegánsan visszatűrt ujjakkal. Ehhez övet, magas szárú puha csizmát, csuklyás köpenyt, kesztyűket, egy vékony anyagú kendőt és hatalmas kalapját szokta felvenni. Ékszereket nem hord, csak egy tarisznyát, benne a legszükségesebbekkel.

Jellem:

Nyugodt, állhatatos, ugyanakkor szerény lélek. Tetteit saját boldogulása, tudásának gyarapítása és mások megsegítése vezérli. Nehéz helyzetekben a ravaszságára támaszkodik, bátorságot pedig égető kíváncsiságából merít. Elhivatott felfedezője e világnak. A népekkel igyekszik jól kijönni és kedveli a társaságot is, de mindvégig óvatos marad. Habár élete javát aranykalitkába zárt remeteként élte, kellően tájékozott ahhoz, hogy egyedül is megálljon a lábán.

Előtörténet:

Valaha egy kicsiny, hegyekkel körül zárt erdőszéli falucskában élt. Azon belül is az elöljáró házában, ami ugyan nem számított túl nagynak, mégis elfért a falak közt egy ölnyi belsőudvar, ahol játszhatott. Nagyon szerette a történeteket. Ajándékba is mindig meséket kapott Duncan „bácsitól”, aki az egyik portyájáról hozta magával zsákmányként a kislányt. Miután megtanult olvasni, a könyvei jelentették számára a világot, mivel a küszöb átlépése örökös tabuként állt a valódi kalandok útjába. - Maradsz és kész! Tessék ezt szépen megérteni… – ezzel a vita lezárult. Nem csoda hát, hogy idővel megkörnyékezte a magány, amin a tetőcserepekről nagy nehezen magához édesgetett fekete macska enyhített. Titkon irigykedett az állat önállóságára, mert iszonyatosan vágyakozott egy olyan élet után, amiben a maga ura lehetett. Ahogy múltak az évek, az érzései mit sem változtak, viszont egyre jobban értett a gyógyfüvekhez, így a mestere, Duncan keze alá dolgozhatott. Végül egy addig fárasztó leckékkel és gyakorlással töltött forró nap délutáni pihenőidejében élénkpirosra színeződött az a dézsányi víz, amiben fürdés közben elaludt. Ez az eset kimondatlanul ugyan, de mindent megváltoztatott. A legközelebbi alkalommal nem a megszokott jutalma várta, hanem egy drágakövekkel teleékelt cicomás gyűrű, amit szörnyen utált. Onnantól fogva rémálmok gyötörték. Egyszer aztán halálos félelemmel riadt fel az éjszaka közepén. Haramia üldözte és mindenáron el akarta venni tőle az életét. Habár sötétség honolt a szobájában, a holdsarló gyér világosságában Duncan alakja sejlett fel halványan, ahogyan az ágy végében állva várt. Úgy festett ott, akár egy éhes tigris. Nagyon megrémisztette a férfi szokatlan viselkedése, hiszen ezt az oldalát eddig sohasem mutatta. - Hoznál nekem egy kis vizet? – kérte Axis, és amint fellélegezhetett, kiszökött a kertbe, azon keresztül pedig a ház túlsó felében keresett volna búvóhelyet, amikor váratlanul kinyílt előtte a bejárati ajtó. Kikukucskált, de senkit sem látott. Végre szabad volt. Egymaga maradt a kitárulkozó világban a nyári égbolt csillagai alatt. Megmenekülését többnapnyi kínkeserves kutyagolás követte, amíg az ájulás határán el nem ért egy útelágazáshoz. Onnan domb emelkedett, annak szakadékban végződő peremén pedig világítótorony csúcsosodott. Bekopogott és meglepve látta, hogy egy mágus rendezkedett be. - Takarodj, te koldusfattya! – ripakodott a leányra, de ő egyre csak ígérgette, hogy jó segédje lesz. – Nem bánom, ha megmondod nekem, mi ez: néma nyelvű kicsiny harang, de zenéje angyali hang? – gyerekjátékként oldotta meg a feladványt Axis. Onnantól kezdve kapott szállást, kosztot, kenőficéket kutyulhatott, bejárhatott a könyvtárszobába, ráadásul addig csavaroghatott a környéken, amíg minden alapanyagot meg nem szerzett. Előfordultak náluk látogatók is egy kosárka finom portékával, minek cserébe csupán jó termést, halban gazdag vizet, világbékét és hasonló apróságokat kértek. Több évszak is megismétlődött ebben az idillikus állapotban, mire meghallották a hírt, hogy a hegység lábánál elterülő síkság településeit banditák dúlták fel és most az öböl felé vették az irányt. Összeszorult Axis gyomra, de Vandheer jó mestere volt, ezért megosztotta vele, hogyan jutott el hozzá és azt is, ki keresi. - Egyet se félj, kitalálunk valamit. – hamarosan meg is üzente a harcosok vezérének, hogy nála van a hitvese és egymaga jöjjön el érte, mert ő bizony nem áll ellen… Heteken belül megérkezett Duncan, felültette paripája nyergébe a lányt és távozott vele. Azonban Axis addig panaszkodott, amíg rávette, hogy legalább estére táborozzanak le. Azalatt a mágustól kapott altatót az italba keverte, megvárta a szer hatását, majd elkötötte a lovat és a kikötőig meg sem állt vele. Egyrészt azért, mert nagyon sietett, másrészt azért, mert gyakorlatlan lovas lévén a városi forgatagnak kellett megfékeznie a hátast. Gyorsan el is adta jó pénzért, amiből megvehette magának az útravalót Vandheer listájáról, aztán felajánlotta a gyűrűjét egy kapitánynak, hogy elutazhasson az azonnal induló hajójával, ami a hosszú hónapok alatt meg sem állt Anwarion partjaiig. Az új földön miközben rengeteget olvasott, hol ispotályokban szolgált, hol vándorolva gyógyított az útba eső házaknál.

Egyéb információk:

- Korcs vérének különös elegyét megmagyarázhatatlan módon szereti a mágia, mert szüntelenül körül lengi, mint egy kísértet. Így történhet meg az, hogy olykor valamilyen apró képtelenség formájában kisül a zabolázatlan erő. Ezek az események aztán Fortuna szeszélye szerint lendítik előre az útján anélkül, hogy Axisnak pallérozott elméje ellenére bármiféle ráhatása lenne a dolgokra. (Ezek az események nem lehetnek nagyobbak egyszerű szemfényvesztésnek, bűvésztrükknek vagy paranormális aktivitásnak megfelelő tevékenységnél. Pl: kinyílik egy zárt ajtó, felgyúlnak a szobában a fények, tárgyak mozdulnak el a helyükről, valaki elbotlik a semmiben vagy olyasvalaki hangját hallja, aki nem lehet ott. A képzelgések sosem terjedhetnek ki egynél több érzékszervre és akkor is pillanatnyinak kell lenniük. Azonban eme momentumoknak jelentőségteljes következményekkel kell járniuk.) - Memóriája átlagon felüli. Az olvasott szövegeket évek múltán is szó szerint képes visszaidézni. Ebből adódóan nagyobb lexikális tudással rendelkezik, mint tényleges tapasztalattal. Mivel a könyvek és a tekercsek tartalma nem mindig tükrözi a valóságot, így mindig talál magának újdonságot a világban. - Lámpásban végződő, göcsörtös vándorbotja teljesen hétköznapi. Önvédelemre inkább okosan, mint gyakorlottan használja. - Egyébként ügyes és tehetséges gyógyító. Egyszer még sokra viszi.