~ Anwarion Szerepjáték ~

Ylandae
(A baljós vadász)
Nem:
Faj: ember - démonivadék
Azonosító: #229

Üzenet küldése

Kinézet:

Ylandae magassága valahová 170 és 180 centi közé tehető, ehhez arányos, izmos alkat társul. Bőre mindig is világos volt, ám a rituálét követően kapott egy világos, kékes-szürkés árnyalatot. Nem ez az egyetlen, és még csak nem is a legfeltűnőbb változás, amit a mágikus behatásoknak köszönhet. Ujjain, hosszú körmei már inkább karmoknak nevezhető, fogai is kissé hegyesebbek. Vállán, az egész karján és gerince mentén tetovált, vörös rúnák sora található, melyek olykor mintha felragyognának bőrén. Hosszú, fekete fürtje kissé lilás-kékes tónust kaptak, ám szembeötlőbb, fülei kissé hegyesebbé váltak, homlokából két hullámos szarv mered az égnek. Arca valaha bájosnak volt mondható, most inkább nyugtalanító, hisz ajkai természetes formájukban lilás árnyalatúak, szemei körül sötét minta teszi vörös íriszeit még baljósabbá. Hátán két bőr-szárny nőtt, könnyű őket észrevenni, de ahhoz nem elég nagyok, hogy repülni is tudjon vele. Ruházata egyszerű, kényelmes, bőrből készült, kialakításánál ügyeltek rá, hogy ne zavarja a mozgásban, egész pontosan egy ujjatlan felső, egy nadrág és csizma. Derekán fegyveröv, azon két díszes, enyhén ívelt pengéjű hosszútőr függ.

Jellem:

Kissé kaotikus és szeszélyes, köszönhetően mindannak, amin az évek során átment. Nem ellenséges, ám könnyű nála kihúzni a gyufát, leginkább az ostobasággal. Azonban ha sikerül kicsit felengednie, és nem ingerli semmi a belé börtönözött entitást, képes kedélyesen elcsevegni, viccelődni, de legalábbis kevesebbet morogni.

Előtörténet:

Az univerzumban megannyi világ létezik, a legértékesebbek azonban azok, amelyeken virágzik az élet is. Ezekre a világokra pedig alattomosabbnál alattomosabb lények seregei pályáznának - ha az olyan egyszerű lenne. Ylandae egyszerű falusi gyerekként született meg iker bátyjával. Habár sok mindenben hasonlítottak, egy hatalmas különbség mégis akadt közöttük. A fiúban feléledtek a mágikus képességek. Egy vándor mágus vette maga mellé a testvérpárt, a bátyust varázslónak tanítva, a lányt pedig arra koncentrált, hogy megtanulja megvédeni fivérét. Teltek az évek, és a vándor lét ellenére is nyugalomban cseperedtek, gyarapították tudásuk, csiszolták képességeiket, míg nem egy szekta ténykedéseinek közepébe nem botlottak. Hogy pontosan miért akartak bosszút állni az adott királyságon, hogy ki miatt, miért kezdődött a konfliktus, nem tudták, csupán arra eszméltek, hogy a várost, amiben megszálltak, az éj leple alatt el szörnyszülöttek lepték el. Csak kevés túlélő akadt, a hármasukból is egyedül Ylandae maradt életben. Őrült keserűségében és haragjában pedig bosszút esküdött. Még meg se gyógyult teljesen, de már útnak indult, hogy lemészárolja a kultistákat, vagy a velük folytatott harc közben térjen meg fivére után. Hosszas keresés után talált rá a búvóhelyükre, azonban ismét már megindult események közepébe csöppent. A szörnyszülötteket idéző papok vagy mágusok ellen olyan harcosok küzdöttek, kik maguk inkább démoni lényeknek tűntek. Azonban a legerősebb megidézett lényeket is játszi könnyedséggel vágták le. Ekkor került kapcsolatba a renddel. Ylandae szerencséjére vagy szerencsétlenségére nem nagyon válogattak a jelentkezők közül, a szelektálást megtette maga a felkészítés és kiképzés. Megannyi jelölt társával együtt edzett és tanult, habár az ő képzésük inkább harc orientált volt a rendet ért sorozatos csapások miatt. A megannyi megpróbáltatás és a zord körülmények hamar kigyomlálták a gyengéket. A rituálé pedig csak eztán jött. Egy-egy elleni küzdelemben kellett megölniük egy kijelölt területen egy nekik megidézett lényt, legyen az démon, a semmi egy elfajzott teremtménye, vagy bármi egyéb. Ylandaének egy kisebb rangú démon jutott, ám így sem volt egyszerű dolga, a próbatétel kis híján az életébe került. Nem volt más hátra, mint a démon húsából lakmározni, hogy a rituálé záró aktusa is meglehessen. Soha nem érzett olyan fájdalmat, mint amit akkor, de néhány szerencsétlen társával ellentétben végül túlélte. És új küldővel ébredt. Hiába látta már korábban a rituálén átesett, kiképzett harcosokat, a változás sokként érte, elborzadt tőle. A lény pedig igyekezett ezt kihasználni, folyamatosan nyüstölte, hajszolta afelé, hogy vessen véget torzszülött létének. Volt, aki megtette ezt, és volt, aki az őrülettől hajszolva társainak ugrott neki. A lánynak viszont lassan világossá vált, mi is történik. A rituáléval nem csak a démon erejét lopta el, de részben belé is zárták. Az pedig kiutat vagy uralmat keresett felette. Ekkor vált bizonyossá számára, hogy immár nem lankadhat figyelme, mert bár azért tették erőssé, hogy a szörnyetegek számát ritkítsa, könnyen maga is azzá válhat, ha nem tud ellenállni a kísértésnek, vagy az intrikáknak. Kiképzése eztán folytatódott, immár új képességeit csiszolva. A rend azonban újabb csapást szenvedett, a harcosaik egy csoportja engedett végül a beléjük zárt lények csábításának, és ellenük fordultak. A többségüket ugyan sikerült likvidálni, de komoly veszteségek árán. A bukottak maradéka menekülőre fogta, Ylandae pedig társaival együtt a nyomukba eredt, a kapott parancsaiknak megfelelően. A prédáiknak végül sikerült kaput nyitniuk valahova, azonban üldözőik közül öten utánuk vetették magukat, köztük Ylandae.

Egyéb információk:

Első sorban közel harcra képezték, ennek megfelelően mesterien bánik két hosszútőrével. Fürge, agilis, erős, s bár szárnyaival repülni nem tud, képes a segítségükkel sokkal magasabbra ugrani, vagy a zuhanást ereszkedéssé tompítani. Varázsolni nem tud, de a belé zárt entitásnak hála kapott két képességet. A démoni energiákból képes lövedéket szőni, ám ez minél erősebb, annál jobban kifárasztja a használóját. Ezt az energiát lövedék helyett képes a pengéibe is vezetni, hogy át tudjon törni vele a mágikus védelmeken. A bebörtönzött lény bár hajlandó együttműködésre, ha érdekében áll (például túlélés), ugyanakkor keresi az alkalmat, hogy mikor tudja kikezdeni Ylandae akaraterejét, hogy végül ő uralhassa új fizikai testét.